Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-07-01 / 4. szám
ÜT/TfíRSQr\ 1971. április 12 és 18 között magyar ökumenikus taulmányi találkozó volt Sionban. Ezt a hírt közölte az Egyházak Világtanácsának híradója, számos más egyházi tudósító, svájci napilap; közzétették a találkozó zárónyilatkozatát is. Az ökumenikus mozgalom vezetői közül többen résztvettek a találkozón. Mi a jelentősége annak, hogy 240 magyar értelmiségi — református, evangélikus és katolikus — összejön egy hétre Svájc egy régi, festői hegyi városában? Miért tulajdonítottak ennek fontosságot az ökumenikus mozgalom hivatott vezetői? A találkozó értelme először is a közös eszmélkedés. Körülöttünk megváltozott a világ, megváltozott benne a magunk helyzete is. Mit jelent ebben a gyorsan változó világban kereszténynek és magyarnak lenni? Erre csak közös erővel lehet felelni. A sioni találkozó alkalmat adott arra, hogy önismeretért visszanyúljunk múltunkba, a „magyar nép zivataros századaiba", ahogy Kölcsey mondta. Szent Istvánnal induló múltunkat idézte megnyitójában Nestor Adam, Sion püspöke, a svájci katolikus püspöki konferencia elnöke. Cs.Szabó László előadása a századok viharfelhőinek sötét hátterére a protestáns és katolikus magyar szellem kettős szivárványhídját vetítette, Pázmány Pétertől és Zrínyi Miklóstól Ady Endréig és Babits Mihályig. Ez a kétpólusú magyar gondolkodás építette fel az elmúlt négyszáz év magyar kultúráját és hozta létre a két világháború közt az együttműködés igényét „Pannonhalma és Debrecen között", századunk első ökumenikus kezdeményezését Magyarországon. Erről Békés Gellért bencés professzor és Tóth János, a debreceni kollégium egykori diákja emlékeztek meg. A magyar ökumenikus törekvések nem mai keletűek, mégis ez volt az első alkalom, hogy katolikusok és protestánsok együtt rendeztek ökumenikus magyar tanulmányi hetet. Az úttörés feszültsége ott vibrált a találkozó légkörében. A második ezredév kezdetén, Szent Istvánra emlékezve, az 1918 óta több állam keretében élő és a világon szerteszórt magyarság egy kis csoportja az összetartó erőket kereste. Megmutatkozott, hogy a múlt században zsákutcába szorult gyöngyösbokrétás nacionalizmus, SIONBAN vagy nemzeti protestantizmus távolról sem elég összetartó erőnek. Az ökumenikus szellem viszont elég erősnek bizonyult arra, hogy még a közmondásosan széthúzó magyarokat is összefogja. Ez volt Sión egyik nagy tanulsága. Az összetartó erőket kutatva arról is szó került, ami még ma is különválaszt. A találkozó nyitott, objektív légköre akkor állta ki a próbát, mikor Dr. Teichman zürichi főrabbi a zsidó vallás szerepéről beszélt az ökumenikus mozgalomban; ez az Ószövetség változatlan érvényességére való emlékeztetés. Közép- és Kelet-Európának ebben az olyan kényes és tragikus múltú kérdésében a főrabbi az előítéleteket eloszlatta és azt az örök humanitás Istentől teremtett nagyságrendjébe állította. A hozzászólások is a megértés szelleméből fakadtak. A megértést és az egyetértést a sioni találkozó résztvevői az ökumenikus szellemnek köszönhették. Dr. Walter Siegrist, a svájci protestáns egyházak szövetségének elnöke emlékeztetett arra, hogy ez a szellem pünkösd szelleme, mely által a Szentlélek kétezer éve munkálja az emberek között a megértést, s amelynek az egyház létrejöttét, fennállását és megújulásának reményét köszönheti. Ez a szellem a történelmi összetartozás kapcsolatait elmélyíti — a magyarok között is, ennek volt a kifejezője a Budapestről érkezett Rónay György és Pilinszky János irodalmi estje. Ugyanakkor azonban bekapcsol az egyetemes egyházba, munkálja annak igazi katolicitását, beállít az emberiség integrációjáért folyó küzdelembe és értelmet ad az életnek a változások közepette. V Ahol az ökumenikus szellem uralkodik, mindenki az emberiség Isten-közösségben élő részének érzi magát, amint azt Békés Gellért megforgalmazta. Ezen a közösségen belül azonban különböző csoportok vannak, melyeknek sajátságos helyzete a felismeréseknek és a munkának más-más lehetőségét nyitja meg. A Sionban „modem hitvitát" folytató magyar értelmiségi csoport egészen érdekes szociológiai helyzetben van, ez Bal______6 la Bálint professzor előadásából világosan kitűnt. Azáltal, hogy nem az etnikumuk által létrehozott államszervezetben élnek, a „hatalom" kérdése közvetlenül tevődik fel számukra, s így minden új iránt fokozottan érzékenyek. Ezt az újnak, a holnapnak a keresését mutatták Morei Gyula szociológiai, Cseri Gyula teológiai, Hanák Tibor filozófiai előadásai. Gánóczy Sándor katolikus teológiai professzor Kálvin teológiájának időszerű örökségét kutatva megállapította, hogy ebben a társadalom megújításának előfeltételét képező új közösségi formák alapelemei megtalálhatók. Dr. Bárczay Gyula református lelkész az új társadalom új erkölcsének követelményeit vázolta fel, amiben a férfi és nő viszonyának is át kell formálódni. Ez a problémakör volt a találkozó legvitatottabb témája. A sioni találkozó második tanulsága az, hogy a Nyugat-Európában élő magyar értelmiség abban a sokat ígérő helyzetben van, hogy a jelenlegi, az agónia stádiumába jutott társadalmi és gondolatrendszerben már az új életformát, a XXI. század eljövendő életformáját alakíthatja és élheti. Ez természetesen benne a régi és új közötti feszültséget csak növeli. De Krisztus követőinek nem a feszültségek könnyítését, hanem az azok elviselésére való erőt ígérte. A diaszpórában élő keresztény magyarok helyét szociológiai helyzetük, történelmi tradícióik, újonnan felismert keresztény felelősségük az ökumenikus mozgalomban jelölik ki. Ebben a mozgalomban funkcionális feladatuk abban állhat, hogy kísérleti csoportként szolgáljanak a többiek számára: az újat fokozott mértékben felfedezni, értékelni, értelmezni, élni és továbbítani. Ez a csoport a múltból csak szellemi értékeit menthette meg, minden értéke a jövőhöz fűzi, szellemi hazáját pedig csak egy megújult egyetemes egyházban találhatja meg. A Sionban összegyűltek vállalták ezt a feladatot. A zárónyilatkozat kifejezte a résztvevőknek azt az elhatározását, hogy a Sionban megkezdett úton tovább akarnak járni. Létrehozták a Magyar ökumenikus Munkaközösséget abban a reményben, hogy ez megtalálja helyét az ökumenikus mozgalomban. Dr.Tóth János Magyar ökumenikus találkozó Sionban
