Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-07-01 / 4. szám
7 ______________________ Olvastuk... „.. . ma, Péter-Pál ünnepén a Szeretetházban miséztem. A jó öregek — hálaképpen — mindig meglepnek valamivel. Ma a táskámban néhány magyar lapot találtam, többek között az ÜTITÁRSnak a húsvéti számát (1971) is. Visszaérkezve irodámba, elkezdtem olvasni... a Te két írásodat. A második — „A kenyér" — különösképpen megfogott, hiszen Űrnapján én is majdnem ugyanezt a témát választottam híveim számára. Csak én kicsit más ízt adtam az egész gondolatnak. Az emberek általában félnek az elmúlástól, a pusztulástól — ezért inkább Életté tettem még ezt az elmúlást is. De tanultam írásodból . . . S nem kíméltem magamat: szentbeszédemből az erre vonatkozó részt kimásoltam, s mellékelten ide csatolom . . . Csak tisztára kuriózumképpen ... A jó Isten segítse szép munkátokat .. * * * INNSBRUCK, Ausztria. „Április 30-án kedves vendége volt az Innsbruckban működő „Collegium Canisianum"-nak — nemzetközi katolikus papnevelő intézetnek. Dr. Vajta Vilmos, a strassburgi ökumenikus Kutatóintézet vezetője tisztelt meg bennünket látogatásával. Vajta professzor az intézet kultúrkörének meghívására érkezett kollégiumunkba, ahol „Der Gottesdienst des Gottesvolkes — Chance oder Routine der Ökumene" címmel előadást tartott. Az előadáson, amelyet érdekes vita követett, jelen volt Liebenwein innsbrucki evang. főesperes, Dr. Walter Kern, a teológiai fakultás dékánja, Schmidt kufsteini evang. lelkész, a papnevelde vezetősége, valamint több mint száz papnövendék és egyetemista. Következő nap Vajta prof. meglátogatta a teológiai fakultás különböző intézeteit, este pedig prédikációt mondott a ház kápolnájában tartott ökumenikus istentiszteleten. Abban a reményben búcsúztunk kedves vendégünktől, hogy a létrejött kapcsolat a jövőben egyre szorosabb lesz, és hogy találkozásunk és véleménycserénk hozzájárult a keresztények egységéért tett fáradozásokhoz." Rokay Zoltán, Subotica-Innsbruck. * * * ORTODOX TEOLÓGUSOK engedélyt kaptak, hogy Bariban, (Olaszország), az ökumenikus fakultáson előadásokat tartsanak — jelentette a Katolikus Kiképzés Szent Kongregációja. Az ortodoxhoz való szorosabb kapcsolat helyreállítás lenne a feladata. ÍRÁS és MAGYARÁZAT E csodával szemben három gyanakvó kérdésünk van általában. TÉNYLEG MEGTÖRTENHETETT-E ilyen gyógyulás. Erre az első válaszunk, hogy az evangéliumokon kívül erre nincs más bizonyítékunk, de az evangélium szerzője számára ez a gyógyítás tényszámba ment. Fontos megfigyelni, hogy a leírásnak semmi magyarázkodó vagy védekező jellege nincs. — Második válaszunk, hogy ez a királyi főember Kafarnaum városából jött, s hogy Máté és Lukács evangélisták is tudnak egy valószínűleg római katona szolgájának meggyógyításáról, ugyancsak ebből a városból. Itt is, ott is Jézus „távgyógyítást" végez, azaz anélkül, hogy látná a beteget. E két történet azonosságát lehet vitatni, lényegesnek azonban azt látom, hogy János semmiképpen nem mert volna pontos hely- és adatmegjelöléssel egy ilyen történetet „kitalálni" és Kafamaumba helyezni. Nincs tehát birtokunkba semmi adalék és dokumentum, amely a csoda ilyen megtörténtét megkérdőjelezhetné. * * » A TALMUD — zsidó írásgyűjtemény — ismerői állítják a másik kérdést: a Talmud is ismer ilyen hasonló történetet, csak ott nem a főember fia volt a beteg, hanem Gamáliel rabbi fia, s a csodatevő Te méred ki az időt Te, Uram, aki kívül állasz az időn, mosolyogsz, amikor látod, hogy küszködünk vele. Te tudod, mit cselekszel. Te sohasem tévedsz, amikor az emberek idejét kiszabod. Mindnyájunknak annyi időt adsz, hogy elvégezhessük, amit ránk bíztál. Igen Uram, van időm. Az enyém minden idő, amit tőled kaptam. Minden esztendő, az évnek minden napja és a napok órái. Az én feladatom kitölteni őket, nyugodtan, hajsza nélkül. Uram, nem kérek időt, hogy ezt s azután még azt elvégezhessem. Kegyelmedet kérem csupán, hogy lelkiismeretesen végezhessem feladatomat azon idő alatt, amit azért adtál, hogy azt elvégezzem. Quoist ÜT/TfíRS Qg| JÉZUS CSODÁI IV. Ján. 4, 46—54 nem a Názáreti Jézus, hanem CHANINA BEN DOSZA nevű csodarabbi. De a nagy különbözőségekre is fel kell hívni a figyelmet. A csodarabbi arra vezette vissza a sikerült gyógyítást, hogy az ő ajkán „folyamatos volt a betegért elmondott imádság", azaz ő maga nagyon kegyes volt. Jézusnál ennek nyomát se leljük, Ő soha nem különleges kegyességénél fogva tett rendkívülit, hanem csak annak akaratát cselekedte, hajtotta végre, aki „Öt elküldte", azaz Istenét. Jézus nem a csodarabbit akarta játszani, hanem meg akarta értetni az emberiséggel, hogy Isten nem hagyta el őt, hanem törődik vele és szívén viseli a gondját. Ezt tulajdonképpen minden csodánál el kellene mondani. * * * A MODERN PSZICHOLÓGIAI KUTATÁSOK részéről jön a harmadik ellenérv: Lehetséges-e, hogy a csoda csoda volt, vagy pedig csak — különböző tényezők hatása következtében — annak látták — az emberek? Mindnyájan hallottunk már valamit (legtöbbször tévesen) a hipnózisról, tömeghipnózisról s ezekhez hasonlókról. Mindezt csak megtoldja a parapszichológiának nevezett fiatal tudomány, amelynek érdeklődési területe éppen az ultraszenzuális jelenségek: álomlátás, távolbalátás, megérzés, előérzés stb. RÉGEN TUDUNK látókról, nézőkről, megérzőkről, s azt is tudjuk, hogy azok képessége többé-kevésbé valamennyiünkben megvan. Nem lehetne hát Jézust csak ilyen, átlagon felüli képességekkel megáldottnak tekinteni? Itt nem részletezhetem ezt a kérdést, csak felhívom a figyelmet arra, hogy itt Jézus szóval, ha úgy tetszik, IGÉVEL gyógyít, a királyi főember pedig HITT. Itt sem mirákulumról, sem hókuszpókuszról nincs szó. Jézus Igével gyógyít, amelyet olyan nagy hatalomnak mond az írás és amellyel elindulva olyan sok csodáról tudunk az egyháztörténelemből. És ezzel zárul is a kör: Jézus csodái a HIT KÉRDÉSE. Ez az ember hitt az Igének és a fia meggyógyult. Erő játszott közre, amely túlmegy emberi kereteinken. Talán ezért van az, hogy SOHA NEM CSODA KONSTITUÁLJA A HITET, HANEM CSODÁT OTT LÁTNAK, AHOL HISZNEK. Gémes István