Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-07-01 / 4. szám
ÜT/TftRS o A nap Igéje... 1. Mózes 28,10—22. Három mozzanatra szeretnék utalni ebben a történetben. Az első az, hogy az álom után, a látomás után Jákob felriadt és megrémült: „Mily rettenetes ez a hely!"—A második mozzanat,hogy miután így megrémült, egy követ állított fel oszlopul. Az eredeti szöveg maccebáh-ról beszél s aki egy kicsit is foglalkozott az emberiség előtörténetével, az tudja, hogy a maccebáh (különösen Franciaországban és a Közel-Keleten látni ilyeneket) ilyen kőhalmok, oszlop-szérűén felhalmozott kövek voltak, amelyek vallásos célokat szolgáltak. Különböző jelentésük, értelmük volt. — A harmadik mozzanat pedig az, hogy egy fogadást tesz és azt mondja, hogyha úgy lesz minden, ahogy Isten mondja, akkor vissza fog térni atyái házához, Isten lesz az ő Istene és tizedet ad Istennek. Ebben a három mozzanatban úgy érzem, hogy annak a fejlődésnek a lépcsőfokait szemlélhetjük, amelyet már mindannyiunk valamilyen formában megtapasztalt. Az első mozzanat az, hogy az ember felismeri, hogy Isten jelenlétében él. Éppen ez a numizonum-élmény, amelyről már beszéltünk, a szentnek a megtapasztalása, egy természeten túli minőség hat ebben a világban és az ember ennek éppen a tudatára ébred. Ez mir. Jen vallásban a kiinduló pont. — A második mozzanat az, hogy ebből az élményből születik a kultusz, vagyis az istentisztelet. Jákob kövei állított fel, mi mást csinálunk: énekelünk, imádkozunk vagy úrvacsorá1: tartunk. — A harmadik mozzanat pedig az élet újra rendezése. Ebből az őséiményből olyan erők törnek elő, melyek az életünket újra rendezik, új irányba terelik, vagy új alapokra helyezik s ennek aztán egész gyakorlati, konkrét eredményei vannak. Itt a tized és a fogadalom egyéb részei. Tudatosítani szerettem volna ezt a történetet, azért olvastam fel, s azért is, hogy újra lemérjük magunkat, hol tartunk ebben a fejlődésben, ebben a belső, lelki fejlődésben? Talán újra keresnünk kell ezt az ősélményt, Isten jelenlétének a megremegtető, félelmes és mégis felemelő megtapasztalását. Vagy talán az istentisztelet, vagyis az ember KÉMELM A fenti hat betű nem valami titokzatos jel, hanem a nem egészen egyszerűen hangzó Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége kezdőbetűit jelenti. Mert ilyen is van és hála Istennek nemcsak összefogja tagjait, hanem koordinálja munkájukat és igyekszik segítséget is nyújtani nekik. Vezetője a négy lelkészből — Vajta Vilmos, Terray László, Kótsch Lajos és Pátkai Róbert — álló elnökség. Ennek a munkaközösségnek Intéző Bizottsága tárgyalt Stuttgart mellett két napon át. Minden közérdekű téma rajta volt a napirenden. Sok idő nem maradt a meghitt sétákra és egyéni beszélgetésekre. A jelenlevő lelkészek beszámoltak gyülekezeti munkájukról: Ausztria, Jugoszlávia, Svédország, Dánia, Anglia, Észak-Bajorország és Württemberg sorra elmondták örömüket-bánatukat. Azután nagy figyelmet szentelt a gyűlés a közös munkaágaknak: a rádióadások, az Ütitárs, az iratterjesztés és könyvkiadás, az Ifjúsági Konferencia mind, mind nagy horderejű és felelős munkák. Köszönet illeti az ifjúsági lelkészeket, az iratterjesztés vezetőjét és a rádió, sajtó munkatársait sokszor nem könnyű, önzetlen szolgálatukért, Ez az önkéntesség, önzetlenség azonban elengedhetetlen feltétele annak, hogy szolgáljunk a ránkbízottak sokszor reménytelenül szétszóródott ezreinek. Hosszú időt szentelt a Munkaközösség a szabadegyetemi munka megindulásával felvetődött kérdések tárgyalásának. Ügy döntött, hogy Vajta Vilmost kéri fel, álljon tanácsadó lelkészként a Szabadegyetem Kuratóriuma rendelkezésére. A Munkaközösség meghallgatta a Burg Kastl-i (Németország) Magyar Gimnázium protestáns hitoktatójának jelentését is, valamint a nyári cserkésztábor protestáns résztvevőinek a lelkigondozására adott megbízást. x. y. „Kisökuméné" Hollandiában 1971-ben (Mattyasovich páter és Tüski lelkész) felelete az Isten megszólítására, halványodott el az életünkben. Talán az életünk újrarendezése körül vannak problémák. Próbáljuk majd ezt magunkban tudatosítani a nap folyamán. Cseri Gyula USA. Az Egyesült Államokban házasságot kötő felek majdnem 50%-a különböző vallásfelekezetekhez tartozik. Preoriában (111.) 1970-ben először lépte át az 50%-ot. A 2543 megkötött házasság 52,8%-a volt vegyesházasság. KÉMELM-KONFERENCIA
