Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-07-01 / 4. szám
ÚT/TftfíS Közös lelkészkonferencia A világháború után keletkezett európai protestáns diaszpórák magyar lelkészei most ültek össze először közös munkagyűlésen. Stuttgart mellett 1971. május 27-én húsz evangélikus és református lelkész és gyülekezeti vezető jött össze az első teológiai konferenciára. Hogy történelmi jelentőségű volt ez a találkozó, azt nem kell külön hangsúlyoznunk. Hogy ökumenikus fontosságú volt, az a közös munka lényegéből következik, de aláhúzta ezt egy rk. lelkész, Szőke páter jelenléte is (reménységünk, hogy a következő konferenciára az európai magyar rk. főlelkészség hivatalos megfigyelőt is küld). Három témát ölelt fel a program: az ökumenikus istentiszteletek, a bibliakritika és a tömegközlési eszközök kérdését. Dr. Vajta Vilmos professzor előadásában eleven kérdések vetődtek fel: Milyenek az istentiszteleteink? Élők—? Miért „egypaposak"? Hol van az istentiszteleten majdnem teljes passzivitásra ítélt gyülekezet? Mi lehetséges különböző felekezetekhez tartozó hívők közös istentiszteletén? Együttes igehallgatás? És miért nem együttes úrvacsorázás? Miért jövünk össze nagy nógatásra közös istentiszteletre, de az után mindenki hazamegy, s úgy tesz, mintha mi sem történt volna? Előadásában néhány feltételt állított az igazi ökumenikus istentisztelet elé. Elsősorban hangsúlyozta a nem-papok egyedülálló szerepét. Amit formákhoz szokott (s azokban megmerevedett) klérusok nem képesek megoldani, az a nem papokra hárul feladatként! — Másodszor: közös istentisztelet nem állhat légüres térben, kell egy közösség, amely azt hordozza. Pl. elengedhetetlen egy imaközösség összehozása! — Harmadszor: nem is szabad közös istentiszteleteket elkezdeni, ha eleve nem adunk helyet a formák sokaságának. Az ökumenikus istentiszteletnek azt kell világosan megmutatnia, hogy lehetséges az Isten hihetetlenül változatos imádása. A lavina módján megindult, éjszakába nyúló vitában az európai térségben dolgozó gyülekezeteink minden lényeges gondja szóba került. Külön köszönték a résztvevők az előadó józanságát. Látni kell, hogy minden oldalon van bizonyos ökumenikus érdeklődés, de van attól való idegenkedés is. Sokszor bizony még csak a „vállveregető" ökumenizmus periódusában vagyunk. Cseri Gyula ref. lelkész tartott alapos, átfogó előadást a Református Világszövetség és a Vatikán legújabb kapcsolatairól. Előadása azonban nemcsak ismertetés volt; sokkal inkább kiérzett belőle a komoly vívódás a közeledés és testvéri találkozás megvalósításáért. Ugyanakkor teológiai alapon próbált a kérdésnek olyan mélységet adni, amit sokszor bizony nélkülöznünk kell az ehhez hasonló munkákban. A megbeszélésekben hatalmas távlatokat fedtek fel a résztvevők. Nemcsak az egyházi autoritás kérdése, hanem a modern vallásosság mai elemei és a gyülekezeti síkon megnyilvánuló provincializmus is szóba került. A második napot Szalai Sándor ref. lelkész reggeli áhítattal kezdte meg. Csel. 13 alapján szólt annak fontosságáról, hogy minden küldött legnagyobb feladata, hogy küldőjével állandó kapcsolatban maradjon. Csak ezen a viszonyon át biztosítható, hogy Isten a legjobbakat küldi az Ő munkájába. Talán legégetőbb gondunkat tárgyalta Gémes István evangélikus lelkész előadása: „A bibliakritika — túl a mélyponton?" címen. Tagadhatatlanul nagy a ÍGY LEHET ELŐFIZETNI AZ ÚTITÁRSRA: Vagy a szétosztó lelkészi hivatalokon keresztül, vagy KÖZVETLENÜL a következő bankszámlára: „ÚTITÁRS“ Norddeutsche Landesbank Filiale Stadtoldendorf Konto-Nr. 29 366 879 Előfizetési ár egy évre: US $ 2,50 ill. annak megfelelő más valuta Az ÚTITÁRS számít olvasói segítségére! Rendezze előfizetését! Fizessen elő újmenekült olvasóinknak a lapra! nyugtalanság gyülekezeteink körében, hiszen a tudományos bibliamagyarázat és a „kegyes" bibliaolvasás és tanulmányozás között óriási a szakadék. E folyamat kb. 150 éves fejlődéséről és alakulásáról tájékoztatott az előadás és óvatosan azt kérdezte meg, hogy ez az áldatlan állapot megszűnőben van-e? A radikális bibliakritikában túljutottunk-e már e mélyponton? A válasz is ugyanilyen óvatos, de határozott volt. Vannak jeleink, amelyek bizonyos tisztázódásra és megnyugvásra engednek következtetni a bibliai tudományokban. De eleven erővel mégiscsak nekünk szegeződik a kérdés: miért nem veszünk tudomást ennek a bibliakritikának az eredményeiről és miért teszünk úgy, mintha ott minden az ördög munkája lenne? Az előadás megpróbálta — a kritikán át is — megmutatni az útat, amelyen csak megerősödhetünk abban a reformátori tanításban, hogy az egyház életében és az egyén életében is egyedüli zsinórmérték a Biblia. Az utolsó témakörrel két előadó foglalkozott: Tüski István ref. és Terray László evang. lelkész. A tömegközlési eszközök — rádió, tv, sajtó — szerepéről, ill. azok helyéről a munkánkban, adtak átfogó képet. Erről a nagyon fontos munkáról ne csak elméletileg legyünk meggyőződve. Terray László előadása éppen praktikus beszámoló jellegével mutatott rá arra, hogy még jobban ki kell építenünk ezt a munkát. A norvég misszió Monte Carlo-i adása, amely igen nagy közkedveltségnek örvend (ezt mutatják a hallgatóktól tömegével érkező levelek) növekvő idejével, az ÜTITÁRS és más egyházi lapok elterjedtségükkel olyan „szószéket" jelentenek, amelyet nem szabad lebecsülnünk. A nagyon eleven teológiai konferenciát nagy kezdetnek tekintjük. Örömünkre szolgál, hogy két határozattal mehettünk mindnyájan haza: A bécsi gyülekezet meghívására 1972. májusában Bécsben lesz a második közös teológiai konferencia, amelyet rk. résztvevőkkel is szeretnénk kibővíteni. A javaslatok értelmében a konferenciának pasztoral-pszichológiai és hermeneutikai kérdésekkel kellene foglalkoznia. Ami azt jelenti, hogy a modern követelmények szintjének megfelelően kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogyan „magyarázható" meg a keresztyénség üzenete a szekularizált embernek, illetve hogyan közelíthető meg a szekulariazált ember? Közös lelkészkonferencia Stuttgart mellett
