Útitárs, 1971 (15. évfolyam, 2-5. szám)
1971-07-01 / 4. szám
ÚT/TRR5 KI MIÉRT JÖTT? Hét kérdéssel fordultunk az ifjúsági konferencia résztvevőihez. A leginkább négy-hatszemközt lefolytatott interjúk legnagyobb meglepetése az volt, hogy minden megkérdezett szívesen (sőt!) felelt. A kérdezőt meglepte ez a készség és közlékenység. A hét kérdés a következő volt: Milyen céllal jöttél? Mit vársz ettől a konferenciától? Tudományos, humanista vagy vallásos témákat részesítenél előnyben a program összeállításánál? Ha vallásosakat, mik lennének azok? Szívesebben hallgatnál előadásokat vagy szívesebben vennél részt csoportmegbeszéléseken? Milyen hosszú előadást tudsz elviselni? Véleményed szerint betöltik-e ezek a konferenciák kitűzött céljukat? Az utolsó kérdésre alig kaptunk választ, ami azzal is magyarázható, hogy igen tekintélyes százalékban új konferenciázókat kérdeztünk meg. A régebbi konferenciázóknál megoszlott a vélemény: körülbelül egyforma arányban feleltek igennel és nem-mel a kérdésre. Az előadások időtartamát „rugalmasan" 30—60 perc között tartották elviselhető hosszúságúnak. Érdekes módon többségben voltak azok, akik előadások helyett inkább vitát szeretnének. Legtöbben a kettőt együtt látnák szívesen. (De nem volt ritka a megjegyzés: az előadás ne legyen „mese", hanem rövid, koncentrált, sőt „precíz.") A témák kiválasztása sem mutatott különösebb végletekben való gondolkodást. Talán csak érdekes, hogy kevésbé a tudományos, de mindenképpen a vallásos és humanisztikus témák iránt van érdeklődés. — A vallásos témákat tág skála képviseli: nem kevesebb, mint 65 kérdésre szeretnének a fiatalok választ! Mégis legjellemzőbbnek találtuk a következő kijelentést: „Nyújtsanak nekünk alapvetőt, olyat, ami az egyszerű embert piszkálja!" (Szívesen megígérjük!) * * * KI MIÉRT ÉS MILYEN VÁRAKOZÁSOKKAL JÖTT? Az ezekre adott válaszok azonban most nagyobb figyelmet igényelnek. Ki miért jött? Hadd említsünk meg két egymásnak feszülő pólust: a misszionáriusét és a keresőét. „Pár éve hallottam meg igazán az evangéliumot. Minden vágyam, hogy itt azt lányoknak-fiúknak továbbadjam" — mondta az egyik. — „Teljesen vallás nélkül nőttem föl, s most döbbentem rá arra, hogy valami hiányzik. Azt keresem itt" — így a másik. És a kettő között a válaszok hihetetlen gazdag skálája. Volt akit a konferencia „társadalompolitikai" aspektusa érdekelte. Lányok megismerésének a vágya hozott el egy fiút; magyar fiúk (akik „annyira mások") megismerését remélte egy szőke; az életről magyarul akart vitázni egy északi résztvevő, Egy előadó szemével Talán az sem egészen lényegtelen, hogyan látta egy „időszaki" előadó a konferencia átélt három napját. „MEGLEPETT A FEGYELMEZETTSÉG." Negyedik alkalommal voltam ott, de ilyet még nem láttam. Igazán kevesen tekintették a konferenciát csak ürügynek a bevásárláshoz, a saját-számlára-turisztikázáshoz, vagy a formális „pofavizithez". Nem volt ritka az olyan előadás vagy áhitat, hogy teljes létszámmal ott ült a hallgatóság (s néha el se akart menni!). „MEGLEPETT A CÉLTUDATOSSÁG." Mivel talán sokan pontosan tudták, mit akarnak, érdekes volt látni, hogyan „terelte" a hallgatóság bizonyos irányba az előadókat. Sokfelé adhattam elő, de ilyen „terelő" hallgatóságot rég láttam. S ez, bevallom, igen imponált. „MEGLEPETT A PRAGMATIZMUSRA TÖREKVÉS." Beszélgetéseknél egyik leggyakrabban előforduló kifejezés volt: „Mit tegyek? — Hogy csináljam? — Hogyan lehet ezt megvalósítani? — Milyen tanácsot kaphatnék a kivételezéshez? — És te ezt hogy érted el? — Hogyan csinálod te?" Bár nem titkolom, hogy e szemléletmód mögött a „csinálhatóság", a „manipuláció" bizonyos veszélyét látom — nagy lelkesedéssel állapítom meg, hogy a csak teoretizálás kora lejárt vagy lejáróban van. Nem rejti ez magában az ellaposodás veszélyét? Konferenciai hallgatóság egy része a hitre indító „lökést" remélte a konferenciától egy „déli" és nagyon remélte, hogy „elszigeteltségéből" emeli ki ez a nagyon várt találkozás. Egyik dicsérte az ifjúsági konferenciák nyitottságát, ami megengedi, hogy az ember „több oldalról lásson", a másik horizonttágítás, tanulás, ismét egy másik Cseri-látás (új, ref. ifjúsági lelkészünk) kedvéért jött — többek között —, és igen sokan itt akarták megtenni az „első lépést" a nagy ismeretlen felé, nem egyszer a Biblia felé közeledésükben . . . Hadd adjuk tovább minden rendező, előadó és résztvevő felé a nyugtalanító kérdést: TALÁLKOZOTT-E A MISZSZIONÁRIUS A KERESŐVEL? EURÓPAI MAGYAR EVANGÉLIUMI IFJÚSÁGI KONFERENCIA
