Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
„Jézus él, én is vele.. Ügy kezdődött, hogy a három nappal előbb eltemetettet nem találták taítványai a sírban, ahová Őt bebalzsamozni jöttek. A sír üres volt, pedig több mint valószínű, hogy főpapok őriztették azt (Máté 28,11—15). Azóta is titok, mi történt az eltemetett testével. Valószínű, hogy rögtön kósza hírek keltek szárnyra, amint azt a Máté-idézet mutatja, hogy ellopták. De csak a modern újkorban akadt valaki, aki ebből a kósza hírből tudományosan is védett tételt dolgozott ki: Reimarusnak hívták s azóta sem halkult el a kérdés: Mit csináljunk az üres sírral? Jele-e Jézus feltámadásának az üres sír vagy sem. Bizonyítható-e az, ami a keresztyénség közkincsévé vált az idők folyamán: Jézus élő volta. Főleg német nyelvterületen dúl ma is ádáz vita, s főleg evangélikus területen, erről a kérdésről. De nézzük meg elölről a kérdést! 5 akkor három összefoglaló pontot kell kiemelnünk, hogy tájékozódni tudjunk. Az Úr napja Aki tudja, milyen erősen meghatározta az első tanítványok és Krisztus-követők életét zsidó származásuk, annak nagy fejtörést okozhat, hogy miért tértek át ezek az emberek olyan magától értetődően a szent és sérthetetlen SABBAT megünnepléséről a hét első napjára? Hithű zsidó számára ez megfoghatatlan tény. Tudjuk, hogy a keresztyénség elleni hitvitákban mennyire felhasználták ezt a zsidó vitázók. Sokkal közelebb jut azonban a titok megfejtéséhez az, aki tudja, hogy ezt a bizonyos „hét első napját" az őskeresztyének az „Ür napjának" (kúriáké hémera) nevezték. Ez a megtisztelő cím más kifejezéssel is helyettesíthető lenne. Nyugodtan mondhatnánk: az Ür feltámadásának napját. Ez volt az a bizonyos „harmadnap", amelyen a holttest eltűnt a sírból, de amelyen János jelentése szerint a Magdalai Mária saját szemével látta őt a kertben. A nap ünnepnap lett. Nem azért, mert kormány, hatóság előírta és kötelező munkaszünetté tette. Nem, ünneppé ezt a napot a Feltámadott tette. A nap minden héten emlékeztetett erre a csodára s amikor az Ür megjelent Tamásnak, akkor is a hét első napja volt, ill. a nyolcadik nap (Ján. 20,26). A sabbát minden kialakult hagyományával, ceremóniáival és tradícióival elszürkült, hiába volt évezredes múltja. Elhalványította a felkelő nap, a Fény, az Élet, ezt a halott törvényt... Nem volt előírt „ünnep". De kezdettől fogva bearanyozta a keresztyének életét. Hetenként emlékeztek általa és rajta az Ür feltámadására! Nem terv nélkül Kifogásolhatja bárki a Cselekedetek könyvében szereplő Péter-féle beszédeket, ahogy akarja. Egyet azonban nem tud belőlük elhallgatni. Péter azt bizonyítja, hogy Jézust halálából Isten maga támasztotta fel. Ótestámentumi idézetek csakúgy, mint a populáris előadás minden érvei feltalálhatok ezekben a Tudor Arghezi: Zsoltár Űzlek zajban s csendben, hogy latra vessem léted, vadász módjára rád lesek: te vagy vitézem, akit keresek? Megöljelek vagy esdve térdre essem? Tagadásnak s hívésnek vágya éget, de egyik sem nyugtatja lelkemet, álmom maradsz, melynél szebb nem lehet, s egedből nem merlek levetni téged. Mint vízben tükröző út lenge árnya vagy — s már eltűntél, míg kerestelek, csillagokban s halak közt sejtelek, szomjú bölényt űz inni így a vágya. Ketten maradva mérkőzöm erősen, míg nagy mesédben nyugtot nem lelek. Nem akarom, hogy legyőződ legyek, csak ezt: tapintsalak, s hogy „Van!" üvöltsem. (Áprily Lajos fordítása) beszédekben. És érdekes, hogy — például Isten létét bizonyító érvek helyett! — csak ennek, az Ür feltámasztásában megmutatkozó isteni tervszerűségnek hirdetésével „megkeserítette" hallgatói szívét, elannyira, hogy azok a kikerülhetetlen teendők iránt kezdtek érdeklődni: Mit cselekedjünk? Amikor pedig Péter felhívta figyelmüket a megkeresztelkedésre, akkor létrejött a Krisztus-követők közössége, amelyet később elneveztek keresztyén egyháznak. Fontos tehát ebből arra következtetni, hogy a miáltalunk megszokott kérdések egyáltalán nem szerepeltek az első keresztyének „műsorán". Az istenkérdés csak ezen a ponton, a feltámasztás pontján, lett fontossá, de mindenképpen középpontban a feltámadott ÜR állt, az „Élet Fejedelme". Ebből a szempontból érdemes az ú. n. Krisztus-himnuszokat is megvizsgálni, amelyek az apostoli levelek legtöbbjébe is már mint stabil, régebbről átszármazott részletek nyertek felvételt (régebbiek tehát sokkal az evangéliumoknál!). Akár 1. Kor. 15-re, akár Kolossá 2-re, akár Fii. 2-re gondoljunk, mindenütt ott a nagy központi üzenet, az igazán evangélium, a hír az ÜR FELTÁMADÁSÁRÓL. Isten tervbe vette, hogy Fiát nem hagyja a sírban s ez a terv valóra is vált: Az Ür feltámadt! Biztosan feltámadt ! (folyt, a köv. lapon) Lengyelország. Az Evangélikus Világszövetség lengyel osztályának kezdeményezésére az év elején lengyel református és evangélikus találkozó jött létre Varsóban. További együttmunkálkodásban állapodtak meg. — Ez volt a második hivatalos találkozás a két egyház között Lengyelországban. Hollandia. Az 1969/70. tanév kezdetén mint önálló osztályt az utrechti állami egyetemhez csatolták a hollandiai ókatolikus papnevelő szemináriumot. A protestáns teológiai fakultás új egyetemi központjában helyezték el Utrechtben, ahová nemrégen a róm. kát. teológiai főiskola is átköltözött s mely szintén csatlakozik majd az utrechti egyetemhez. A nevezett teológiai intézményeket érintő egyezség célja, hogy az eddigi protestáns tudományi kart ökumenikus fakultássá építsék ki, ahol a speciális külön előadások megtartása mellett minden hallgató számára közös előadásokat és államvizsgákat is rendeznek. A hollandiai közoktatásügyi minisztérium a fakultás részére megfelelő számú rk. és egy-egy ókatolikus és baptista tanszéket akar felállítani. 5
