Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
A keresztről szóló beszédet először Pál apostol fogalmazta meg. Nem a keresztrefeszítés történeti tényét akarta ő rögzíteni, hanem annak üdvösségtörténeti jelentőségét felmutatni. Fii. 2, 8- ban a híres Krisztus-himnuszt e szavakkal zárja le: „Engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfa haláláig." Kereszten történt halála a megalázkodás legmélyebb foka, de engedelmességének betetőzése is volt. Isten akaratának való engedelmességben vitte tökéletességre és hajtotta végre a megváltás munkáját, i. Kor. í, 17-ben Pál elutasítja, hogy Krisztus keresztjének jelentőségét bölcsesség beszédével fejezze ki. A „filozofikus" prédikáció, amely Isten bölcsességének helyére az ember bölcsességét teszi, megfosztja Krisztus keresztjét igazi jelentőségétől és tartalmától. A Megfeszített prédikálása azért nem történhet az emberi bölcsesség eszközeivel, mert a „keresztről szóló beszéd" a világ fiainál csakúgy, mint a hívőknél, nem mint „világi bölcsesség" tekintetik. Az „elveszettek" azt bolondságnak, a „megváltottak" pedig „Isten erejének" tekintik. Mégis a keresztről szóló prédikáció „bölcsesség" a „tökéleteseknél", mert az az Isten bölcsességének kinyilatkoztatása (2,6—7). Ezért a kereszt beszéde Isten ereje és bölcsessége. Fii. 3,18- ban némely embereket mint a Krisztus keresztjének ellenségeit jelöli meg. Keresztyének ellen is fordul, akik bár Krisztus keresztjének üdvösségre való jelentőségét nem tagadják, mégis megtagadják azt életstílusukkal. Nem von(folyt. az előző lapról) Visszatérve dr. Bedford értelmetlen kísérletéhez, azt állapíthatjuk meg, hogy az semmi más, mint komplikált és hátborzongató temetési mód . . . Kár Bedfordra várni! Ő sem nem jobban, sem nem kevésbé halott, mint közülünk bárki élete végén lesz. Ö ugyanúgy halott, mint Dickens vén fösvénye, Marley: ,Az öreg Marley olyan halott volt, mint egy ajtószög.' Képzeljétek el! Nem akarom azt mondani, hogy saját ismereteim alapján tudnám, miért annyira halott egy ajtószög. Szívesebben mondanám, hogy egy koporsószög sokkal halottabb minden vásárolható vasárú között. De elődeink bölcsességüket rejtették el ebben a példázatban s az én szentségtörő kezeim nem nyúlhatnak hozzá ..." (]. lilies: A halál elhalasztása) ják le gyakorlati életük számára a következtetéseket ... A szenvedések, amelyeket el kellett viselnie, szoros összefüggésben vannak a keresztről szóló prédikációjával (Gál. 5,11). Gál. 6,14-ben vallást tesz Pál Krisztus keresztje mellett, mert szerinte az az Isten legfontosabb kijelentése. Ezért nevezi a keresztet a maga dicsekedésének is, amellyel minden öndícséretet hatályon kívül helyezett. Ezt a krisztusi tettet Pál nem korlátozza a hívőkre, hanem szerinte az egész teremtettségnek' szól (Kol. 1, 20). Ugyancsak kihatással van az Isten és ember viszonyára, amiről Pál Kol. 2,14-ben beszél. Különleges kiélezettséget nyernek a kijelentések, amelyek Isten kiengesztelő munkájáról szólnak, például Ef. 2, 16. Itt Krisztus békeművéről van szó, amely a zsidók és pogányok közötti ellentétet szűntette meg azáltal, hogy a törvényt megsemmisítette. Így teremtette eggyé a két embercsoportot és testében kiengesztelte őket a kereszt által Istennel. (]. Schneider nyomán) A KERESZTEN Krisztus a haldoklók minden kísértését átélte, hogy mi megvigasztalod junk. Legyőzte a halált. Ha tehát a halál megrohan, csak fordulj szíveddel Krisztus felé. Megkísért a halál? Nézd, hogyan halt meg Ő! S minden erős hitűtől elveszi a halálfélelmet. Megkísért a bűn? Gondolj Krisztus kegyelmes képére, amint Ö a keresztre a te bűneidet vitte s mint a sajátját elhordozta. Akkor is, ha pokol vagy kétségbeesés kísért meg, nézz Jézusra, akit miattad még Isten is elhagyott, s aki mint egy elátkozott, poklokra szállt. De ezzel a te poklodat győzte le és a te üdvösségedet biztosította. Csak légy erős Krisztusban s akkor biztosan nem vagy elveszett, hanem az Ő megáldottja. Luther Krisztus fájdalma — az én vigaszom. Sebei — az én üdvösségem. Büntetése — az én megmentésem. Halála — az én életem. Azt vette magára, ami az enyém volt s nekem adta a sajátját, így cseréltük el a vagyonúnkat. Luther A megváltó Krisztus (az Andokban, Chile és Argentina határán) A kereszt szimbóluma Egy nagypénteki elmélkedés keretében, amelyet az egyik svéd egyházi lap is közölt, mondja a szerző, hogy az egyház gyakran „szellemiesített, magasztalt és kifinomított" keresztet prédikált, „amelyre senkinek nincsen szüksége", mint ahogy azt „sok oltárkép is ábrázolja". Az ilyen képek csak arra valók, hogy „kíméljék a gyülekezetét". „Ilyen esetekben érdemes lenne restaurálás alkalmával kicserélni a képet." „A gyülekezetnek joga van az igazsághoz s a szeme elé semmi más nem állítható, mint maga az igazság." Ez ellen a kívánság ellen természetesen nem szólhatunk semmit. De a gondolatmenet nagyon nehéz problémák elé állít bennünket, még ha el is tekintünk a kétes javaslattól, hogy restaurálások alkalmával templomainkból értékes műkincseket távolítsunk el. A szerzőnek azonban láthatóan az az igyekezete, hogy a Megfeszített képe az igazság érdekében mindig a maga teljes, brutális valóságában állíttassák oda a gyülekezet elé. „Isten az emberi szenvedés legmélyebb pontjain is ott van" — akarja mondani a szerző. Igaz az, hogy a kereszt a maga brutalitásában a legmélyebb emberi szenvedést tükrözi. S a keresztyén hit számára is a legalapvetőbb mondat, hogy Isten (folyt, a köv. lapon) 3 A keresztről szóló beszéd
