Utitárs, 1970 (14. évfolyam, 3-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

ANAKREON:

Töredék a halálról

A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon,

fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már,

oda van múltam, az édes, rövid és csúf, ami jön még.

Remegek már a haláltól, hisz a Hádészban a szöglet,

ami vár rám, hideg és szűk, a lejárat is ijesztő,

s aki egyszer lemegy, az már soha fel nem jön a fényre.

(Radnóti Miklós ford.)

Mi a halál?

„Napjainkban szekularizáltuk és mitológiátlanítottuk a halált; természettudósaink kísérletekkel kutatják a lényét. De megalapozhatjuk mindezzel az ismerettel tudásunkat a halálról? A halál okai, az öngyilkosság okai, a halál időpontja, felélesztés, az élet meghoszszabbítása, örök élet a halál után — ezekkel a kérdésekkel néz farkasszemet itt 12 tudós —, orvosok, biológusok, pszichiáterek, teológusok és filozófusok. Megvitatnak modern kutatásokból eredő eredményeket csakúgy, mint öröklött elképzeléseket s a maguk szakszempontjai alapján próbálják meg a talány megfejtését, amit HALÁL-nak nevezünk ..."

(Egy könyvajánlásból)

KRISZTUS

sem volt kivétel a vastörvény alól. Szenvedése, halála valami nagy szolidaritást jelentett a szenvedő, meghaló emberrel, a valószínűleg egyetlen teremtménnyel, aki tudatosan szenved és hal meg. Amikor szenvedése-gyötrődése közepette „vért izzadott", csak sokszori imádkozás után tudta kimondani, hogy az Isten akarata legyen meg inkább, mint az övé. És nem röstellte a kérést: „Ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár" (Mk 14, 32—42). És még keresztfán kimondott szavai is nagy tragédiáról tanúskodnak, amely benne játszódott le: „Én Istenem, én Istenem, mért hagytál el engem?" (Mk 15, 34.)

sem csúfolta ki a halált. Tudta, hogy hatalmas az ereje:

„ELVÉGEZETT DOLOG, HOGY AZ EMBEREK EGYSZER MEGHALJANAK, AZUTÁN AZ ÍTÉLET" (Zsid. 9, 27).

Az őskeresztyénség

Keresztre feszítés

A „Halál himnusza"

(Részlet)

Elmegyek meghalni, mert az halál bizony, de az halálnak órájánál semmibizontalab. Jólehet bizontalan legyen, de maga azért elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni, én ki mastan jelön való ember vagyok, az elmúltakhoz hasonlatos leszek.

Ha el nem mentem de maga még elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni, egyebeket követvén. Még én utánam es többen jönnek, mert sem első, sem utolsó én nem vagyok. Azért elmegyek meghalni.

Elmegyek meghalni, hamuvá leendő vagyok.

Miképpen születtem, ezenképpen megvégeztetöm.

(XVI. századból, Ráskai Leálól feljegyezve)

jégszekrény

mint a halál elleni legújabb orvosság, csak nemrégen lépett az érdeklődés előterébe.

„Alig több, mint két éve őrzik Phönix (arizonai városka) orvosi laboratóriumában mínusz 198 fokon dr. James H. Bedford élettelen testét. Nem sokat hallottunk életében erről a professzorról. De hogy rövid hírnévre tett szert, azt egyedül annak köszönheti, hogy kétely támadt a tette nyomán: vajon halála végérvényes halál, mint valamennyiőnké, vagy pedig a nagy terv sikerült neki, hogy még az utolsó pillanatban kijátssza a halált s majd hosszú, mély álomból felélesztve, unokái generációjában behozza az elmulasztottakat. Azóta sok követője akadt. De ez nem is történhetett másképp; a hűtőipar egy bizonyos ága szerződést kötött a temetkezési vállalatokkal s a legutolsó ujságjelentések szerint ma már kb. 50 ember fekszik különleges fagyasztószerrel ereiben, alumíniumlapokba csomagoltan fagyos koporsójában . . . Több százan készítették el már végrendeletüket, amelyben csak ilyen „halált" kívánnak maguknak. E „jégszekrény-vállalkozás" szervezői garantálják ügyfeleiknek, hogy a jeges koporsók üzemzavar következtében sem mondják fel a szolgálatot. Sajnos, ez az egyetlen garancia, amit adnak . . .

Felébreszthető-e dr. Bedford, érdemes-e egyáltalán ilyen visszatérésre várni? Fagyasztassuk be mi is egy pár évszázadra magunkat, hogy majd egyszer találkozhassunk Bedforddal, amikor majd az akkori orvosok minden nehézség nélkül meggyógyítják azt, akit az ősapák tehetetlenségük jeléül „jégre tettek"?

A vágy ősrégi. Hogy is lehetne ez másként, minthogy az ember álmodik arról, hogy leveti a föld terhét, a halál súlyát és Ikaruszként a mennybe lebeg, vagy éppen mint Heraklesz, halhatatlanná válik. így tehát dr. Bedford se az első, aki elhatározta, hogy kortársait néhány generációval megelőzi, illetve túléli. De tudjuk, hogy az embernél kb. 2—3 milliárd szívverésnyi az élet tartama. Hogy dr. Bedfordnál mennyi hiányzott ebből a maximális számból, az ismeretlen. Azt azonban elmondhatjuk, hogy ezek a maximális számok az életmenet szüneteltetésével nem emelkednek, még akkor sem, ha az utolsó szívverést a legtávolabbi időbe ki lehetne tolni.

(folyt, a köv. lapon)

A

2