Utitárs, 1969 (13. évfolyam, 7-12. szám)

1969-07-01 / 7-8. szám

IRATTERJESZTÉS Újszövetség, revideált szöveg . . $ 0,50 Keresztyén Énekeskönyv (evang.) $ 1,30 Az evangélium igazsága (hittan- és kézikönyv ifjúság (6—18 év) és családok részére).................$ 1,60 Pfendsack: Ismered-e az utat? (református konfirmációi káté) $ 1,00 Keskeny út vándora (magyar vagy német nyelven) .................$ 0,25 Hallelujah, szöveges énekeskönyv $ 0,80 Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia kötetei: Mi az igazság? i960........................$ 1,50 Ecce homo, 1961..............................$ 1,50 Mit ceselekedjünk? 1962.................$ 2,00 Ádám, hol vagy? 1963....................$ 2,00 Amíg időnk van, 1964....................$ 2,00 Cs. Szabó László : A nyomozás $ 3,00 LAKOS ENDRE . . . folyt. abszolút hamisság nincsen. A különbö­ző felekezetek a relativ igazságokból létesültek . . . Ha vitatkozunk egymás­sal, azt mérjük meg, hogy melyiknek az állításában van több igazság és több hamisság. Akiében több az igazság, az nyert. . . Az őskeresztényekre újjal mutogattak a pogány ok: látjátok a keresztényeket, mennyire szeretik egymást! Ma ennek így kellene hangzania: nézzétek a ke­resztényeket, minden tanbeli ellentéteik ellenére is hogy szeretik egymást! Ez a maximum, amit el tudunk érni. Pro­testánsok és katolikusok minden tanbe­li ellentéteik ellenére meg tudják-e tar­tani ezt az őskeresztény morálból? E gondolatokkal jöttem hozzátok és ezekkel búcsúzom ... El kell mennem, nálunk ma este van a legünnepélyesebb áldozás az esti szentmisében. Ezen részt szeretnék venni. Gondolkodjatok el az elmondottakon. Ne az ellentétekré néz­zetek. Minden vallás az emberségért van. Embert kell tehát nevelnünk. Ma inasza­kadt, ványadt, vézna és csenevész em­berekkel van tele a világ . . . Nemes ver­senyt kellene kihirdetnünk egymás kö­zött, ki tud nemesebb, igazibb embert nevelni közülünk. Ebben az irányban szabad az út, ebben az irányban bárki bármit tehet, nemes versengésben össze­forrhatunk. Örömmel jöttem közétek, örültem az együttlétnek. Bánatos lélekkel távozom korábban, de szombat estére már a bé­csi gyóntatószékben kell ülnöm. Ezért kell elvinnem magammal a velem jött bécsi diákokat is, mert autóval jöttünk és végtelen utak állnak előttünk . . . Más­félévi kényszerhallgatásom gondolatait hagyom köztetek. Talán soha többé nem fogok eljönni hozzátok, nem tudom, mi lesz a sorsom. Lehet, hogy egy másik, újabb ütés . . . Ha minden elvi ellentét ellenére mint keresztények szeretni fogjátok egymást, akkor az elmondot­takból mindent megtartottatok. A vi­szontlátásra . . Ma katolikus és protestáns oldalon egyaránt, ökumenikus teológusok nyil­ván másként fogalmaznák meg az egység útjának gondolatait. Azt azonban, ma­guk is megszégyenülve, aligha vitathat­ják cl Lakos Endrétől, hogy az ő öku­­menizmusa mögött harminc esztendős tapasztalat és élete aranyfedezete áll. A magyar kereszténység ökumenikus úttö­rője volt. Már akkor megélte az öku­­rr.enét — egyetemeken, börtönben, sajtó-ÜTRAVALÓ A lapunk kiadásában megjelent szép kiállítású, 410 oldalas könyv az egy­házi esztendő minden reggelére rövid meditációt, naponkénti útravalót tar­talmaz. Az áhítatok oly jellegűek, hogy minden felekezet hívei épüléssel hasz­nálhatják. Ára fűzve DM 12.— kötve DM 15.— Megrendelhető a lelkészi hivatalok révén, vagy közvetlen iratterjesztésünk címen: Szépfalusi István lelkész, A-1092 Wien 9, Liechtensteinstr. 20/9, Ausztria. ban, katedrán, irodákban és baráti be­szélgetésekben, majd végül a beteg­ágyon —, amikor az a nagyvilágban még nem kapott egyik oldalról sem polgár­jogot és szentesítést s divattá sem vált (sőt!?). Az idő végül is behozta őt, sőt megelőzte. Barátai és egykori diákjai azonban magányában is kitartottak mel­lette. De kár, hogy nem voltunk többen mellette . . . De kár, hogy nem voltunk több időt vele . . . De kár, hogy nem várta meg az időt s előbb elköszönt. . . Nagy szüleim Bécs 16. kerületi házá­ban 1958-ban közös katolikus-protes­táns egyetemista bibliaórát tartottunk. Bandi kezdte az éneket, az imádságot, az áhítatot. Rám bízta a befejezést. Piaristengassei és Döblergassei szobá­jában, majd a grazi Elisabethstrassen folytattuk . .. X­Bécs régi munkásnegyedének, a 16.ke­rületi Ottakringnek a temetőjében nyug­szik. A véletlen úgy hozta, hogy nagy­apámtól csak öt sírhely választja el őt. Fogunk még találkozni egymással. Az élettől korán, 51. évében köszönt cl. Nem a kötelességnek végtelennek tű­nő bécsi útja szólította most, hanem r.z élet és halál egyedüli Ura vonta őt magához, hívta ót a már véges útra. Most már azon jár, sokakkal együtt. Magányá­nak vége lett. Szépfalusi István X­Elhangzott 1969. június 22-én, a Bécsi Magyar Római Katolikus Egyházközség emlékestjén. A hit, hogy Krisztus az emberekért halt meg, semmit nem ér, ha nem hiszem, hogy magam is közülük egy vagyok. Luther 4 Az „Evangélikus Papnék Otthona" Kistarcsán

Next

/
Thumbnails
Contents