Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11-12. szám
most, mikor helyzetünk amúgy is nyomorúságos". A magyarországi látogatás tervét Söderblom nem adta fel. Sőt, egy levele szerint, az 1923-ra tervezett első evangélikus világgyülés egyik előkészítő ülésén igen élénken szorgalmazta, hogy ezt a találkozót Magyarországon rendezzék meg! Elgondolhatjuk, milyen jelentősége lett volna annak egyházunk számára, ha ezt a találkozót Eisenach helyett Budapesten tartják. Évröl-évre kellett Söderblomnak halogatnia a magyarországi látogatást. Addig is több svéd egyházi vezető utazott tanácsára egyházunkhoz. 1929-ben végre úgy látszott, hogy az Evangéliumi Alliánsz prágai világgyülése után megvalósulhat a magyarországi út. Ebből sem lett semmi. Rá következő évben Athénba készülve akart útközben megállapodni Budapesten. Ezt is el kellett halasztania. 1931- ben már azt írja, hogy legkorábban 1933- ban tudna ellátogatni. Néhány hónapra rá azonban Söderblom már halott volt, a nélkül hogy valaha is eljutott volna Magyarországra. Közben 1929-ben az akkori pécsi tudományegyetem soproni evangélikus hittudományi kara első ízben élt avval a jogával, hogy díszdoktorokat avasson. Ezen néhány első külföldi díszdoktor között volt Söderblom érsek is. Az erről szóló értesítést köszönte meg Söderblom abban a közvetlen hangú levélben, melyben kiemeli, hogy a díszdoktori diploma révén „a pécsi egyetem és a magyar evangélikus egyház fogadott fiának" tarthatja magát. Ugyanazon évben, a koppenhágai 2. evangélikus világgyülésen id. Pröhle Károly dr. egyetemi tanár nyújtotta át neki a doktori oklevelet a világgyülés résztvevői jelenlétében. Egy svéd nyelven is kiadott megemlékezésben meghatottan írja Pröhle professzor, milyen nemes egyszerűséggel és köszönettel fogadta az érsek ezt a kitüntetést, „pedig a fakultás számára volt kitüntetés, hogy elfogadta". Söderblom halála után a soproni teológiai fakultás 1932 április 10-én ünnepi ülésen emlékezett meg díszdoktoráról. Ezen ugyancsak dr. Pröhle Károly tartotta az emlékbeszédet, dr. Podaminczky Pál professzor pedig magyar fordításban felolvasta azt a beszédet, melyet Söderblom saját uppsalai egyetemi tanári tiszte átvételekor tartott, mintegy programbeszédként, az egyetemi ifjúságnak. Az Utitárs minden olvasójának ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÜJÉVET kíván a Szerkesztőség A teológiai hallgatók énekkara Söderblom egyik szerzeményét énekelte. Mindkét előadást kinyomatták a pécsi egyetem közleményeiben, s annak néhány példánya megtalálható svédországi könyvtárakban is. „Nagyszerű tervek nagyszerű em-Magyarországi útjának végén Dr.Vájta Vilmos professzort felkereste az Evangélikus Élet munkatársa és beszélgetést folytatott vele. Milyen minőségben hívta meg Professzor Urat a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége? Ügy jöttem, mint a Lutheránus Világszövetség strasbourgi ökumenikus Kutató Intézetének vezetője. Elhoztam Dr. Hermann Dietzfelbinger müncheni püspök — aki Intézetünk fenntartó testületének elnöke — üdvözletét is. Volna szíves Professzor Ür az ökumenikus Kutató Intézet munkájáról lapunk olvasóit tájékoztatni? A strasbourgi Kutató Intézet munkáját a minneapolisi (1957) és a helsinki (1963) világgyűlések között egy bizottság készítette elő. A javaslat az volt, hogy a világ evangélikus egyházai komolyabban kapcsolódjanak bele az ökumenikus munkába. A II. Vatikáni Zsinat munkája kibővítette az ökumenikus mozgalom problémakörét, ilyen módon az Intézet mind az ökumenikus mozgalomban résztvevő egyházak, mind a római katolikus teológiai örökség alapvető kérdéseivel foglalkozik. Ennek a teológiai munkának a módszere az a dialógus, amely felülvizsgálja a múlt kérdés-feltevéseinek mai jelentőségét, rámutat azokra az újabb kérdésekre, amelyek a modern világban és az átalakuló társadalomban egyaránt aktuálissá váltak. Az ilyen dialógus eredménye az lehet, hogy leomlanak a hamis választófalak és helyettük viszont fölmerülnek azok a lényeges kérdések, amelyek ma az egyházak szolgálatát meghatározzák. Ez az új helyzet korántsem teszi könynyebbé az egyházak teológiai örökségeinek párbeszédét, de lehetővé teszi, hogy a különböző örökségek szembesítése azokon a lényeges pontokon történjék, amelyekben az igazi és nem a képzelt ellentétek fennállnak. Az ilyen párbeszéd ugyanis tudatosítja a reformáció örökségét és arra kényszerít, hogy az egyház elsődleges feladatát — ti. az evangélium szolgálatát — fontoljuk meg egy új ökumenikus helyzetben. bere" — mondotta Söderblom érsekről Raffay Sándor püspök. Evangéliumi programjából és ökuménikus vízióiból nem kis mértékben nyert lelki hasznot magyarországi evangélikus egyházunk is. Terray László Milyen tapasztalatokat szerzett Professzor Ür Magyarországon a hazai egyház szolgálatáról? Engem elsősorban a hazai egyház teológiai munkája érdekelt. Örömmel tapasztaltam, hogy a Lelkészi Munkaközösségekben alapvető teológiai munka folyik, melynek eredményeit az elmúlt években már többszörösen láthattam; főleg a világgyűlések témáinak teológiai előkészítésére gondolok. A magyar evangélikus egyház idevonatkozó megnyilatkozásai nagy figyelmet keltettek. A könyvalakban megjelent teológiai munkák összessége is olyan teljesítmény, amely — a magyar evangélikus egyház számarányát tekintetbe véve — páratlan a kisebbségi egyházak életében. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy ez a teológiai munka szervesen kapcsolódik a gyülekezeti szolgálathoz és hogy az egyház szeretetmunkáját is ihleti. Professzor Ür mostani látogatása alkalmával több gyülekezetben szolgált. Mit tapasztalt a gyülekezetekben? Az a három gyülekezet (Budapest- Deák tér, Szeged, Kecskemét), amelyeknek istentiszteletein résztvehettem és azokon szolgáltam, a Krisztusba vetett hitről való bátor bizonyságtétel erejét és örömét mutatta. Kecskeméten, szülővárosom gyülekezetében tartott istentiszteleten külön örömöm volt látni a hit mély meggyökerezettségét és egzisztenciális jelentőségét. Ezek az alkalmak is példázzák azt a meggyőződést, mely a Lelkészi Munkaközösségben az istentiszteletről szóló előadásom utáni felszólalásokban kifejezésre jutott, hogy ti. az egyház életének középpontja az az istentisztelet, amelyből minden egyéb egyházi szolgálat folyik és táplálkozik. Az Evangélikus Élet után Hazai beszélgetés 7