Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11-12. szám

most, mikor helyzetünk amúgy is nyo­morúságos". A magyarországi látogatás tervét Sö­­derblom nem adta fel. Sőt, egy levele szerint, az 1923-ra tervezett első evan­gélikus világgyülés egyik előkészítő ülé­sén igen élénken szorgalmazta, hogy ezt a találkozót Magyarországon rendezzék meg! Elgondolhatjuk, milyen jelentősége lett volna annak egyházunk számára, ha ezt a találkozót Eisenach helyett Buda­pesten tartják. Évröl-évre kellett Söderblomnak halo­gatnia a magyarországi látogatást. Addig is több svéd egyházi vezető utazott taná­csára egyházunkhoz. 1929-ben végre úgy látszott, hogy az Evangéliumi Alliánsz prágai világgyülése után megvalósulhat a magyarországi út. Ebből sem lett semmi. Rá következő évben Athénba készülve akart útközben megállapodni Buda­pesten. Ezt is el kellett halasztania. 1931- ben már azt írja, hogy legkorábban 1933- ban tudna ellátogatni. Néhány hónapra rá azonban Söderblom már halott volt, a nélkül hogy valaha is eljutott volna Magyarországra. Közben 1929-ben az akkori pécsi tudo­mányegyetem soproni evangélikus hit­­tudományi kara első ízben élt avval a jogával, hogy díszdoktorokat avasson. Ezen néhány első külföldi díszdoktor kö­zött volt Söderblom érsek is. Az erről szóló értesítést köszönte meg Söderblom abban a közvetlen hangú levélben, mely­ben kiemeli, hogy a díszdoktori diploma révén „a pécsi egyetem és a magyar evangélikus egyház fogadott fiának" tarthatja magát. Ugyanazon évben, a koppenhágai 2. evangélikus világgyülé­­sen id. Pröhle Károly dr. egyetemi tanár nyújtotta át neki a doktori oklevelet a világgyülés résztvevői jelenlétében. Egy svéd nyelven is kiadott megemlékezésben meghatottan írja Pröhle professzor, milyen nemes egyszerűséggel és köszö­nettel fogadta az érsek ezt a kitüntetést, „pedig a fakultás számára volt kitünte­tés, hogy elfogadta". Söderblom halála után a soproni teo­lógiai fakultás 1932 április 10-én ünnepi ülésen emlékezett meg díszdoktoráról. Ezen ugyancsak dr. Pröhle Károly tar­totta az emlékbeszédet, dr. Podaminczky Pál professzor pedig magyar fordításban felolvasta azt a beszédet, melyet Söder­blom saját uppsalai egyetemi tanári tiszte átvételekor tartott, mintegy pro­grambeszédként, az egyetemi ifjúságnak. Az Utitárs minden olvasójának ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÜJÉVET kíván a Szerkesztőség A teológiai hallgatók énekkara Söder­blom egyik szerzeményét énekelte. Mind­két előadást kinyomatták a pécsi egyetem közleményeiben, s annak néhány pél­dánya megtalálható svédországi könyvtá­rakban is. „Nagyszerű tervek nagyszerű em-Magyarországi útjának végén Dr.Váj­ta Vilmos professzort felkereste az Evan­gélikus Élet munkatársa és beszélgetést folytatott vele. Milyen minőségben hívta meg Pro­fesszor Urat a Magyarországi Evangéli­kus Egyház vezetősége? Ügy jöttem, mint a Lutheránus Vi­lágszövetség strasbourgi ökumenikus Kutató Intézetének vezetője. Elhoztam Dr. Hermann Dietzfelbinger müncheni püspök — aki Intézetünk fenntartó tes­tületének elnöke — üdvözletét is. Volna szíves Professzor Ür az öku­menikus Kutató Intézet munkájáról la­punk olvasóit tájékoztatni? A strasbourgi Kutató Intézet munká­ját a minneapolisi (1957) és a helsinki (1963) világgyűlések között egy bizott­ság készítette elő. A javaslat az volt, hogy a világ evangélikus egyházai ko­molyabban kapcsolódjanak bele az öku­menikus munkába. A II. Vatikáni Zsinat munkája kibővítette az ökumenikus mozgalom problémakörét, ilyen módon az Intézet mind az ökumenikus moz­galomban résztvevő egyházak, mind a római katolikus teológiai örökség alap­vető kérdéseivel foglalkozik. Ennek a teológiai munkának a módszere az a dia­lógus, amely felülvizsgálja a múlt kér­dés-feltevéseinek mai jelentőségét, rá­mutat azokra az újabb kérdésekre, ame­lyek a modern világban és az átalakuló társadalomban egyaránt aktuálissá vál­tak. Az ilyen dialógus eredménye az le­het, hogy leomlanak a hamis választó­falak és helyettük viszont fölmerülnek azok a lényeges kérdések, amelyek ma az egyházak szolgálatát meghatározzák. Ez az új helyzet korántsem teszi köny­­nyebbé az egyházak teológiai öröksége­inek párbeszédét, de lehetővé teszi, hogy a különböző örökségek szembesítése azo­kon a lényeges pontokon történjék, amelyekben az igazi és nem a képzelt ellentétek fennállnak. Az ilyen párbeszéd ugyanis tudatosítja a reformáció örök­ségét és arra kényszerít, hogy az egyház elsődleges feladatát — ti. az evangélium szolgálatát — fontoljuk meg egy új öku­menikus helyzetben. bere" — mondotta Söderblom érsekről Raffay Sándor püspök. Evangéliumi pro­gramjából és ökuménikus vízióiból nem kis mértékben nyert lelki hasznot ma­gyarországi evangélikus egyházunk is. Terray László Milyen tapasztalatokat szerzett Pro­fesszor Ür Magyarországon a hazai egy­ház szolgálatáról? Engem elsősorban a hazai egyház teo­lógiai munkája érdekelt. Örömmel ta­pasztaltam, hogy a Lelkészi Munka­­közösségekben alapvető teológiai munka folyik, melynek eredményeit az elmúlt években már többszörösen láthattam; főleg a világgyűlések témáinak teológiai előkészítésére gondolok. A magyar evan­gélikus egyház idevonatkozó megnyilat­kozásai nagy figyelmet keltettek. A könyvalakban megjelent teológiai mun­kák összessége is olyan teljesítmény, amely — a magyar evangélikus egyház számarányát tekintetbe véve — páratlan a kisebbségi egyházak életében. Öröm­mel tapasztaltam azt is, hogy ez a teo­lógiai munka szervesen kapcsolódik a gyülekezeti szolgálathoz és hogy az egy­ház szeretetmunkáját is ihleti. Professzor Ür mostani látogatása al­kalmával több gyülekezetben szolgált. Mit tapasztalt a gyülekezetekben? Az a három gyülekezet (Budapest- Deák tér, Szeged, Kecskemét), amelyek­nek istentiszteletein résztvehettem és azokon szolgáltam, a Krisztusba vetett hitről való bátor bizonyságtétel erejét és örömét mutatta. Kecskeméten, szülő­városom gyülekezetében tartott istentisz­teleten külön örömöm volt látni a hit mély meggyökerezettségét és egziszten­ciális jelentőségét. Ezek az alkalmak is példázzák azt a meggyőződést, mely a Lelkészi Munkaközösségben az istentisz­teletről szóló előadásom utáni felszóla­lásokban kifejezésre jutott, hogy ti. az egyház életének középpontja az az is­tentisztelet, amelyből minden egyéb egy­házi szolgálat folyik és táplálkozik. Az Evangélikus Élet után Hazai beszélgetés 7

Next

/
Thumbnails
Contents