Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-09-01 / 9-10. szám
féta soha nem kerülheti el, hogy eretneknek tartsák egyszer; a múltban, a jelenben vagy a jövőben. E kockázat nélkül nem lenne prófétá. Ez történt Luther Mártonnal is. Eretnek vagy próféta? Eretnek próféta! Mert ma már tudjuk, még jobban tudjuk, mert jobban láthatjuk s magunk tapasztalhatjuk, hogy próféta volt. Ezért lett sokak számára eretnek. Gyermekkoromban október 31-ét mint győzedelmes diadalünnepet tartottuk meg. De jól emlékszem, hogy soha nem értettem meg, hogy az Evangélium győzelméről van szó. Valahányszor felhangzott az ének: „Az ős ellenség, most is üldöz még . . ." — pontosan tudtam, hogy hol van az ellenség. Ki ne tudta volna, hogy hol van a plébánia? S az iskolában már megtanultuk, hogy hol van a térképen Róma. Ki gondolt volna arra, hogy „az ős ellenség" azoknak a gonosz hatalmasságoknak a serege, akik az Evangéliumot akarják leteperni? Istentelenség, bűn, hitetlenség. Akkor még nem értettem, hogy a történelem folyamán soha sem „egyház" győzött le „egyházat", hanem a Pál apostol s Luther által anynyiszor leírt, az ősi egyházatyák által annyiszor felismert Gonosz Hatalmasságok rabszolgáiként hivatalosan egyházakon belül levő emberek öltek meg, börtönöztek be vagy vittek mártiromságra olyanokat, akik nem emberekben, hanem Jézus Krisztus minden hatalmat legyőző megváltói művében keresték az üdvösséget és a szabadulást. Itt is, ott is, a világ legkülönbözőbb részein s a legkülönbözőbb egyházakban él ma egy kisebbségi csoport. Azok, akik mindezt érzik, tudnak bűnbánatot tartani az atyák vétkei miatt is és érzik, hogy az „ős ellenség" nem az én egyházamat akarja elsöpörni vagy a tiedet, hanem a Krisztus egyházát. Csak egy fegyver van ellene: Krisztus evangéliuma! És ez az evangélium ma hódít! Vegyünk részt ebben a hódító „hadjáratban", mely hitet ad, szíveket mozgat s nincs szüksége elmúlt évszázadok keresztes háborúinak kardcsörtetésére. Az idő sürget. Nem csak az egyház „egyetemes", azaz „katolikus", hanem az ellenség is. Minden próbálkozás, hogy az ellenséget egyes megadott földrészre vagy világtájra „beosztályozzuk" — oktalan időveszteség. Ha ez lehetséges volna, Krisztus Evangéliuma nem lenne egyetemes ígérete a világ Megváltójának. Mi lett a reformációból a 450 év alatt? A felfedezett Biblia megáll. Az újra meginduló prédikáció, mint az Ige hirdetése nem lankadt el, hanem területet hódít. Római katolikus teológusok kérdezik, hogy vajon a meginduló mai megújhodás az egyházon belül lehetséges lett volna-e és a most feltett kérdésekkel foglalkozna-e 1517 nélkül? Mindannyiunkat nyugtalanít az egyházszakadás, amely mégis a következménye lett. Miért, kérdezzük, miért? A 95 tétel miatt bizonyára nem. Azok a hitet nem sértették, csak a kánonjogot. Többre becsülte az ember a maga által írt jogszabályt, mint az Istentől kapott Igét? Keressük a választ. És miért szakadt csoportokra ma a lutheri reformáció is? Mi minden játszott közre ebben? De ma már keressük a megoldást, telve reménységgel. Mi módon beszélhetünk egyházkeresésről a többiekkel, míg nem vagyunk egységesek magunk között? Természetesen Wittenberg és Róma csak akkor találhatják meg ismét egymás kezét, ha a közös keresésben és törekvésben mindannyian résztveszünk. Azt is tudjuk, hogy a kettő esetleges összetalálkozása sem megoldás még. Az sem, ha teológusok „megegyeznek". Az egység csak akkor egység, ha a hívek szívében és Gyülekezeti élet AUSZTRIA Innsbruck. Az ausztriai magyar evangélikus Egyháztanács 1968. szeptember 20—22-én Innsbruckban tartotta meg őszi országos ülését. Ebből az alkalomból a vasárnapi istentiszteleten Galavics Sándor hirdetett igét. Linz. Szeptember 29-én, a magyar református lelkigondozó szolgálat rendezésében, protestáns csendesnapot tartottak Linzben. Az igehirdetői szolgálatot Gyenge Imre országos szuperintendens végezte. Székely Balázs tartott előadást, Bajtsy Attila és Máthé Attila szavalt. Őrisziget. A már évek óta megújított papiak, templom, templomtér, hősi emlékmű után, augusztus 11-én felavatták a gyülekezet új orgonáját is. Becs. öt magyar teológus tartózkodik jelenleg az osztrák fővárosban: Póth Emil (Szabadka) a jugoszláviai magyar ajkú református egyház teológusa, aki Bécsben kívánja tanulmányait elvégezni, Fónyad Pál és Németh László a bécsi magyar evangélikus gyülekezet teológusai, valamint Pohoczky Béla és Török István a szlovákiai magyar ajkú református egyházból, akik a prágai Comenius Fakultás hallgatói voltak, de a nyár végén nem tértek vissza Csehszlovákiába. A bécsi magyar gyülekezet első őszi szeretetvendégségén, okt. 6-án, Szépfalusi István számolt be Uppsaláról, az Egyházak Világtanácsa 4. naggyűléséről. Idén az evangélikusok rendezték meg október 30-án az evangélikusok kápolnájában, a reformátusokkal évek óta közösen tartott reformációi emlékünnelelkében is él. Sok jel van arra, hogy ez még nagyon messze van. Protestáns csoportok és szekták, mozgalmak, melyek elődeivel Luthernak is nem egyszer kellett megharcolnia, azt tartják, hogy mi evangélikusok nem vagyunk a reformáció hű fiai. S minél komolyabban vesszük a Rómával való dialógust, annál inkább távolodnak tőlünk. Inkább nélkülünk ünnepelték meg a 450 éves jubileumot is, minthogy azok próbálják elmondani a reformáció igaz üzenetét, akik annak örökségében nőttek fel. Saját megfigyeléseink, mások meglátásai és katolikus barátainkkal való beszélgetéseink alapján tudjuk, hogy éppen a mi hazánkban szinte nyoma sincsen annak, hogy valami történt az egyháztörténelemben. Van ebben a helyzetben valami feladat a számunkra? Van. Keresnünk kell egymás kezét, ha ezzel nem is oldjuk meg azt a nehézséget, amely itt is megvan még sok helyen, de pélyt. Az egyházzenei műsor keretében Teleky Béla őriszigeti lelkész prédikált. November 5-én este fél 8 órakor, a Bornemisza Péter Társaság rendezésében, Paavo Pándy (Finnország) tart előadást a bécsi Palais Pálffyban. JUGOSZLÁVIA Lendva. Szeptember 8-án, Zabolai Csekme Éva bécsi evangélikus segédlelkész személyében, elsőizben prédikált női lelkész a lendvai gyülekezetben. Az istentisztelet keretében és az előző nap megtartott gyülekezeti esten Kunz László énekelt korálokat és operaáriákat. Az istentiszteleten és a gyülekezeti esten több mint százan vettek részt. A gyülekezetnek 270 tagja van. Légrád. Augusztus 25-én szeretetvendégséget rendeztek a gyülekezet férfitagjai számára, melynek keretében Szépfalusi István bécsi lelkész ismertette a nagyvilágban élő magyar evangélikus gyülekezetek alakulásának történetét és mai életét. A szeptember 8-án délután megtartott istentiszteleten Zabolai Csekme Éva bécsi segédlelkész hirdette az igét. Az oltári szolgálatot Kercmar Alexander lendvai evangélikus esperes, valamint Szántó Imre helyi lelkész végezték. Kunz László korálokat énekelt. SVÉDORSZÁG Október 20-án — egy finnországi miszsziói konferenciáról útban hazafelé, Norvégiába — Terray László hirdette az igét a stockholmi gyülekezet istentiszteletén. Az istentiszteleten megemlékezett az 1956-os magyar forradalomról, a szeretetvendégségen vetitettképes előadást tartott a Szentföldről. 4
