Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5-6. szám
Kom over de brug! — Jöjj át a hídon! — Ezen a címen rendezte meg a holland keresztyénség 1968. március harmadik hetében gyűjtési akcióját a fiatal egyházak számára. A mottó arra a hídra utal, amely a mi világunkból az ő világukba vezet. A gyűjtésben részt vett kilenc önálló holland protestáns egyház, az ókatolikus egyház és a felekezetközi üdvhadsereg. A gyűjtés eredménye eddig 27 millió holland forintot tesz ki. A holland protestáns egyházak már évszázadok óta dolgoznak a missziói területeken. Fő munkaterületük mindig Indonézia volt. Amikor a háromezer sziget országa függetlenné vált, nagyon sok holland misszionáriusnak el kellett az országot hagynia. A kivonuló misszionáriusok helyét azonban azonnal átvette a bennszülött indonéz egyház, amely már jóval a második világháború előtt önálló egyházként végezte — a holland és más nemzetiségű misszionáriusokkal karöltve — a munkát. Hollandia számára tehát részben becsukódott Indonézia. Ez a helyzet új munkaterület keresésére késztette a hollandusokat. Ezt meg is tették s nem álltak meg sírva a becsukódott indonéz ajtók előtt. így kerültek aztán holland missziói munkások Pakisztánba, Ruandába, Ghánába és más területekre is. Ez a munka önmagában véve nagyon szép és szükséges is, de mégsem elég. Az önállósuló fiatal egyházak Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában egyre inkább maguk veszik kezükbe az úttörő munkát és egyéb szolgálatokat is: lelkészképzés, elemi, közép és felsőfokú oktatás, keresztyén szakmunkás-képzés. (Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek az egyházak a nem-keresztyén vallások tengerében élnek, ezért az egyház ezeket a problémákat nem kerülheti el.) Erejük azonban kevés, hogy mindent jól oldjanak meg. Ha ezeknek az egyházaknak nincs is többé szükségük a nyugati egyházak úttörő munkájára, asszisztálásukat azonban a testvériség jegyében kérik és várják. S főleg azt kérik, hogy az „idősebb testvér" anyagiakban siessen segítségükre súlyos nehézségeik között. Ezt a kérést magáévá tette a Holland Missziói Tanács, a Holland Egyházak ökumenikus Tanácsa és Diakóniai Bizottsága. Kérték a Világmissziói és Világdiakóniai szolgálaton keresztül — a fiatal egyházakat, hogy konkrét tervekkel jelentkezzenek: terjesszék elő, hogy mit akarnak létre hozni és mennyi a tervezett objektumok költ sége. így jutott el a holland egyházakhoz 140 terv, melyek kivitelezéséhez 21 millió holland forintra lett volna szükség. Ezt a hatalmas összeget azonban még a gazdag Hollandia sem tudja egyik napról a másikra előteremteni. Az egyedüli megoldás gyűjtés útján volt elérhető. Az akciót irányító bizottság a legapróbb részletekig mindent megtárgyalt s amikor ezzel az összeggel szembe kellett nézni, bizony voltak kételkedő és hitetlenkedő hangok is. Az egész akció lelkiatyját, dr. J. Verkuyl teológiai tanárt azonban nem hagyta nyugodni Jézus mondása: „én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek" (Ján. 10,10). Az egyház legyen bár nemzetiség szerint megosztott, mégis ugyanannak a Jézus Krisztusnak az egyháza. Ő az egyház feje! S amikor az egyik tag szükséget szenved, akkor kell, hogy vele érezzenek a többi tagok is. Ha az egyik tagnak öröme van, az a többinek is öröme. Gyakorlatilag: amikor ma Indonéziában százezrek kérik a keresztyén egyházba való felvételüket a keresztyén hitben való oktatás és a keresztség által, vagy amikor az elmúlt évben a nigériai Tivterületen 150 ezer ember keresztyénné lett és hogy Kongó fővárosában, Kinshasában 250 ezer protestáns él — ez a mi örömünk is. De ugyanekkor ezek a fiatal egyházak komoly problémák előtt állnak. Kinshasában például a 250 ezer protestánsra mindössze 14 lelkész jut. 18 ezer keresztyén tartozik tehát egy lelkész gondozása alá! Ezért teljesen érthető, hogy ezek a bennszülött egyházak teológiai főiskolákat akarnak építeni. De ehhez pénz kell. Teológiai tanárokat kérnek, hogy a bennszülött keresztyének közül jól képzett lelkésznemzedéket nevelhessenek fel. Ehhez azonban pénzre van szükségük. így válik tehát az ő problémájuk a mi problémánkká. Az analfabétizmus felszámolásában a keresztyének Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában az élvonalban járnak. Iskolákat szeretnének építeni, jól képzett tanítókat és tanárokat szeretnének bevonni ebbe a munkába, de nincs rá anyagi fedezet. S ha a tehetősebb keresztyének nem segítenek, akkor jön segítség olyan forrásokból, ahol az Isten országának építése nem érdek. Indonéziában 250 ezer fiatal tanul az egyetemeken. Európában és Amerikában több mint 200 ezer fiatal tanul az elmaradt országokból. Ha végeznek, ismeretük csak akkor válik hazájuk számára áldássá, ha egészséges munkaerkölcsi útbaigazítást is kapnak. Az ottani egyházak ismerik ezt a problémát s azért állítanak egyetemi lelkészeket szolgálatba. Ezért tervezik keresztyén internátusok létrehozását is. Szükség van azonban központi épületekre is, ahol környezetük nagy világvallásával — iszlám, hinduizmus, buddhizmus — dialógust tudnak folytatni. Nigériában például égető szükség van az iszlámmal való párbeszédre. Mindehhez azonban sok pénzre van szükségük. A fiatal egyházak pedig nagyon szegények ahhoz, hogy ezt a munkát egyedül végezhessék. Ezért indult útnak a március 22-ét megelőző héten több tízezer fiatal holland keresztyén, hogy körülbelül kétmillió keresztyén családnál bekopogtasson a fiatal keresztyén egyházak problémáival és konkrét kérésével. Azt kérték, hogy ne adományt adjanak, hanem hozzanak áldozatot — adják oda évi fizetésük egy százalékát. Március 22-én este a holland televízió a Holland Bankból helyszíni közvetítéssel követte nyomon a beérkezett összegeket. Este háromnegyed tizenegykor, amikor a televízió bekapcsolódott ebbe a programba, már 13 millió holland forint volt együtt. Az iskolásokat is elkapta a láng. A teenagerek kiadták egymás között a jelszót: minden teenagertől egy tízest. Valóban lélegzetelállítóan és minden hitetlenséget megszégyenítő módon jött be az összeg. Az éppen Hollandiában idéző indonéz lelkészek is nagyon az eredmény hatása alatt voltak és boldogan köszönték meg a holland keresztyéneknek, hogy terveiket immár megvalósíthatják. öt perccel éjfél előtt a tervbe vett 21 milliót már meghaladta az összeg: 24 millió volt már együtt. Ekkor a televízió is befejezte közvetítését, de előbb még Verkuyl professzor megköszönte a holland keresztyéneknek és az egyházon kívülieknek is, hogy megértették a kérés komolyságát és „átjöttek a hídon". Utolso szavai mélyen érintettek minden magyart, aki a televízió adását figyelte: „Ezekben a napokban kaptam levelet egy magyarországi lelkésztől, aki a nemzetközi hírszolgálaton keresztül hallott tervbe vett akciónkról. Ez a magyar lelkész többek között ezt írja: mi pillanatnyilag nem tehetünk semmit, örülünk azonban és hálásak vagyunk az Úrnak, hogy ti ezt a szolgálatot még végezhetitek. Biztosítalak azonban titeket, hogy a gyűjtés sikeréért mi is imádkozunk Magyarországon." A hivatalos gyűjtés befejeződött, de még mindig vannak, akik pénzt juttatnak el a missziói központokba erre a célra. Az összeg most már a 27 milliónál tart. Ez is missziói munka, modern formában. Czíria János 5
