Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3-4. szám
Nőegyleti szere tetvendégség alkalmából beszédet mond Pósfay György lelkész nyik verset: „Békesség Istentől". A következő műsorszám több szeretetvendégségen is elhangzott latineredetű karácsonyi ének előadása volt, amelyet Németh Andorne, Eberstein Irene asszony orgonakíséretével mutatott be. Maróthy Jenő már 1953-ban is nagy sikert elért elbeszélésének a felolvasása volt a következő szám, amelynek hangulatát Vladár Istvánné varázsolta vissza ismét a hallgatóság szívébe. Fényes Iván egyetemi tanár Túrmezei Erzsébet „A harmadik" című versét adta elő újból. Ez 1954-ben már szerepelt előadásában az akkori szeretetvendégség műsorán. Ismét énekszámok következtek. Az egyiket már 1956-ban is előadta Németh Andorné, amikor az egybegyűltek különösen sokat gondoltak a szülőhaza népére. Bódás János „Békesség néktek!" című költeményét már egy 1956 után ide érkezett kisleány, Jámbor Sárika szavalta el. Ez 1960-ban szerepelt már a műsoron. Ezután elsötétedett a terem. A kifeszített filmvásznon feltűnt a 15 évvel ezelőtt istentiszteletre összegyűlt gyülekezet képe. A résztvevők láthatták a vasárnapiiskolás gyerekeket (ma már nem egy családanya közülük, az egyházi gyűlések résztvevőit, a szeretetvendégségek, ünnepélyek szereplőit. Sokan láthatták saját magukat és megfigyelhették magukon és másokon az idő múlását. A mozgókép azonban utalt valamire, ami változtatlan maradt: Isten Evangéliumára, amely a gyülekezet tagjainak akkor is, most is erősítője és vigasztalója volt és marad. Ezután levonultak a vendégek a kertbe, ahol a hosszú asztalok piros-fehérzöld diszben — a karácsonyi csillag piros levelei, a fehér asztalterítő és a trópusi fenyőfa zöld ága — fogadták őket. A Nőegylet asszonyai forró teát (az esték Caracasban is hűvösek, így jól esik a meleg ital!) és finom süteményeket szolgáltak fel. Megindult a baráti beszélgetés az asztalok körül ülők között. Szép számban jelentek meg fiatalok is az estén, akik természetesen szintén kivették a részüket a felszolgálásban és segítésben. Mikor a csészék és a tányérok kiürültek, a Nőegylet alelnöknője, Andrády Lajosné, Jakabfi György volt békéscsabai lelkipásztor leánya ült a zongorához és a megjelentek az ő kíséretével elénekelték legszebb karácsonyi énekeinket. Az utolsó ének előtt került sor az ádventi elmélkedésre. Ezt idáig mindig a gyülekezet lelkésze tartotta, most azonban — felkérésére — a keresztyén egység valóságának kidomborítására Dömötör Ede ferences atya végezte ezt a szolgálatot. Szavai mély benyomást tettek a megjelentekre. Még egy karácsonyi ének hangzott el a trópusi ég sötét bársonya alatt, majd a megjelentek egy szép est emlékével tértek haza otthonaikba. Egy héttel később a reggeli istentisztelet után a gyermekek részére rendezett karácsonyi ünnepély volt soron. Ekkor karácsonyi versekkel, alkalmi színdarabbal, ének- és egyébszámokkal szerepeltek a magyar gyülekezet vasárnapiiskolásai szüleik és általában a felnőttek előtt. A már konfirmáltak részére karácsony és újév között volt külön ifjúsági összejövetel. — Valenciában is volt magyar karácsonyi ünnepély a dec. 25-i istentisztelet után és a közeli Maracay városban lakó magyar híveknek is tartott Puky lelkész magyar istentiszteletet. Caracasban karácsony estéjén és napján, valamint az óév estéjén és újév napján voltak ünnepi istentiszteletek a szokott vasárnap délelőtti alkalmakon túl. Ezeken az Ür asztala is terítve várta vendégeit és sok esetben magánénekszámok is felhangzottak. így lépett át a világ egyetlen trópusi Vidékén szolgáló magyar protestáns gyülekezete az 1968. évbe és ennek tagjai azt remélik, hogy az elkövetkező időben is megtartja őket az Isten. Álljon egy kis statisztika is ezen ismertetés végén, hogy minden olvasója tisztában legyen a gyülekezet nagyságával. Caracashoz és szórványaihoz 298 bejegyzett egyháztag tartozik; Valenciához (tehát Puky lelkész úr gyülekezetéhez) 65; a maracaiboi gyülekezethez 7. Ezeken kívül még körülbelül 100-ra tehető a be nem jegyzett, de a munkával kapcsolatot tartó magyar protestánsok száma. — A gyülekezet évi bevétele 1967- ben perselypénzekből, egyházi hozzájárulásokból és adományokból kb. 6000.— U. S. dollárt tett ki. Ehhez számíthatunk még 3000.— dollárt, ami a rendezvények jövedelme és főleg a segítőszolgálat végzését teszi lehetővé. folyt. köv. old. Keresztelő Az új esztendő első vasárnapján, 1968 január 7-én Puky Ákos valenciai lelkész megkeresztelte Pósfay György caracasi lelkipásztor és felesége, sz. Koppányi Emese második gyermekét, aki a keresztségben a Klára Mária neveket nyerte el. A keresztszülői tisztet Vladár István és felesége, sz. Puky Mária töltötték be. A keresztségre a rendes reggeli magyar istentisztelet keretében került sor és azt a caracasi „Feltámadás" Evangélikus Egyház templomában tartották meg. Az istentisztelet után a szépszámban megjelent hívek és jóbarátok közül több mint 100-an keresték fel a templom mellett álló paplakot és fejezték ki jókívánságaikat az örvendező szülőknek, valamint az újszülött nővérének. Részlet a Nőegylet őszi kézimunka és iparművészeti vásáráról * Vy, , . ; .yl i'A't* * * *,m íil;vC<" r. 7
