Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3-4. szám
1967-ben a lelkészek 5 magyar gyermeket kereszteltek, 3-mat konfirmáltak; 2 párt eskettek és 4 hittestvér sírjánál hirdették Isten vigasztaló Igéjét. 58 caracasi és 23 vidéki istentiszteleten hangzott fel Isten magyarul szóló Igéje a trópusi ég alatt. Krónikás FORDULÓPONT . . . folyt az 1. oldalról odabent. Őket is nyilvánvalóan saját sötét gondolataik foglalták le egészen. Hirtelen, mintegy látomásszerűen, önmagát látta odabent, meg kortársait, egész környezetét, bezárva a rácsok mögé. De — mintegy csoda folytán — erőt kapott ahhoz, hogy a rácsok mögött egészen megváltozzék, megszabaduljon régi életfelfogásától, hogy rendet teremtsen az összevisszaságban, hogy világosságra jusson. — Az ilyen élményt megtérésnek nevezik a Biblia nyelvén. Húsvét csodája azt mutatja, hogy Krisztussal fordulópont érkezett emberi világunkba, sorsunkba és a létbe általában. Ami egykor a történelemben ment végbe nagyban, az az egyes ember kicsi történetében ma megtéréssé válhat. És ezzel a megtéréssel együtt jön az új életszemlélet. Az ember számára nem ez lesz az utolsó szó: „A halál felé megyek, bárhová is megyek." S a világnak magának sem az atomhalál marad meg egyedül lehetséges végső célnak. Krisztus feltámadása az egyes ember, de az egész világ számára is az élet ígéretét jelenti. H. L. GÉPMADÁR TÁVLATBÓL folyt, az 5. oldalról Jellemző rájuk, hogy amikor az adelaidei gyülekezeti szolgálat hozzájárulása anyagi gondjukat csökkentette volna, ezt elutasították azzal, hogy rögtön egy újabb látogatást fedeztek belőle. Egy temetés alkalmát nem számítva — ezt a család fizette —, összesen 6 alkalommal szolgálhattam a gyülekezetben és 50 címet látogathattam meg legalább egykét órára. ADELAIDE Ez a gyülekezet 1967 húsvétján kért fel arra, hogyha lehet, melbournei utaimmal kapcsolatban szolgáljak közöttük is. Ez a nagy, csaknem 200 tagú ev.-ref. gyülekezet a perthinek szinte minden tekintetben nagyított kiadása. Élénk, önfeláldozó élet folyik körükben Vajda Géza lelkigondozó vezetése alatt. Jellemző rájuk, hogy a túlnyomó református többség érezte úgy, hogy az eddig el nem látott evangélikusok számára is kell lelkipásztori gondozást biztosítani. Bár a gépmadár kajánsága miatt eddig kétszer volt zökkenő a három alkalom közül és minden látogatásom azt jelenti, hogy a rendes istentisztelet kezdetét későbbre kell tenni, az adelaideiek még ezt a modern ember számára olyan viszszásnak tetsző áldozatot is készek meghozni. Mindazt, amit elmondottam, Isten előtti örömmel, de alázattal is mondottam el. Tudom, hogy nem mondtam el mindent, nem emlékeztem meg a felügyelők és a presbitériumok szorgalmas munkájáról, de célom nem az volt, hogy mindent felölelő jelentést adjak, hanem inkább — mint a cím mondja — „gépmadár távlatból" származó benyomásokat. Hadd mondjam tehát azt is, hogy a 72 óra, amit 1000 km-es sebességgel tettem meg s a 72.600 km, ami mögöttem van, nem biztosít arról, hogy megítéléseim teljesen tárgyilagosak. De úgy érzem, hogy az a több mint 150 levél, amelyet az egyházak vezetőségeinek és a meglátogatottaknak írtam, egyénileg közelebb hozott értékes emberekhez s az én jutalmam ebben van és abban, amit Pál apostol így mondott: „hogy prédikálásommal ingyenvalóvá teszem a Krisztus evangéliumát..." (í.Kor. 9,18). Főleg ezért, ezen alkalmakért adok hálát az Úrnak, akinek kezében voltam mind ég és föld között, mind a nagyvárosok forgalmában. Benne bízva nézek előre az 1968-as év áldott alkalmai felé. Kemény Péter 1-925' a stockholmi világgyűlésen 37 országból 600-nál több protestáns, anglikán és ortodox egyházi delegátus találkozott. AKIK ELŐTTÜNK JÁRTAK .. . Söderblom (1866—1931) Korunk ökumenikus mozgalma nem szemlélhető izoláltan az elmúlt századok és évtizedek törekvéseitől elvonatkoztatva. Söderblom Nátán svéd vallástörténész, majd érsek neve elválaszthatatlanul összeforrt e mozgalom történetével. A különböző keresztyén ifjúsági világkonferenciákon szerzett impulzusokat Franciaországban, párizsi lelkészsége és sorbonnei tanulmányai során mélyítette el. Noha az iráni vallás területén végzett kutatásai tették nevét ismertté, mint lelkész és igehirdető is komoly szolgálatot tett egyházának. A Krisztus szenvedéstörténetéről írt meditációs könyvében a következőket olvashatjuk: Krisztus keresztjének nem az a legnagyobb ellensége, aki tagadja vagy megveti a kereszt jelentőségét, hanem az, aki viseli a keresztyén nevet, de méltatlanul teszi ezt, noha Krisztus érette szenvedte el a kereszt minden gyötrelmét. A kereszt nemcsak ajándék vagy segítség ! Az elkötelezés is, valamint ítélet azok számára, akik úgy próbálják elsajátítani a kereszt ajándékát, hogy érzületükben meg nem változnak és óemberüket napról-napra megöldökölni nem hajlandók. A keresztre feszített Urat látni és a keresztről való beszédet hallani — komoly felelősséget jelent. A felelősség tulajdonképpen akkor kezd égető lenni a számunkra, amikor részesülni akarunk a kereszt ajándékában. De mi mindehhez olcsón szeretnénk hozzájutni. A kereszt pedig nem viseli el a régi Ádámot. Hazug voltát meg kell semmisítenünk és önzésünknek véget kell vetnünk. „Mert sokan járnak másképpen, akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztiének ellenségei; akiknek pusztulás a végük, akiknek istenük a hasuk és gyalazatukban van a dicsőségük, akik a földiekkel törődnek" (Fii. 3,18—19). Mind, ami kín s ütés ért, Magam hoztam reád. Uram e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve Itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém. Meditáció a meluni ifjúsági konferencia reggeli áhítatsorozatából. 8
