Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-03-01 / 3-4. szám
Gépmadár távlatból Az alábbi cikket kis rövidítéssel a Hitből Élünk ausztráliai magyar evangélikus lap ig68. februári számából vettük át. Szemléletes képet ad az ausztráliai magyar evangélikus és evangélikusreformátus gyülekezetek életéről és érdekes szempontokat tartalmaz külföldi szórványszolgálatunkat illetőleg. Ennek a lelkipásztori beszámolónak az elején szeretném megjegyezni a történelmi hűség kedvéért, hogy nagyon régi vágyam volt mindaz, amit Isten kegyelme az elmúlt 14 hónap alatt megérni engedett. 1950-ben úgy volt, hogy Newcastleban szállók partra s onnan lassan megkezdem az evangélikus magyarság összefogását. Isten kifürkészhetetlen akarata azonban Fremantleben tett le és gondosan lehetetlenné tett minden másféle utat azon az egyen kívül, amelyen azóta vezet. Saját magamat és talentumaimat kritikus szemmel nézve elmondhatom, hogy ő tudta mit, miért tett s miért kényszerített arra, hogy vágyam sokáig csupán vágy maradjon. Sokáig tartott távol a magyar hívektől és csak 1959 óta kezdett egyre határozottabban közéjük vezetni. A fordulópont az i960, évi sydneyi látogatásom alkalma volt, amikor először szólhattam az ottani gyülekezethez. 1961-től fogva a perthi ev.-ref. közös egyház egyre jobban igényt emelt szolgálataimra és kezdtem megtanulni, hogy Isten akarata az, hogy szolgáljam őt ingyen, azaz nem az evangéliumból élve, hogy ne legyek terhére azoknak, akik hozzám hasonló helyzetben igyekeztek maguknak egzisztenciát teremteni. 1966 elején a Buenos Aires-i egyház felkért, hogy írjak előadást számukra a modern gyülekezet lelkigondozásának lehetőségéről. Pár nappal később Bernhardt Béla, a sydneyi magyar evangélikus egyházközség akkori lelkésze azt kérdezte tőlem, hogyha szükség lenne lelkipásztori munkámra, el tudnám-e látni ideiglenesen a keleti egyházakat. Kérdésének akkor elméleti jellege volt, de miközben az argentínaiak számára megírtam az előadást, az a gondolat foglalkoztatott, hogy mit tennék én magam, ha az elméletet gyakorlattá kellene tenni? Ma úgy érzem, hogy a cikk elmélete gyakorlatban Isten áldását nyerte el. Röviden összefoglalva ezt írtam: a lelkész feladata az új helyzetben az, hogy központi irányítás alatt tartsa a helyi lelkigondozókra bízott gyülekezeti gócpontokat. Ebből a célból kell, hogy igehirdetési anyagot juttasson számukra, rendszeresen látogassa őket és látogatásai alatt végezze el a felgyülemlett egyházi cselekményeket (keresztség, úrvacsora, konfirmáció, esketés) s a különleges látogatásokat. Vegyen fel annyi személyes kapcsolatot, amennyit ideje megenged és legyen kész arra, hogy alkalmi felhívásokra szolgálatát rendelkezésre bocsássa. A távolság kérdése modern közlekedési viszonyaink között nem számít, csak az idő a probléma. Számomra ez megoldható volt, mert az éjszakát használva fel utazásra, 24 óra alatt egy Perth-Sydney vagy Melbourne-Perth beszolgálás lehetséges volt. Tanártársaim megértése és együttműködése pedig lehetővé tette, hogy csütörtök éjféltől vasárnap éjfélig úton legyek és három teljes napot töltsék a gyülekezetben. Hogy egy ilyen távolsági lelkipásztorkodás milyen eredményt mutat fel, az mindig attól függ, hogy Isten áldásán kívül mekkora a lelki készség a gyülekezetben, hogy tényleges, aktiv szerepet játsszon. Hiszen mindannyian, akik az emigráció kettős szórványhelyzetében élünk (nemzetileg és egyházilag szétszórtak vagyunk) tudjuk azt, hogy a kényelmeskedés ideje lejárt. Kevés gyülekezet engedheti meg magának azt, hogy önálló, minden idejét a gyülekezet munkájára fordító lelkészt alkalmazhasson magának. Készen kell tehát minden hívőnek lennie arra, hogy részt vesz a lélekkeresés és lélekmegtartás munkájában s így munkájának gyümölcsét a gyülekezet virágzásában találja meg. Gépmadár-távlatból nézve ez megtörtént és folyik a keleti gócpontokban. Természetes, hogy minden gyülekezetnek megvan a maga különleges helyzete és az abból folyó különleges jellege. Senki sem látja ezt jobban, mint a féligmeddig kívülálló lelkész.Tehát nem követelhetjük meg, hogy minden gyülekezet egyforma legyen. A Jelenések könyve is hét gyülekezetről szól és azok valamenynyien más jellegűek. Személyiségek, történeti fejlődés és jelenlegi helyzet adnak problémákat, amelyek megváltoztatják megoldásukkal a gyülekezet képét, így kell, hogy alkalmazza magára a központi lelkész Pál apostol meglátását: „mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket". PERTH A perthi gyülekezet kicsiny, tagjainak száma kb. 50 és ezek közül alig 10 az evangélikus. Emiatt a munkát közösen végezzük a református elemet képviselő gondnokkal, dr. Domahidy Andrással. Havonta kétszer, a második és negyedik vasárnapon találkozunk az evang. egyház gyülekezeti termében, ahol a világi gondnok ugyanolyan joggal szólhat, mint a lelkész. Az igazán „templomos", azaz aktiv tagok száma kb. 30 s az istentiszteletek látogatottsága ezért átlagban 20. Számuk lassan fogyóban van, a hűséges öregek egymás után távoznak el körünkből és néha a fiatalabbak is követik őket. A szülők — főleg mivel reformátusok — gyermekeiket a helyi ausztrál ref. gyülekezetben kereszteltetik meg, járatják vasárnapi iskolába. Búzgó, áldozatra kész kis csoport ez, amelyik igyekszik mindent „ékesen" intézni és kész arra, hogy amije van, azt másokkal megossza. Idén úrvacsora kancsót szerzett be, amelyet szívesen bocsátott júliusban a sydneyi gyülekezet rendelkezésére. Tíz énekeskönyvet hozattak Amerikából és így minden templomos családnak van saját könyve. SYDNEY A keleti egyházak közül először a sydneyi gyülekezettel találkoztam, amelyik számbelileg a legerősebb és korban talán a legidősebb. Szétszórtan élnek a hatalmas területen terpeszkedő városban és emiatt a közöttük hosszú évek óta munkálkodó, ma hivatalos lektori szerepet is betöltő Harmath Ivánnak nehéz helyzete van. A nagy távolságok miatt nincsen meg az a centripetális erő, amelyik egy központi helyre, a templomba rendszeresen összevonná a többséget. Mivel első keleti látogatásom közéjük vezetett, tapasztalatlanságom miatt értékes alkalmakat veszítettem el. A lelkészkérdés bizonytalanságai miatt csak 5 alkalommal tudtam beszolgálni és így a kezemben levő 142 címből csak 28-at látogathattam meg. Pedig ezekre a látogatásokra szükség van, sokan vannak, akik igényt tartanak rájuk s amennyiben Isten az idén is közéjük vezet, igyekezni fogok minden alkalommal személyes összeköttetést keresni. MELBOURNE Ide a sydneyi tapasztalatokkal érkeztem és így mindjárt az első alkalomtól kezdve határozott látogatási programot bonyolíthattam le. Mivel ez a gyülekezet mindig beszolgáláshoz szokott szórvány volt, lelkipásztorának elvesztése nem érintette olyan közvetlenül. A lektori szolgálatot is a szórványhelyzetnek megfelelően osztották meg. Pesti János, Dabasy János és Kroyherr Ferenc látják el azokat, felváltva. Itt a munkamegosztás természetes és csaknem mindenki felelősnek érzi magát valamiért. folyt. 8. old.
