Utitárs, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1-2. szám
Könyvek VI. Szerettem egy leányt ben az yházról nelynek jult párnmausba gykor a ztek, elt3 egyesül, mintha az Ür halálával minden elveszett volna. Egyszeriben ott állt közöttük az Úr, az Élő, akit halottnak gondoltak. Találkozásuk a Feltámadottal új élet ígérete lett számukra." Ne várjuk a csodát világgyűlések tömegmozgalmaitól, a gyülekezeteknek kell megújulniok. Néhány ecsetvonással felvázolt vízió: kis ökumenikus csoportok szerte a világon, különböző felekezetű keresztények összehajolnak az ige felett és mintha először hallanák, együttesen „hallgatják le" az annyit zavart adót, az evangéliumot. Ilyen kis csoportok a nagyvilágba szétszóródott magyar keresztényekből is alakulhatnak. G. J. Gyülekezeti élet ARGENTINA Buenos Aires. Az ökuméne jegyében megrendezett reformációi emlékünnepélyen Lakatos Jenő rk. páter — újtestámentomi teológiai tanár — is beszélt. Előadásában kifejtette az egyház egységét Jézus Krisztusban. A Buenos Aires-i „Krisztus Keresztje" magyar evangélikus gyülekezet lelkésze december 28-tól január 8-ig „Magyar családos tábor"-t rendezett. AUSZTRIA „Szembesülés, epizódok, találkozás" címen 1968. január 14-én szeretetvendégséget tartottak a bécsi gyülekezetben. Zabolai Csekme Éva segédlelkész tartott áhítatot és — féléves angliai szolgálat után — beszámolt ott szerzett tapasztalatairól és a szigetország egyházi életéről. Varga Ilona Händel, Purcell és Maros szerzeményeket énekelt. Zongorán kisért Maros Miklós. Mindketten a budapesti Madrigál Kórus tagjai. Háziasszonyok voltak: Filippinyi Magda, Kovács G. Mária, Sebesy-Josintzi Judit és Simonfay Mária. Az 1962-ben megválasztott ausztriai Egyháztanács 1968. január 13-án Bécsben és január 20-án Grazban megtartott rendes megosztott ülésén, a hatéves turnus lejárta után, lemondott. Az új választási kiírást lapunk jelen számában teszik közzé. Az Egyháztanács utolsó ülésén elfogadta az Ausztriai Evangélifolyt. 5. old. Kivételesen nem a szépirodalom területéről választom könyvemet. Igaz ugyan, hogy tárgyánál fogva vannak „lírai", sőt „romantikus" vonatkozásai is. Könyvem azonban nem ezt az igényt kelti. A szerelemről nem a költői képzelet mondja el álmait vagy csalódásait. Az élet beszél, való történet szólal meg. A szereplők maguk mondják el történetüket: szerelmüket s mindazt az érzelemtömeget, amit ez létrehoz a boldog beteljesedés örömkitörései és a kétségbeesés keserű mélységeinek egész skáláján. „Bizalmas levelezés" ez a kis könyv, mondja a kiadója, egy pszichológus-lelkész. De a történtek annyira egyetemes kérdéseket szólaltatnak meg, hogy közlésük széles körök érdeklődésére számíthat. Hadd mondjam mindjárt: serdülő if jaktól kezdve minden házasságra készülő fiatal, s minden szülő, akinek serdülő gyermeke van, vagy pedig saját múltjának tapasztalatait emésztgeti a múltból, vegye kezébe és olvassa. Nem fogja tudni letenni, míg végére nem jutott volna, s bizonyos vagyok benne, hogy gazdagodik az olvasásával. „Szerettem egy leányt!" A vallomást egy afrikai fiatal mondja el. Leveleiben leírja útját az igazi szerelem felé, míg megtalálta azt, akiben nem csak női portékát, hanem személyének kiegészítő felét ismerhette fel. Az út keserves küzdelmeken keresztül vezet. A szabad ifjú élethevével védelmezi magát, mikor beleesik a nemi élet egyik tőrébe. Szembekerül a gyülekezetével, amely afrikai szokás szerint egyházfegyelmet gyakorol a hatodik parancsolatot áthágókkal szemben. Megkapó látnunk, hogy a fiatal fiú hogyan jön rá a lelkész türelmes vezetésével arra, hogy amikor nemi életében „szabadnak" tartotta magát, akkor volt igazán rab; s mikor megtalálta az egyetlent, akinek „rabságába" odaadhatta magát, akkor vált igazán szabaddá. A vallomások nem kertelnek, hanem az ifjú ember szekszuális életének konkrét problémáit teljes őszinteséggel tárják fel. A megoldás sem happy end-es egyszerűséggel következik be, hanem valóságos akaratösszecsapásból születik meg. De akkor egyszeriben mint ajándék adódik. A afrikai házasságkötés különleges problémái ízesítik a levélváltásban elénk táruló történetet. Tanulságos ez is s az olvasó bizonyára nem fogja feleslegesnek találni ezeket a részleteket sem. Sőt meg fogja érteni egy fiatal pár kitartó hűségének egymást gazdagító ajándékát éppen a feltorlódó nehézségek között. így jön rá a nem-afrikai olvasó is arra, hogy a szerelem két lény életében nem a hazug romantika álma, hanem az egymásért és egymással való élet hűségének naponkénti gazdag bizonysága. Az afrikai ifjak sorsából talán így vetődhet egy reménysugár a házas élet útján járó olvasó életére is. A lelkipásztori bölcsesség, amely a pszichológus ismereteivel párosulva tanácsolja a fiatalokat, igen lényeges része a könyv mondanivalójának. De miért halmozzam a szavakat? Mindaz, amit mondtam, elegendő a tanácsom megokolására: ha serdülő vagy s nemi élet dolgaiban akarsz tájékozódni, ha éppen házasság előtt állasz, vagy ha gyermekeidért aggódó szülő vagy, aki magad is szeretnél tanácsolni: olvasd el ezt a kis könyvet az afrikai ifjak vallomásaként. Benne nem felülről való „papolást" találsz, hanem a való élet tanítását. Walter Trobisch afrikai misszionárius adta ki a levélírók beleegyezésével, hogy esetleg másokon is segíthessenek. így került már mintegy húsz nyelven forgalomba, s most végre magyarul is szép fordításban, az Evangéliumi Iratmisszió kiadásában. Köszönjük nekik. Vajta Vilmos Pereg a homok Pereg a homok — de már úgy tartod kezedben az ifjúságod, mint ünneplőből levedlett törlőrongyot — pereg a homok — de szavakkal taposod agyon, sietéssel vakítod, lázadozással hamisítod, közönnyel feledteted — pereg a homok — de négy merőleges pont közé rejtőzöl el, hogy eljuss végre önnönmagadhoz — pereg a homok — de a sivár szakadékok alján újabb szakadékok zuhannak feléd a súlyosodó mélység közepén — pereg a homok — de a postást is csak nagylelkűségből várod már: hadd örüljön, ha egyszer átadhatja a kihordhatatlan megváltó levelet — pereg a homok----Thinsz Géza 2
