Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11-12. szám
r afelett, hogy mi lehetséges bennük és mi nem. De más kérdéseket is fel lehet vetni. Például, mit is akartak mondani a tanítványok ezekkel a fantasztikusnak tetsző történetekkel? — Az egyik történet szerint Jézus egyetlen szavával elszárított egy fügefát, mivel nem talált rajta gyümölcsöt. Azt jelenti ez, hogy a tanítványoknak babonás felfogásuk volt Jézus hatalmáról? Közelebb kerülünk az igazsághoz, ha a terméketlen növényről és annak kiszárításáról szóló ószövetségi hasonlatra gondolunk. Bármi legyen is a történet valóságtartalma, a fügefa esete azt akarja közölni velünk, hogy Jézus igényt tartott arra, hogy Isten ítéletét hirdesse azok felett, akik nem termették a tőlük várt jó gyümölcsöket. A tanítványok aligha beszéltek volna erről, ha nem Jézus maga adott volna nekik alkalmat rá. Ezzel azonban Jézus újabb döntésre kényszerít bennünket. Itt nemcsak arról van szó, hogy Isten országára kell felkészülnünk, hanem Jézussal kapcsolatban is állást kell foglalnunk. De ha JÉZUS? ilyen magas követelményt állít elibénk, akkor ez az állásfoglalás egyre nehezebb. Az ember nem vonulhat félre egy nagy tanítómesternek kijáró fejbólintással, hanem többre van szükség. Csak két lehetőség van hátra: vagy az egész dolgot elvetjük azzal, hogy Jézus beteg fantaszta volt, aki elvesztette kapcsolatát a külvilággal, vagy pedig elfogadjuk, hogy igaza volt neki. Mi keresztyének azt tartjuk, hogy igaza volt. Arra építjük hitünket, amit valóságosan jelentett ennek a világnak. Ő maga mondta önmagáról, hogy jelnek adatott az emberek számára, a tanítványai pedig azt hirdették róla, hogy betöltötte mindazon ígéreteket, amiket az ősi írások ígértek vele kapcsolatosan. A jeleket nem mindenki értelmezi egyformán. Kortársai közül a legtöbben úgy tekintettek tevékenységére, mint valami szerencsétlen ügyre, tévelygésre. Például, hogy Jézus nem fogta fel, milyen fontos dolog a törvény a nép összefogása szempontjából. Másrészt viszont Jézus „értetlensége" úgy is értelmezhető, hogy a régi prófétai vallásosság kincseit minden nép számára tette hozzáférhetővé. Nem valami új tanítással jött, csak összefoglalta a régiből azt, ami benne legmélyebb és legidőtállóbb volt, s hogy ezért életét adta azon a nevezetes jeruzsálerni nagyhéten. János evangélista ezt úgy fejezte ki, hogy neki meg kellett halnia, hogy Isten szétszóródott gyermekeit összegyűjtse és egyesítse. Az ilyen gondolatok megerősíthetik a keresztyén ember hitét abból a szempontból, hogy Jézus szavai mögött tényleges valóság van, amikor magát Isten fiának nevezi. Abban is megerősödhet hite, hogy a megtörténhetőség és a megnem-történhetőség törvényei a történelemnek ezen a pontján nem érvényesek. Ha Jézus Isten küldötte volt, hogy a régi vallást beteljesítse egy új vallásnak az alapítása által, akkor azt is elhihetjük, hogy élete másként formálódott mint bármely másik emberé. Elhihetjük, hogy ami harmadnapon történt s amit a tanítványok ámulata tükröz az evangéliumokban, az isteni beavatkozás volt, „Isten feltámasztotta őt a halottak közül." Ezért imádkozhatunk — közel kétezer évvel később — a templomokban vagy bárhol másutt „mi Urunk Jézus Krisztushoz. S hisszük, hogy akihez imádkozunk ugyanaz a személy, mint aki Palesztina országútjait rótta, amikor Tibérius volt a császár, Poncius Pilátus pedig a helytartó. Nem felejtettük el, hogy szegény ácsmester és vándorprédikátor volt. Ez egyébként vallásunk egyik leglényegesebb pontja, hogy az, akihez imádságainkkal fordulunk, egykor valóságos ember volt, akárcsak mi. P. B. Ernst Barlach: Krisztus, halotti maszk Aus dem Ernst-Barlach-Buch. Rembrandt-Verlag Berlin, DM 21.80 KARÁCSONYI AJÁNDÉK Cs. Szabó László: a nyomozás „AHOGY legutóbb Paszternák kései versei tanúsították, Krisztus a teljes titok, amely mégis közölni tudja magát. Személyét és Jeruzsálem jelképes világtörténelmi értelmét próbálja nyomozni e könyv. Innen a címe." A borítólap Megyik János munkája, a rajzokat Pátkai Ervin készítette. Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia és az Otitárs kiadása. Ára 3 USA dollár Megrendelhető iratterjesztésünk címén: Szépfalusi István, lelkész A —1092 Wien 9 Liechtensteinstr. 20/9 Ausztria Mennyit tudunk Jézus életéről? A környező világ nem sokat foglalkozott Jézus sorsával. Az evangéliumokon kívül ugyanis igen kevés felvilágosítást kaphatunk róla. a) a keresztyén irodalomban A legkorábbi adatok az apostoli levelekből maradtak ránk, de ezek igen hiányosak. b) a zsidó irodalomban Itt nem említik közvetlenül a nevét. A zsidó történetírónál, Josefusnál található adatok nem tekinthetők hitelesnek s ezért történeti értékük minimális. c) pogány íróknál A római szerző Tacitus (Kr. u. 37—100) megemlíti, hogy Néró császár Róma felgyújtásával vádolta meg a keresztyéneket. A „keresztyén" elnevezést azzal magyarázza, hogy ezek annak a Krisztusnak a tanítványai voltak, akit Poncius Pilátus alatt megfeszítettek. Egy másik római szerző, Suetonius (+ 140 körül) megemlíti, hogy egy bizonyos számú zsidót kiutasítottak Rómából kb. 40 körül, mivel Crestusnak voltak a tanítványai. d) az evangéliumokban (Ehhez lásd mellékelt cikkünket.) 1
