Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11-12. szám
*\ Könyvek V. Dicsőség a magasságban Nemrégiben volt az újságban, hogy az oroszoknak sikerült egy űrrakétát a holdra küldeniök. Másnap jött a hír, hogy az amerikaiak viszont mellélőttek. Igaz, hogy csak 4000 km-rel tévesztették el a célt, ami a világűrben kb. olyan távolság, mint amikor futballmeccsen a labda a kapufát súrolja. Akárhogyis van, ez is elegendő a lemaradásra. Persze időközben megint újabb hatalmas lépést tettek az amerikaiak, legutóbbi rakétájukat mint a holdba utazás megvalósításához vezető döntő lépést üdvözli a világsajtó. Folyik tehát a nagy verseny a magasságban. Kié lesz a dicsőség? Nem számítanak a milliók, amiket a versenyben résztvevők eltékozolnak a világűrben, sem pedig az emberélet, amely a hódításoknak az ára. A magasságban azé lesz a dicsőség, aki hamarabb veti meg lábát az univerzum egy másik csillagán, hogy onnan tartsa uralmában a földet. Békesség a földön? Erre megy-e a játék a világűrben? Az aggódó földlakó ezt kérdi, hiszen elegendő számára az ennek a Földnek az emberiségéért hordozandó gondja is. Bábel tornya után ma a világűr meghódításával készül magának nevet szerezni az ember. A magasságban az ember dicsőségkeresésének lövegei keringenek. Nem csoda, hogy ez a helyzet a költői fantáziát is életre kelti. A falu szegénygyerekéből, a világot körülhajózó matrózból és hazáját végigcsavargó vagabundusból lett költő, a svéd Harry Martinson már egy évtizedet megért űrhajó-eposzában nem a dicsőség nagy eredménye, hanem ennek tragédiája hangzik fel. Olyan költői remekmű, amely valószínűleg világhírt szerezne írójának, ha nyelve nem lenne ugyanúgy elszigetelve, mint a miénk. Talán ezért is jó emlékeztetni erre a műre. „ANIARA" egyike azoknak az űrhajóknak, melyeken a föld megrémült lakossága menekül más égitestekre. A Föld (atombomba kísérletek miatt?) megmérgezett levegőjétől menekül az emberiség. A Földről való emigráció az emberiség fennmaradásának egyetlen reménysugara. Csakhogy „Aniara" útja valami kikutathatatlan technikai hiba miatt nem vezet célba. Az univerzum örök törvénye szerint kereng a világűrben anélkül, hogy utasainak ezrei új életet kezdhetnének. Múlnak az évek, az űrhajó kering, miközben mindenki tudja, hogy az univerzumba küldött segélykiáltásokat senki se fogja fel s az űrhajó lesz az utasok mindegyikének szarkofágja. Az interplanetáris utazásokra fe'készülő emberiségnek ezen tragikus letv tőségével foglalkozik a költő. Leírja a magát élve eltemető emberiség sorsát, hacsak le nem tesz kihívó, gőgös elbizakodottságáról. Paradicsomot fest ugyan maga elé, de a világűr éjszakája válik egyetlen otthonává, ahol végtelen szakadék választja el Istentől is. De az univerzum kegyetlensége eltörpül az emberé mellett. A halálkamrába zárt űrutasokat leleplezi, meztelenre vetkőzteti a reménytelenség, az aggodalom, a hitetlenség. A vesztében keringő űrhajó táncterme a zsúfolásig van mindig megtelve. A Gondolat terme keveseket vonz. Annál inkább virrasztanak „Mima" — egy televíziószerü készülék — mellett, hogy más bolygókról fogjanak fel életjeleket s táplálhassanak még valami reménységet arra, hogy elérkezik a kiszállás órája egy más élet lehetőségével. Egy szerelmes pár üldögél évről évre az egyik kilátótorony ablakában, miközben az évek vonják ráncaikat arcukra. Őrjöng a szekszualitás is, a perceket élvező kéj gyönyöre. De az évek múltával elkopik a táncterem parkettje, tönkremegy a reménysugarakat kereső készülék, dühöng az űrhajó tirannusa, a kapitány, s börtönbe veti technikusait, akik nem találják a hiba megoldását. Zuhan az űrhajó, csak megfenekleni nem tud, mint a tengeren süllyedő hajó. Az űrben a végtelen keringés törvénye uralkodik még akkor is, ha emberhullákat tartogat az űrhajó. Rohan a semmi felé, mert elveszítette a talajt a lába alól a Föld embere. S ha egyszer majd évmilliárdok múlva az folyt. 12. old. ÚTRAVALÓ címen áhítatos könyv jelent meg lapunk kiadásában. A szép kiállítású, 410 oldalas könyv az egyházi esztendő minden reggelére rövid meditációt, naponkénti útravalót tartalmaz. Az áhítatok oly jellegűek, hogy minden felekezet hívei épüléssel használhatják. Igazi, értékes karácsonyi ajándék. Ára fűzve DM 12.— kötve DM 15.— Megrendelhető iratterjesztésünk címén: Szépfalusi István, lelkész A — 1092 Wien 9 Liechtensteinstr. 20/9 Ausztria uriTx/tí Külföldön élő magyar evangélikusok lapja Szerkesztő és kiadó: Glatz József 5 Köln-Deutz, von-Sandt-Platz 1 A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Terray László. A lap ára egy évre 2,00 US dollár Karácsonyi kérés Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az Ember Fiára (János 1, 52). Uram! Lázongó szavam a menny csukott kapujáról visszahullik. Isten végzéseit bíráló panaszom szárnya gyönge. Képtelen fölhatolni a mennyekig. Kételkedésem sem tudja áttörni az ég kapuját. Okoskodásom sem az a kulcs, mely megnyithatná azt. A mennyet egyedül Isten irgalmas szeretete nyitja meg. Amit mai igédben a tieidnek ígérsz, azt születésed éjszakáján átélték a betlehemi pásztorok. Angyalok hoztak nekik boldogító hírt a mennyből és az angyalok tették meg őket az evangélium első apostolaivá. így vittek örömöt, amerre csak mentek. Uram! Tégy engem karácsonyi emberré! Mária alázatát, József engedelmességét, a pásztorok hűségét add a szívembe. És így elkészített szívembe jöjj el te magad. Ahol te vagy, ott van angyaljárás. Virrasztó töprengésem sötét éjszakájába fényt hoznak. Nyomorúságom tehetetlen sóhaját fölviszik a hatalom Urához és helyébe, cserébe tőle erőt és örömöt hoznak. Nem miattam jönnek hozzám. Hanem miattad teszik boldoggá életemet. Otravaló c. áhitatoskönyvünkből. * Ó, miként fogadjalak, Világ Megváltója, Méltóképp mint áldjalak, Lelkem megtartója! Ó, Jézus, gyújtsd szívemben Te szövétnekedet, Hogy érthessem mindenben Te szent tetszésedet. 2
