Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

Jubileum Stockholmban

a németországi magyar református lelkigondozó szolgálat volt ügyvezető lelkésze. A Bochum-Hamme-i gyülekezet hívta meg pásztorának. Ünnepélyes beiktatása április 2-án volt. Életére és munkásságára Isten áldását kérjük új szolgálatában is.

A Burg Kastl-i magyar gimnázium protestáns növendékeinek hitoktatásával április í-től Varga Sándor evangélikus lelkészt bízták meg.

A kölni gyülekezet ifjúsági csoportja március 5-én, istentisztelet után, márciusi ünnepséget rendezett, melyen Kocsis Gábor író németül megjelent könyve — Ungarns Jugend heute — témájáról „Magyarország fiatalsága ma" címen tartott előadást. Május 7-én dr. Gulyás Sándor beszél a gyülekezet „Arany János" estjén.

NEW BRUNSWICK, USA

A magyar gyülekezet számára jelenleg csak havonta kétszer, a hó első és harmadik vasárnapján van istentisztelet. Ezen a gyülekezet lelkésze angolnyelvű igehirdetést tart, az énekek és imádságok — gyülekezeti tagok felolvasásában — magyar nyelven hangzanak el. Teljes magyar istentiszteletük volt április 16-án, amikor az Ausztráliából Amerikába nemrég érkezett Bernhardt Béla lelkész tartotta az igehirdetést.

A gyülekezet lelkésze, Rieker György, 1957-ben a philadelphiai teológián végzett. 10 évig szolgált első gyülekezetében, Hackensack-on. New Brunswickban február 8-án kezdte meg szolgálatát.

Rádióadásaink

A Norvég Egyházi Misszió rádióadásait minden pénteken középeurópai idő szerint délután fél hatkor lehet hallani a 41 méteres hullámhosszon.

Május-júniusi programunk:

Máj. 5. Álomvilág vagy valóság?

(Mennybemenetelünnepe után.) Szabó Zoltán.

Máj. 12. Ó jöjj, teremtő Szentlélek, (pünkösdi program).

Máj. 19. Hallgatóink kérdeznek. „Mi a lelkiismeret?" (Pátkai Róbert) Máj. 26. Gyermekeknek.

Jún. 2. Tegnap és ma és örökké. (Pósfay György)

Jún. 9. Lelki szegények.

Jún. 16. Hallgatóink kérdeznek. „Mi a gyónás?" (Viljanen Pál)

Jún. 23. Egyszer minden kiderül.

Jún. 30. Gyermekeknek.

Az adások levelezési címe:

Norvég Misszió Grensen 19.

Oslo 1.

Szorongó szívvel gyülekezett a március 29.-i svéd-magyar gyülekezeti est magyar közönsége a stockholmi Oscar egyházközség előadó termében. A helyet már ismertük, hiszen kezdettől fogva ennél a gyülekezetnél tartottuk istentiszteleteinket és összejöveteleinket. Úgy éreztük azonban, hogy lehetőségeinket meghaladta a publicitás, mely esti rendezvényünket megelőzte.

A szerdai napilapok az aznapi rendezvények híradásai között „Frán främlingskap tili hemkänsla" — idegenségből otthonosságba — címmel, feltűnő szedéssel hozták a stockholmi magyar gyülekezet jubileumi estjének hírét. Tízesztendős a svédországi magyar protestáns gyülekezet! A rádió a déli hírek között sugározta szét örömünket a nagyvilágba. Az Oscar templom körül pedig szembeötlő plakátok hirdették ünnepségünket.

Az előkészület lázában megnyugtató volt a zsoltáríró szavára gondolni: „Az Ür az én oltalmam."

Ljungberg Helge stockholmi püspök is a fenti igére emlékeztetett megnyitó szavaiban: az Ür oltalmában végezhette tízesztendős lelkigondozói szolgálatát a stockholmi magyar protestáns gyülekezet. Véleménye szerint, a Lutherhjälpen és a helyi gyülekezet segítségén kívül, a svéd egyház eddig nem támogatta megfelelő mértékben ezt a jelentős egyházi szolgálatot. Igaz testvéri szeretetről tanúskodó, közvetlen beszédét abban a reménységben zárta a püspök, hogy a jövőben a svéd egyház jobb házigazdája lesz a magyar gyülekezetnek.

A püspöki megnyitó előtt Balogh Zoltán országos gondnok üdvözölte a megjelenteket a gyülekezet és az egyháztanács nevében. Lelkigondozói szolgálatunk tíz esztendejéről a gyülekezet lelkésze emlékezett meg. Az előadást vetített képek illusztrálták, bemutatva többek között a tángagardei otthonunkban és az evangéliumi ifjúsági konferenciákon lüktető életet. A képeket Koltai Signe és Emődi Gábor tolmácsolták.

Hoff János, az Oscar gyülekezet nyugalomba vonult pásztora, a hallgatóságot magával ragadó, még a magyar temperamentumon is túlmenő lelkesedéssel emlékezett meg magyar kapcsolatairól és magyar barátairól: Ordass püspökről, Vajta Vilmosról és a többi magyar teológusról, akik a huszas-harmincas évektől kezdve Svédországban tartózkodtak és megalapozták a jelenlegi magyar gyülekezet becsületét, jó hírnevét. A második világháború előtt Magyarországon tett látogatásaira emlékezve példaképül állította svéd hallgatósága

elé az akkor hazánkban talált egyházi életet. Felemelő érzés volt nekünk magyaroknak mindezt svéd ember szájából hallanunk, de nem csak az öröm, hanem a szégyenkezés pírja is arcunkon lehetett, mikor beszéde alatt magunkat vizsgálva megvallhattuk magunkban: mennyire kevés a mi érdemünk abban, ami most előttünk, rólunk elhangzott.

Az est hivatalos részét Swahn Arne, az Oscar gyülekezet jelenlegi lelkésze zárta le. Bizonyságot tett a szeretetről, melyben gyülekezete a magyar szolgálatot hordozza és magáénak tekinti. Ez a szeretet csak fokozódhat és elmélyülhet a két gyülekezet között. E szeretet jegyében ajánlják fel mindenüket mindaddig, amíg csak Isten kegyelméből fennáll a magyar gyülekezet Svédországban, — Stockholmban.

A gyülekezeti est programjához kapcsolódva mutatta be kézimunka kiállítását a stockholmi asszonykor. A szorgos asszonykezek által készült, ízléssel elrendezett térítők, horgolások, díszpárnák és más használati tárgyak teljes esztendei szorgalmas munka eredményéről tanúskodtak. Az asztalok előtt az est résztvevői egymással versengve, néha még a kávéról is megfeledkezve, igyekeztek a nagy választékból a „legszebbet" megvásárolni. K. R.

(Melun. Folyt, a 3. oldalról)

Papp Tibor, Tompa László (valamenynyien Párizsból), Sárközi Mátyás, Siklós István (Londonból) és Lökkös Antal (Genf) olvasott fel saját írásaiból.

A konferencia kiemelkedő élménye volt a nívós, gazdag zenei program. A megnyitó napján este a résztvevő zenészek Bach, Haydn, Mozart és Beethoven, majd az est második részében Kodály Zoltán emlékezetére Kodály és Bartók műveiből hangversenyt adtak. A konferencia egyperces néma felállással emlékezett a nemrég elhunyt mesterre. A zenészek a hét folyamán többször is felléptek. Különösen megkapó volt a nagypéntek esti egyházzenei áhítat.

A konferencia záróáhítatát húsvét vasárnap reggelén Szigethy Sándor tartotta. „És azután?" — búcsúzásul ez a kérdés irányította a hallgatóság figyelmét az elkövetkezendő életre. Húsvéthétfőn a résztvevők egy csoportja résztvett a párizsi magyar protestánsok húsvéti istentiszteletén.

A virágvasárnapi és nagypénteki istentiszteletek perselypénzét a konferencia egyenlő arányban a zombori ref. és a légrádi ev. gyülekezetek ifjúsági munkája javára ajánlotta fel. Sz. I. — G. J.

5