Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3-4. szám
um mi Külföldön élő magyar evangélikusok lapja Szerkesztő és kiadó: Terray László Prestegárden, Innsmpla, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos, Pátkai Róbert. A lap ára egy évre 2,00 US dollár. Először Nem akarunk könnyelműen dobálózni a «történelmi» jelzővel, bár talán jogos lenne ezt a jelzőt használni arra a találkozóra, amely ez év Vízkereszt ünnepén a külföldi magyar katolicizmus és evangélikusság képviselőinek részvételével Stuttgartban folyt le. Túlzás nélkül anynyit mindenesetre mondhatunk, hogy tudomásunk szerint először fordult elő, hogy a kereszténység e két ágának magyarnyelvű képviselői ilyen hivatalos formában vitattak meg égető kérdéseket. A találkozó megértésére hadd húzzunk itt alá néhány mozzanatot. Az egyik az, hogy a résztvevők nem mint magánszemélyek tárgyaltak egymással, hanem erre felhatalmazást kaptak római katolikus részről a főlelkészek konferenciájától, evangélikus részről a lelkészi Munkaközösség Intézőbizottságától. Egyes érdeklődő személyek kezdeményezésétől kezdünk tehát most elérni ahhoz a stádiumhoz, ahol gyülekezeteink egésze áll a dialógus mögött. Egy másik fontos mozzanat az, hogy a találkozó nem kerülte el a «nehéz» kérdések tárgyalását sem. Nem dialógus az a beszélgetés, melyben udvariasan kerüljük a kényes kérdéseket. Hogy ezzel szemben a stuttgarti találkozón lehetett pl. a vegyesházasságok komoly problémájáról az indulatok kirobbanása nélkül beszélgetni, az már magában véve egy egészen új egyházközi klíma kialakulásáról tanúskodik. Látásunk szerint fontos az a harmadik mozzanat is, hogy ezen a találkozón tisztán egyházi és hitbeli kérdésekről volt szó. Talán könnyebb lenne «megérteni egymást» más természetű kérdésekben. Nehezebb, de tárgyilag helyesebb a hitbeli kérdésekkel kezdeni. Olvasóinkat, híveinket hadd kérjük: olvassák figyelemmel a közös nyilatkozatot, próbálják megszívlelni azokat a kéréseket, melyeket a nyilatkozat mindkét egyház hívei felé közvetít. Az ökuménikus munka gyümölcsei nem tartoznak a gyorsan érlelődő gyümölcsök közé. De mindnyájan felelősek vagyunk azért, hogy a stuttgarti rügyfakadást ne tegye tönkre a felekezetieskedés fagyos szele. Uj evangélikus világlexikon Rohamosan változó világunkban nem egyszerű trjedelmes lexikonokat szerkeszteni. Ahhoz, hogy egy egész világot átfogó munka időszerűségéből ne veszítsen, aránylag rövid idő alatt kell elkészülnie. Ez viszont alkalmazottak egész sorát, és azik fizetését, követeli meg. Hogy ez a megfigyelésünk mennyire igaz arra a most megjelent Evangélikus Egyházi Lexikon a legjobb példa (Encyclopedia of the Lutheran Church, Augsburg Publishing House, Minneapolis, 1965, 3 kötet, 2575 oldal). E sorok írója tíz évvel ezelőtt járt az északamerikai Dubuqueban (Iowa) ahol már akkor a lexikon irodáit meglátogathatta s megbeszéléseket folytathatott Latinamerikával kapcsolatban. Innen tudja, hogy a szerkesztés vonalvezetésében ilőközben sok változásnak kellett történnie, viszont azt is, hogy nagyon sok megjelent címszó már 8—10 évvel ezelőtt íródott. Ez alatt az idő alatt egész sereg új más egyházi lexikon jelent meg. Közöttük van olyan is melynek új kiadása valójában teljesen új műnek számítható. (Die Religion in Geschichte und Gegenwart, 5 kötet, 3. kiadás, 1957—61; Nordisk Teologisk Uppslagsbok, 3 kötet, 1952— 57; Lexikon für Theologie und Kirche (róm. kat.) 9 kötet, 1957—64, 1966-tól új kiegészítő kötetekkel a 2. vatikáni zsinat kétnyelvű szövegei magyarázatokkal; Evangelisches Kirchenlexikon, 3 kötet, 1956—59 és ehhez egy ún. Registerband, 1961; Evangelisches Soziallexikon, 5. kiadás, 1965; Evangelisches Staatlexikon, 1966; Weltkirchen Lexikon, I960; Lexikon der Christlichen Kirchen und Sekten (róm. kat.), 2 kötet, 1961. Mindezek csak a német és skandináv nyelvterületen, melyekhez hozzá lehetne sorolni más nyelvterületeket valamint az új tárgyi és bibliai lexikonok egész sorát.) Azoknak akik ezeknek az itt felsorolt lexikonoknak a használatához vannak szokva, a nem régen könyvpiacra került új «lutheránus» lexikon némi csalódást okozott. Talán e csalódásnak első oka az, hogy egyszeri átlapozás megmutatja, hogy az aíiyag nincsen egyensúlyban, sem a témák, sem a világrészek, nemzetek, országok vagy azok egyházai között sem. Ha ez a lexikon a Lutheránus Világszövetség megbízásából készült, nehezen érhető, hogy egyes európai országoknak s azok evangélikus egyházaiknak, sok évszázados történelmükkel együtt, csak öt-nyolc oldal jutott, ugyanakkor mikor egyetlen egy északamerikai egyháznak (Lutheran Church in America) negyven! Több más adat is megerősíti azt a benyomásunkat, hogy a munka az északamerikai evangélikusság számára készült a világ evangélikusságáról és nem a világ evangélikusságának mely többek között Északamerikát is magában foglalja. Amerikai intézeteknek még a címei is fel vannak tüntetve, a «teológiai folyóiratok» címszó alatt csak amerikaiak szerepelnek, de ezeknek még az előfizetési díja is közölve van. A munka szerkesztősége egyrászt felhasznált más egyházi lexikonokat másrészt pedig szerzők hatalmas táborát biztosította. Meglepő azonban az, hogy több név mely a szerzők között szerepel, nem szerepel magában a lexikonban egyetlen egy címszó szerzőjeként sem. Ez történt többek között a magyar származású Hefty László argentínai misszionáriussal, de több nem magyar nevet is tudnék említeni. Természetesen bennünket különösen is édekelnek a lexikon magyar vonatkozásai. Dr. Vajta Vilmos a «Liturgia» címszót dolgozta ki. E 18 oldalas tanulmány a lexikon legjobbjai közé tartozik. Egy egyszerű adatközlés alapján e sorok írója is «szerző»-nek van feltüntetve. A magyar evangélikussággal kapcsolatos cikkeket az elhúnyt Dr. Wiczián Dezső teológiai tanár és Terray László norvégiai lelkész, lapunk szerkesztője írták. (Tudnunk kell, hogy a lexikon csak már nem élő személyekről közöl cikket.) Wiczián Dezső írta a következő címszavak szövegét: Bél Mátyás, Böhm Károly, Bornemisza Péter, Dévai Bíró Mátyás, Prőhle Károly, Raffay Sándor, Székács József, Tessedik Sámuel, Thököly Imre és a Magyar Bibliafordítások. Terray László írt a következőkről: Ács Mihály, Payr Sándor, Ráth Mátyás, Petrőczi Katalin Szidónia, Kapi Béla, Kossuth Lajos és a nagyon fontos öt oldalas leírást «Magyarország» címszóval. Örömmel tapasztaltuk, hogy a lexikon nem feledkezett meg egyházunkról s annak történelméről, viszont nem ártott volna talán több helyet adni a magyar vonatkozású anyagnak s az sem ha bizonyos részek szerzői egymással az anyagot öszszehangoihatták volna. Különösen is fontos lett volna ez például Magyarország, Csehszlovákia, Ausztria s a többi környező államokról szóló részek között, mely a tájékozatlan olvasó látókörét kibővíthette volna. Persze egy magyar olvasót bántanak a sajtóhibák. Maga Terray László is hol «Lazso» hol meg «Laszo» névvel szerepel. Kár, hogy a szerkesztőség nem nézette át az esetleges nyomdahibákat valakivel aki magyarul tud. Benyomásunk szerint a «Magyarország» címszó is évekkel ezelőtt kellett hogy íródjon s ilyen hosszabb ismertetéseket még annál inkább vissza kellett volna (Bolyt, a 8. oldalon) 5 i