Utitárs, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1-2. szám

i-LijcíLi, KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA XI. évf. 1.—2. szám. Megjelenik havonként 1967. január—február DR. TÖTH JÁNOS Együtt az úton Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjú­sági Konferencia 1967 évi témája: Együtt az úton. A téma szuggesztív, a gondolatok láncreakcióját ébreszti. Minél többet gon­dolunk rá, annál kevésbé hagy nyugton. Ezzel az eljövendő nagyheti konferenciá­val kapcsolatosan néhány kérdést teszek az Utitárs olvasói elé, vázlatosan össze­foglalva, utalásszerűén, abban a remény­ben, hogy megvitatásukra akár a lap ha­sábjain, akár magán a konferencián sor kerül. 1. Mit jelent ma az «Együtt»? A történelemből számos nevezetes «e­­gyütt-menetelést» ismerünk. Egy csoport — kisebb, vagy nagyobb — hatol előre ellenséges területen, kiszolgáltatva a ter­mészeti erők kénye-kedvének, a lakosság támadásainak. A csapat mégis lankadatla­nul tör előre az Ígéret földje felé. A közös cél vonzása hivatástudatot alakít ki ben­nük, kiválasztottaknak érzik magukat. A közös nehézségek leküzdése néppé, vagy elit-hadsereggé formálja őket. Keresztyé­nek és zsidók számára felejthetetlen ős­kép az exodus, Izráel törzseinek vonulása a szolgálat házából az Ígéret földjére. Az úton csaták, csodák, törvényhozás. A cso­port még áttekinthető, emberi méretű, közöttük kialakulhat az «együtt» érzése. Ma már nincsenek felfedezésre váró, meghódítható területek. A Föld lakható területei megteltek emberrel. Az út fo­galma is megváltozott: hét óra alatt re­pülünk át az Óceánon és az űrhajós egy óra alatt köriilpörgi a Földet. Zarándok­csapatok vagy hódítóseregek vonulásának vége. Mit jelent tehát ma «együtt járni az úton»? 2. Van-e ma egyáltalán «együttlét»? Utón járók pedig ma is vannak. Az Atlanti óceán partjain, Északamerikában vagy Nyugateurópában az autósok tízez­rei vonulnak minden hét végén ki a vá­rosból — pihenni, majd vissza a városba. A vonulás az úton nem jelent együttlétet, csak közös veszélyviselést. Az útszélről az áldozatok ezreit szedik össze. A kocsik u­­tasai nagy, áttekinthetetlen tömegbe van­nak ágyazva. A magára maradt egyén — mint Kafka írja — didereg a tömegben. 3. Jelent-e a repülőgép-adta szomszéd­ság «együttlétet»? Vannak útonjárók, akik tehén vagy ökörvontatta kordákat használnak — több­ezer kilométerre a zsúfolt autostrádák­­tól, de néhány óra repülőjárásnyira csu­pán — Indiában, Indonéziában, az An­dok fennsíkjain. Ott az útszéli áldozato­kat nem a karambol, az éhség pusztította el, és eltakarításukról az őstermészet gon­doskodik: a keselyűk hada. A magány, az elhagyatottság érzése a technizált jólét­ben és a tömegnyomorban is rombol. Tud-e a tudomány ennél a megállapítás­nál többet adni? És jelent-e az a puszta tény, hogy a jólét és a nyomor övezetei egyaránt ugyanazon a planétán vannak, együttlétet a szó igazi értelmében, úgy, hogy az egyik övezet lakói törődnek a többiekkel? 4- Mit jelent az egyház életében az «együtt»? A mai emberiségben él egy közösség, mely közösség tagjai számára a gyötrő magányosságból és tehetetlenségből van szabadulás. A Názáreti Jézus élete, halála és feltámadása, követőinek hite szerint alapjában megváltoztatta a világot és az életet. Győzött a magány, a rombolás és a halál felett. Utolsó intézkedésével Jézus szétkiildte híveit a világba, hogy minden népet tanítvánnyá tegyenek. Két ezer év­vel később, ma, a világ minden részén vannak keresztyén közösségek és a ke­resztyén egyház mai nagy élménye az, hogy egyetemes, az egész lakott világot magában foglalja. Mit jelent az egyház életében ma az «együtt az úton»? Erre a kérdésre kere­sett feleletet az Egyházak Világtanácsa 1966 júliusában Genfben «Egyház és társadalom» címmel tartott világkonfe­renciája. Hasonló feladata volt az elmúlt években Rómában tartott II. Vatikáni Zsinatnak, melynek eredményeit az 1966 évi evangéliumi ifjúsági konferencia szá­mára Dr. Gánóczy Sándor római katoli­kus teológiai tanár ismertette. Az «együtt» mind a zsinaton, mind a világkonferencián kifejezésre jutott ab­ban is, hogy a világ minden tájáról ösz­­szehívott keresztyének dolgoztak együtt, de abban is, hogy a századokkal ezelőtt szervezetileg különvált egyházak — orto­doxok, katolikusok, protestánsok — mind együtt voltak Rómában is, Genfben is. Ha tehát a nagyheti konferencián az «e­­gyütt»-et vizsgáljuk, az ökumenikus vi­lágkonferencia és a vatikáni zsinat a­­nyagának minél intenzívebb hasznosításá­ra kell törekednünk. 3. Alit jelent ma az «út»? Az út többé nem egyes embercsoportok

Next

/
Thumbnails
Contents