Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-11-01 / 10-11. szám
A mi erős várunk Októberi számunkban megemlékeztünk a forradalom tizedik évfordulójáról. Természetes azonban, hogy az ezzel kapcsolatos kérdések nemcsak magán az évfordulón foglalkoztatnak bennünket. Elkövetkező számainkban is hozunk olyan anyagot, melynek közvetlen kapcsolata van 1956 őszével. Ma egy 1956 október 51-én, a reformációi emlékünnepen «valahol a világon» elnhangzott prédikációt adunk közzé, s a témakörbe vág «Megváltás és forradalom» c. cikkünk is. Szerk. szülővárosukra s mint régi barát szintén köszöntötte az ünnepeltet. A Nordrhein-Westfalen-i magyar gyülekezet presbitériuma évi rendes ülését november 6-án Kölnben tartotta. A gyülekezet kápolnája a délutáni úrvacsorái istentiszteletre megtelt az utolsó helyig. Az istentiszteletet követő emlékünnepségen Zimmermann Artur presbiter Ordass Lajos püspök úr 1956. november 2-i rádiószózatát olvasta fel, majd Kocsis Gábor író a magyar forradalom «totális élményé»-ről szólva, azt beállította a forradalmak sorába és a forradalomban megnyilvánuló belső emberi szabadságot a keresztyén ember bilincsekben is érvényes szabadságával hozta relációba. Az ünnepség végén dr. Gulyás Sándorné Illyés Gyula «Hunyadi keze» c. versét adta elő. Kölnben az ősz folyamán néhány alkalommal az istentisztelethez kapcsolódóan értékes műsor meghallgatására maradt együtt a gyülekezet. A kápolna igen alkalmas gyülekezeti összejövetelek tartására is. Az oltártér függönnyel leválasztható, a megmaradt részben asztalokat lehet felállítani. Az augusztus 7-i istentisztelet után Tamási Áron emlékestet rendeztek. Tamási Áronról, az emberről és az Ábeltrilógia írójáról a Demokratikus Magyar Nemzeti Szövetség ideiglenes ügyvezetője, Varga Sándor, beszélt. Diószeghy Tibor Tamási egy novellájával nevettetve gondolkodtatta el a hallgatóságot, majd az író elbeszélő művészetét méltatta. Dr. Gulyás Sándor Tamási drámáiról tartott előadást. Végül meghallgatták Tamási Áronnak a forradalom alatt a rádióban elmondott «Fohász »-át. A rendezvényt mindenki örömmel fogadta és hálásan emlékezett meg róla. Komoly biztatás volt ebben a kísérlet folytatására. Szeptember 4-én, ismét istentisztelet után, Németh Lászlóval ismerkedett a gyülekezet. Velten Armand a «Kísérletező ember»-ről, Dr. Gulyás Sándor a drámaíróról tartott előalást. A programot rákövetkező péntek este megismételték, s erre az összejövetelre már nemcsak a gyülekezet tagjait hívták meg. AUSZTRIA Az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó szolgálata az október második felében tartott istentiszteleteken emlékezett meg a forradalom tizedik évfordulójáról Grazban, Kapfenbergben, Bécsben, Traiskirchenben, Salzburgban és Linzben. A megemlékezések sorát a bécsi istentisztelet zárta le, melyen az ausztriai evangélikus egyház püspöke, Dr. Gerhard May, végezte az igehirdetői szolgálatot. Az istentiszteletről megemlékezett az osztrák evangélikus és református egyház 46. zsoltár, 1—8. v. Ha eddig úgy folytak volna napjaink, ahogyan egy szélcsendes időben haladó hajó mellett elsuhannak a hullámok, akkor egészen bizonyosan elmondhatjuk azt, hogy az utóbbi napokban mindez megváltozott. Annak a nagy forgószélnek a vihara, amely először Lengyelországban támadt fel, majd pedig egészen szokatlan és lendületes erővel megmozgatta a mi szülőhazánk népét, a mi lelkéünkben is viharokat okozott. Legtöbbünk elmondhatja: nem tud nyugodt lenni, mert szívében ott él a kérdés: mit tehetek azért, hogy segítsek az otthoniakon? — az aggodalom tüze, amely állandóan fel-fellobog, ha az utcán egy új napilap jelenik meg, vagy a rádió híreket közöl. Sokan vagyunk, akik nem tudunk sem aludni, sem egy jóleső falatot lenyelni az utóbbi napokban, mert gondolataink ott vannak Miskolcon, Pécsett, Győr, Szeged vagy Budapest közelében, és arra gondolunk, hogy ismét ezreknek és ezreknek kell ártatlanul meghalniok a magyar szabadságért. Ha az ember lelkében viharok vannak, akkor az ember könnyen elveszti egyensúlyát. A viharzó tenger ide-oda dobálhatja a hajót, a szél letépi a fáról a gyengén odanőtt levelet, elsodorja a homokra épített kunyhót és kőlavinákat indíthat meg, amelyeknek leomlásába belerendülnek a hegyek. Csak a jól lehorgonyzott közös sajtószolgálata, és ennek nyomán az osztrák napilapok. Az elmúlt években Ausztria területén egyetlen menekülttáborba, Traiskirchenbe vonták össze az újonnan érkező menekülteket. Az elmúlt hónapokban növekedett a Kelet-Európából Ausztriába menekülési szándékkal érkezők száma, s ezért októbertől kezdve havonkint egyszer magyarnyelvű istentiszteletek lesznek ismét, a táborral közvetlenül szomszédos evangélikus templomban. Ezekre az istentiszteletekre a községben és a környéken élő magyarok is hivatalosak. Az előző évek gyakorlatát követve, szeptember utolsó vasárnapján az Ausztriai Református Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata Linzben rendezte meg a tizedik ausztriai magyar protestáns csendesnapot. Az egyiittléten kb. 160— 170 magyar vett részt, főleg Salzburgból és Linzből. hajók, a gyökereiket mélyen a földbe eresztő fák, a kősziklára épített házak és a gránithitű emberek azok, akik a viharban meg tudnak maradni, akik sem kétségbe nem esnek, sem el nem ragadtatják magukat hamis képzetekbe: csak azok látják meg igazán feladatukat, akik a jól megalapozott világítótoronyhoz hasonlóan a zivatar felhőin, a ködön és a háborgáson is túl látnak. Csak azok maradnak igazán emberek, akiknek Isten az erősségük. Ezt a címet viseli az a zsoltár, amelyből az igehirdetés alapjául szolgáló szentigét felolvastam. Válságos időkben születhetett, hiszen szerzője nyomorúságról, természeti viharokról és népek közötti háborgásokról beszél. Olyan eseményeket ír le, amelyek nemcsak a korabeli emberek lelkinyugalmát, hanem egész életét megzavarták, egész jövendőjét kétségessé, jelenét pedig kibírhatatlanná tették. Olyan változásokról szól ez a zsoltár, amelyben segítségre van szükségünk, de sehol nem jelzi pirkadás a jobb jövendő elérkezését. Ellenkezőleg: az ellenség sűrűsödik, a vihar egyre kibírhatatlanabb lesz. Védelemre, támaszra, barátra van szükség, mert oly tehetetlennek, annyira kiszolgáltatottnak érzi magát az ember. Mikor a zsoltáríró eljutott ebbe a lelkiállapotba, hogy kétségbeesve megérezte: tehetetlen, kiszolgáltatott, nyomorult ember, akit védelem híján elsodorhat és elpusztíthat a vihar, — hirtelen feltekintett. Lelkét Istenhez emelte és egy szent bizonyosság valósága ezt az éneket hozta ajkára: Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Igen bizonyos segítség a nyomorúságban! Nemcsak a zsoltáríró volt az, aki ezt a segítséget megkapta, amikor a vihar közepette feltekintett a Teremtőhöz: mindazok megkapták, akik hasonlóképen cselekedtek. Sok évszázaddal később egy másik istenes ember, akit börtönbe vetettek, mert az Evangéliumot bátran hirdette, megkorbácsoltak, bíróságok elé hurcoltak, így kiáltott fel: Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Nyomába sokan lépitek. Bátortekintetű apostolok, egyszerű asszonyok, aggostyánok és gyermekek: hiába üvöltöttek a rács mögül a várvavárt prédára leselkedő vadállatok, hiába zúgott feszítsd meg-et a tömeg: Isten a mioltalmunk! Ha Ö úgy akarja, hogy mártírvér csorduljon ki a porondra: legyen meg az Ö akarata: abból is áldás fakad majd egyszer. És Istenben bízva 7
