Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-11-01 / 10-11. szám
Gyülekezeti étet AUSZTRÁLIA A Sydney-i magyar evangélikus gyülekezet megalakulásának 10. évfordulóját ünnepi istentisztelet keretében ünnepelte, melyen Bernhardt Béla lelkészen kívül az ausztráliai Evangélikus Egyház egyetemes elnöke, Dr. M. Lohe lelkész is végzett igehirdető szolgálatot. Bernhardt Béla ausztráliai magyar evangélikus lelkész, egyelőre két évre, az Egyesült Államokba telepedett át, ahol Clevelandban egy számára biztosított ösztöndíjjal szociológiai tanulmányokat, majd ezt követően lelkészi szolgálatot végez. Amíg a lelkészi állás betöltetlen marad, a gyülekezetek a lelkipásztori teendők elvégszésére Sydneyben A. H. Schubert, Melbourneben J. T. P. Stolz lelkészeket kérték fel. Ezen lelkészének nincs ügyvezetési joguk. Az egyházközségek vezetése az illetékes presbitériumokra hárul; ezek élén Melbourneben Dr. Dabasy Béla, Sydneyben Kiss Zoltán felüggelő áll. A gyülekezetek magyarnyelvű istentiszteleti szolgálatát alkalmi rendszerességben Kemény Péter perthi evangélikus lelkész vállalta. Közbeesőén a presbitériumok által kijelölt lektorok végeznek szolgálatot. A Sydney-i és Melbourne-i magyar gyülekezetek Ausztráliai Magyar Evangélikus Konferencia néven közös érdekképviseleti szervet létestítettek, mely a jövőben a Hitből Élünk c. lapot hivatalos lapjának tekinti. A lap szerkesztését Harmatit Iván presbiter vállalta. A kiadóbizottság tagjai rajta kívül még Kiss Zoltán és Páll István sydneyi presbiterek. Kemény Péter evangélikus lelkész, a ledervillei (W. A.) szakiskolán az angol nyelv és irodalom tanára, a Nyugatausztráliai Egyetemén megszerezte a «Master of Arts» egyetemi fokozatot. Kimagasló egyetemi fokozatának megszerzése úgyszólván egybeesett lelkésszé szentelésének 30. évfordulójával. Mindkét alkalomból utólag csatlakozik az ünneplőkhöz jókívánságaival az Utitárs. Karácsonyi vásárral egybekötött szeretetvendégséget tartott advent első vasárnapjának előestéjén a Sydney-i magyar evangélikus gyülekezet. A Perth-i gyülekezet tovább folytatja tárgyalásait az ottani Magyar Egyesülettel abból a célból, hogy kápolnáját az egyesület építendő székházában helyezhesse el. Dr. Domahidy András gondnok egy évre a lausannei egyetem jogi könyvtárában nyert alkalmazást. Svájci távolléte alatt a gondnoki teendőket Szabó András jegyző látja le. Mivel Kemény Péter lelkész most a Sidney-i és Melbourne-i gyülekezetekben is végez szolgálatot, ilyen vasárnapokon presbiterek végzik az istentiszteletet. Erre megbízást kaptak Szombathy Lajos, Szabó András és Szőnyi István presbiterek. SVÉDORSZÁG A gyülekezet lelkésze novemberi körlevelében írja a gyülekezeti otthonról: «Isten gondviselő kegyelmének tudtuk, hogy a megváltozott körülmények ellenére, amelyek mind többek számára teszik lehetővé a külföldi nyaralást és utazásokat, gondoskodik arról, hogy Tángagarde-i háza is megteljék. Oly mértékben is, hogy nem egy alkalommal egyesek a «ház-népéből» az üres gépkocsik ülésein kerestek maguknak fekhelyet. Örömmel tették. Kedves és kezdettől fogva bevezetett szokás gyülekezeti otthonunkban, hogy távozó vendégeinket láncban összefogózkodva, énekkel búcsúztatjuk: «Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel, Ö felruház és táplál, rád gondot Ö visel. . . . » Ez az ének, október 17-ével, meghallgatott imádság lett Tangagärde érdekében. Erre a napra küldtük fel nyári beszámolónkat a Lutheránus Világszövetség svéd osztályának évi közgyűlésére Norrköpingbe, és a közgyűlés Kastlund igazgató előterjesztésére, Giertz Bo és Danell Sven svéd püspökök támogató javaslatára 20.000 svéd koronát szavazott meg és utalt ki Tángagarde-i gyülekezeti otthonunk azonnali renoválására — korszerűsítésére! «Dicső király, ég és föld Ura, Szívünk Tiéd, légy annak is Ura!» — csendüljön fel szívedben az óhajtás valósága is, — amikor most úgy búcsúzhatunk egymástól: Isten velünk, a viszontáltásra 1967 nyarán! — egy kényelmesebb, melegebb és újonnan tatarozott Tängagärdeben!» ANGLIA A londoni magyar evangélikus, református és római katolikus lelkészek közös körlevélben fordultak híveikhez, melyben rámutatnak, hogy a keresztyén egyházak a múltban túl kevés szeretetet és megértést mutattak egymás iránt. Annak a reménynek adnak kifejezést, hogy közel van az idő, amikor «megtaláljuk egymás kezét és szívvel egymásra találunk a Kereszt tövénél». A Katolikus Magyar Egyetemi Szövetség meghívására Dr. Szekeres Attila, a brüsszeli protestáns teológiai fakultás professzora «Ökumené és reformáció» címen tartott előadást. Néhány hónapra rá Dr. Vass György jezsuita professzor «Hitvallás, hitvita és dialógus, — a keresztyén egyházak találkozásának alapformái» címmel az angliai magyar református egyház meghívására tartott előadást ugyancsak Londonban. FINNORSZÁG Gyülekezeti híreink között hozzuk olvasóink tudomására a fájdalmas hírt, hogy Martti Voipio finn lelkésztestvérünk hitvese rövid szenvedés után elhúnyt. A Voipio házaspárt meleg szeretet fűzte hazánkhoz és egyházunkhoz évtizedeken át. Voipio testvérünk ösztöndíjas diákként járt először Magyarországon s nyelvünket kitünően elsajátította. A család Helsinki-i otthona mindig őszinte vendégszeretettel állt nyitva minden magyar látogató, különösen is magyar lelkészek és egyházi munkások előtt. Hét gyermekük közűi a legkisebbik még 3 éves sem volt édesanyja halálaikor. Őszintén osztozunk a család gyászában. NÉMETORSZÁG A stuttgarti gyülekezet július 24-i istentisztelete után meleg ünneplésben részesítette Szalay István egyházfelügyelőt 75. születésnapja alkalmából. Kótsch Lajos gyűl. lelkész Isten iránti hálával köszönte meg a felügyelő hűséges, önfeláldozó munkáját, melyet több mint húsz éve ráradhatatlanul végez a gyülekezetben, sőt még a gyülekezet határain túl is. A jelenlévő Borcsiczky Imre ev. lelkész meghatottan emlékezett vissza közös A londoni evangélikusok tíj istentiszteleti helyisége: St. Anne and St. Agnes Church. 6
