Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-10-01 / 9. szám
Tängagärde-i emlékek «Isten hozott» — hirdeti a felírás a bejárat felett. Idén az eddiginél is korábban volt hangos a Tolken-tó partján fekvő gyülekezeti otthonunk, egyházi munkánk nyári központja Skandináviában. Már pünkösd előtt dolgos kezek fáradoztak a ház tetőzetének javíatásán. E munka irányítója és kivitelezője egy tavaly óta Svédországban élő testvérünk volt. Pünkösd után a Boräs-i gondnokság és a segítségükre siető Borás-i barátaink helyezték üzembe az új, nagyobb teljesítményű szivattyút és állították be az új hidrofont. Közben otállították be az új hidrofont. Közben otthonunk és környékének szépítésére is A június 11-én érkező első 25 táborozót és kísérőiket az otthon homlokzatát díszítő «Isten hozott» köszöntés fogadta sadalmi, a mi esetünkben emigrációs kérdések iránt, melyeknek megvannak saját, a hitből le nem vezethető adottságaik, törvényeik. A mozgalmi emberek pedig jöjjenek el Isten házába. Ide azonban ne azért jöjjenek, hogy azt politikai Ízlésük szerint rendezzék be, hiszen itt nem mi rendelkezünk, hanem itt Isten tesz bennünket a magunk helyére. Egyház és társadalom, egyház és magyar emigráció helyes kapcsolata így képzelhető el. Hiába beszélnénk keresztyén magyarságról ott, ahol hiányzik a keresztyén hitélettel való belső kapcsolat. Keresztyén politika nincs, de vannak keresztyén emberek — különböző pártálláson — akik sajátos felelősséggel, keresztyén emberséggel gondolkodnak korunk társadalmi, politikai kérdései felől és így is járnak el azokban. Egy társadalmon belül, és ilyen az emigrációs magyarság is, az egyes szerveknek megvan az egészre is kiható, külön-külön funkciójuk. Minden szervnek a maga munkáját kell végeznie. Az egyház funkciója az igehirdetés. Ezzel adva van szerepe és feladata is az emigrációban. Glatz József. a már messziről szembetűnő piros-fehérzöld színű zászlón kívül. Megnyitó istentiszteletünkön 55-en vettek részt. Az első három héten hosszabb-rövidebb időtartamra 93-an vették igénybe pihenést, kikapcsolódást, csendességet és nyári iskolát nyújtó Tángagárdénket. A júniusi vasárnapok istentiszteleteinek látogatottsága anagyobb társgyülekezetek istentiszteleteinek létszámát is elérte. Átlagosan 45—50 lélek vett ezeken részt. A konferenciai három hétre — július 3—24 — megérkeztek külföldi igehirdetőink is: Glatz József Németországból, Terray László Norvégiából. Ök vezették a csoportos megbeszéléseket: a keresztyén nevelés kérdéseiről, a hitágazatokról és a keresztyénhit jelentőségéről egy erősen megváltozott világban. Vetítettképes előadásokban, Szigethy Sándor frissen készült felvételeinek segítségével kerestük fel Pál apostol missziói útjainak egyes állomásait: Efézust, Troast, Antiókiát, Galáciát, valamint szülőhelyét Tarsust a mai Törökország területén. Az egyik ilyen előadásban a magyar történelemből jól ismert Rodostóba is eljutottunk, II. Rákóczi Ferenc egykori száműzetése helyére. Nyári iskolánk gyümölcseit is ebben az időszakban takarítottuk be: heti rádióadásaink (a Norvég Misszió Monte Carlo-i adásai) számára gyermekeink hangszalagra énekelték a betanított egyházi énekeket. Egyik istentiszteletünkön is készült hangfelvétel. Az állandó létszám 30 körül mozgott, de a rövidebb tartózkodásokat is figyelembe véve összesen 102-en fordultak meg konferenciánk heteiben Tängagärdén. A nyári iskola valamint a konferenciai program mellett a kedvező időjárás lehetővé tette a gyakori fürdőzést, a sok szabadtéri játékot és versenyt, kirándulásokat és csónakázást. Többször kirándultunk a Sundholmen-i várromhoz, — egyszer a Borás-i állatkertet is megtekintettük. A labdarúgó világbajnokság valamennyi közvetített mérkőzését az erre a célra kölcsönbe vett televíziós készülék előtt szurkolta végig a tábor apraja-nagyja. A gyermekek örömére két eredeti magyar pulikutya — Fürge és Bogáncs — is vendége volt Tángagárdének. Ulricehamni és borási barátaink jóvoltából gyülekezeti házunk igen sok dologgal gyarapodott, ezenkívül jelentős pénzadományokat is kaptunk. Ulricehamnból 12 ágy, 4 matrac, szőnyegek, szekrények, kerti bútor, 5 csomag játék, edények és tűzöl tólétra érkezett és 100 svéd korona, Borásból 350 m vízvezeték, porszívó és 200 korona. Stockholmból gyógyszert és kötszert kaptunk valamint 550 koronát, Halsingborgból pedig 50 koronát. Mindezeken kívül különös köszönettel tartozunk a borási gondnokság tagjainak és borási és ulricehamni barátainknak, akik 2—3 héten át minden szabadidejüket — több alkalommal éjszakai nyugalmukat — áldozták arra, hogy otthonunk idei szolgálatát kifogástalanul végezhesse, továbbá kitűnő és közszeretetnek örvendő szakácsunknak, Komár Lajosnak, aki az egész idényre minden ellenszolgáltatás nélkül magára vállalta a konyha gondjait. Mindezek mellett vendégeink alkalmazkodni akarása, a ház körüli apróbb teendőkben való készséges részvétele az idén is lehetővé tette, hogy sokan távozhattak Tángagárdeből testileg-lelkileg gyarapodva — és a viszontlátás reményében. 5 Zászlófelvonás.
