Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-05-01 / 5. szám
uTimi Külföldön élő magyar evangélikusok lapja Szerkesztő és kiadó: Terray László Prestegárden, Innsmőla, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos, Pátkai Róbert. A lap ára egy évre 2,00 US dollár. Békemozgalom Valószínűnek tartjuk, hogy olvasóink egy része nem ért egyet Mogens Zeuthen dán lelkésztestvérünkkel, egyházunk régi és igaz barátjával, akivel interjút közlünk jelen számunkban. Magunk is több ponton kérdőjelet teszünk Zeuthen testvérünk kijelentéseihez. Mégis teljes egészében hozzuk a cikket, mert benne olyan kérdések kerülnek elő, melyeknek átgondolása alól nem vonhatjuk ki magunkat. Hadd állapítsuk meg e helyen, hogy az ún. keresztyén békemozgalommal szemben már személyi okokból is kétkedéssel viseltetünk. Utalunk itt Hromádka profeszszor különböző kijelentéseire (főleg 1956 decemberében, lásd Utitárs 1958 szept.), magyar egyházi vezetők folyóirat-cikkeire 1958-ban (Utitárs 1958 jól.—aug.) és a Helsinki-i evangélikus világgyűlésen tett kijelentéseikre (Utitárs 1963 okt.), melyekkel nemcsak a mi szemünkben vesztették el hitelüket, hanem a világ keresztyén közvéleményének jelentős része előtt is. Kifejezésre kívánjuk juttatni azt a meggyőződésünket is, hogy az ún. keresztyén békemozgalomban, sok igaz, békére vágyó keresztyén ember mellett, szép számmal találhatók az olyan teológiai konjunktúra-lovagok, akiknek békemunkáját nem Isten Igéje inspirálja, hanem egy profán ideológia külpolitikai céljai számára szolgáltatnak teológiai alapot. Ugyanez történik ott, ahol pl. szociális reformok vagy gazdasági intézkedések alátámasztására kölcsönöznek teológusok keresztyén jelszavakat. Közvetlen lelki rokonaikat ezek a teológusok a 30-as évek «Deutsche Christen»-mozgalmában találhatják, amely hasonló módon támogatta a nemzetiszocialista ideológiát. Mindezzel persze Zeuthen testvérünk is tisztában van. A magunk részéről örülünk is annak, hogy ő és más józanlátású keresztyének résztvesznek az ún. keresztyén békemozgalom munkájában, bár nagyon jól tudjuk, minimális a lehetősége annak, hogy véleményüket érvényre juttassák. Példaképen hadd említsük meg, menynyire hiábavalónak mutatkozott azoknak az igyekezete, akik a faji kérdések tárgyalásánál arra törekedtek, hogy a mozgalom Áke Kastlund 50 éves Mikor az Utitárs hasábjain külön megemlékezünk arról, hogy az Evangélikus Világszövetség svéd osztályának igazgatója nemrég töltötte be ötvenedik életévét, ennek nemcsak az az oka, hogy svéd testvéreink az utóbbi 25 esztendő folyamán számtalan jelét adták magyar evangélikus egyházunk iránti szeretetüknek, de az is, hogy Kastlund igazgató különösen is élénk figyelemmel kísérte az utóbbi években a külföldre szakadt magyarság közötti munkát és sokat tett annak fellendítése érdekében. Az a szervezet, melynek élén Áke Kastlund áll, a második világháború alatti és közvetlenül utána következő években «Luther-hjälpen», azaz «Luther-segítség» néven volt ismeretes szerte sok országban, Magyarországon is. Akik a háborút követő években konferenciákra jártak, jól emlékeznek még a Lutherhjälpen zabkásájára a Lutherhjälpen segítségével rendbehozott belbissziói otthonokban, és a segítségnek sok más formájára az egyházi újjáépítésben. Kastlund lelkész maga is résztvett egy ilyen egyházi konferencián Magyarországon s valószínűleg onnan ered egyházunk iránti meleg érdeklődése. Az egyházi segítőmunkában való részvétele a lengyelroszági evangélikus egyházi újjáépítésbe való aktív belekapcsolódásával kezdődött, majd öt éven át Délamerika evangélikus gyülekezeteiben végzett szolgálatot. Ennek során megismerkedett ottani magyar lelkésztestvéreinkkel, akikről «Inkaföldi riport» c. könyvében meleg hangon és nagy elismeréssel emlékezik meg. Miután 1957-ben a Lutherhjälpen igazgatói tisztébe hívták, ennek a szervezetnek ugrásszerűen emelkedett a gyűjtései eredménye s ezzel segítési lehetősége is. Tängagärdei gyülekezeti otthonunk megvételében és kiépítésében jelentős rész jutott a Lutherhjälpen-nek és Kastlund igazgatónak, s más módon is ismételten bizonyságát adta segítő készségének. Svédországi honfitársaink az elmúlt tíz év alatt anyagilag is, lelkileg is megtalálták helyüket új hazájukban. Ez indította a stockholmi magyar presbitériumot arra, hogy köszönetük kifejezéseképen a Lutherhjälpen böjti gyűjtése javára fordítsák az offertóriumot azon az ünnepi istentiszteleten, melyen a gyülekezet új lelkészét iktatta be Kastlund igazgató február végén. Ötvenedik születésnapja alkalmából is meleg ünneplésben volt része a magyar gyülekezet részéről, s ehhez csatlakozik — «jobb későn mint soha» jelszóval — az Utitárs is. T. L. foglaljon állást az antiszemitizmus ellen is. Ami pedig pl. a fejlődésben levő országok problémáit illeti, tudvalevő, hogy külföldi egyházi és missziói konferenciák a ma aktuális problémákkal már akkor foglalkoztak — és jutottak sokszor nagyon is radikális álláspontokra — amikor a Keresztyén Békekonferencia egyes szónokai még az elemi iskola padjait koptatták vagy talán meg se születtek, s a prágai békemozgalom sok esetben épen ezeknek a konferenciáknak az eredményeire épít. Azt is jó tudnunk, hogy az Egyházak Világtanácsának, az egykori Nemzetközi Missziói Tanácsnak (és az Evangélikus Világszövetségnek) 1946 óta van már különbizottsága a nemzetközi problémák tárgyalására (Commission of the Churches on International Affairs, CCIA), melynek határozott és elfogultsággal nem vádolható állásfoglalásait világszerte nagy figyelemmel szokták fogadni. Az interjúnak és ezeknek a soroknak azonban nem az a célja, hogy vitát kezdjünk az ún. keresztyén békekonferenciáról. Semmiféle kritikai megjegyzésünk nem mentesíthet ugyanis bennünket az alól a felelősség alól, hogy önmagunk felé feltegyük a kérdést: mit teszünk mi, külföldi magyar keresztyének, mint gyülekezetek, mint egyház, azért, hogy nemzetek és országok között vagy világrészek között enyhüljön a feszültség? Mit teszünk az antiszemitizmus ellen? Teszünk-e valamit a «szomszédnépekkel» való barátság érdekében? Küzdünk-e a «befogadó országok» szokásait és kultúráját szapuló megnyilatkozások ellen? Próbálunk-e más népeket saját előfeltételeikből megítélni? Ilyen kérdések felvetésével és kiélezésével nekünk is jó szolgálatot tesz Zeuthen testvérünk, s megnyilatkozásáért őt köszönetünk illeti. 3 %
