Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-05-01 / 5. szám
Gewisslerne Kossaczky Antónia: Luther nyomdokain 3. A wittenbergi városi templon (Luther prédikációs temploma) Wittenberg: városháza, városi templom, vásártér Luther (a háttérben) és Melanchthon szobrával. '&S/ S M. ■' Míg a vártemplom felszentelése majdnem összeesik Luther wittenbergi megjelenésével, addig a városi templom már akkor is nagy múltra tekintett vissza. Az első templomot még a flamand telepesek építették, ennek azonban csak helye maradt meg. A 13. században ugyanarra a helyre szűz Mária tiszteletére épült egy uj templom, mely körül temető húzódott a Szent Tetemről elnevezett temetkezési kápolnával. Ez a kápolna a mostani templom déli részén, külön épületként, szép gótikus ablakokkal és belső festéssel még most is fenáll, azonban egyházi szertartást már régóta nem végeznek benne. A lakosság növekedő számával a templom mindinkább kisebb lett, az egyes kisebb-nagyobb bővítések sem segítettek sokat, míg azután 1412-ban úgy oldották meg a dolgot, hogy a meglévő templom elé egy hosszúranyúlt csarnokszerű helyiséget építettek két toronnyal. Ez az új templom 1470-ben készült el. A külső formája nem volt egységes, mert a régi kis templom, amely a templomhajót képezte, sőt még most is az, sokkal alacsonyabb és keskenyebb volt a főépületnél. Idővel azonban ezt a problémát is úgy oldották meg, hogy a templomhajó fölé egy termet építettek, ami által a régi részt úgyannyira felemelték, hogy a templom lefedése majdnem egységessé válhatott. A templom benyomását most a két torony uralja. A tornyok sima falát először egy kisebb gótikus ablak, majd a hosszúranyúlt középső részen, ugyancsak egy hoszszúranyult gótikus ablak töri meg. Ezek a tornyok egy lapos tetővel végződnek, amelyeket 1656 óta fedett kőfolyosó köt össze, ugyanakkor cserélték ki a köves karfalat a mostani vasráccsal. Eredetileg a tornyokat gótikus piramisok fedték, de a schmalkaldeni háborúban, Luther halála évében, a piramisokat leszedték és a város védelmére ágyúkat vontattak fel. Csak 10 évvel később építettek reá egy nyolcszögű renaissance oromzatot, amely lámpásszerű csúcsában végződik. — Az észak felé néző harangtoronyban, melyet meghagytak még a régi helyén, vagyis a kis templom oldalában, van az 1499-ben öntött nagy harang. Ez a harang a többi kis haranggal együtt harangozta be 1525 október 29-én az első evangélikus istentiszteletet. A templom déli és északi részén a bejárati ajtók még megtartották a tiszta gótikus stílust. A déli kapunál két oszlopon menyezettel befödve Jakab és András apostolok szobrai láthatók. Az északi bejáratnál is lehettek ilyen apostolszobrok, mert az oszlopok még megvannak. A rajtuk levő apostolok valószínűleg Karlstadt vandalizmusának estek áldozatul. Karlstadtnak ez a romboló munkája késztette Luthert a biztos menedéket nyújtó Wartburg várának elhagyására. A templom külső falát még a felhagyott temető szebb síremlékei is díszítik. A templom belseje ideálisan megfelel az evangélikus istentisztelet és egyházi szertartás követelményeinek. A nagy tágas helyiséget négyszögletes oszlopok tartják, melyeket a magasban csúcsos boltívek kötnek össze. A régi kistemplom alacsony oltárterét ugyanilyen csúcsivek veszik körül növekedő magasságban és szélességben, úgyhogy az utolsó belekapcsolódik a nagy csarnokhelyiség boltíveibe. A templom régi szép berendezéséből azonban nem sok maradt meg. A templom fődísze az ún. reformációs oltárkép, id. Cranach Lukács mesterműve, melyet Lutherrel egyetértésben festett meg. Ez a kép eredetileg egy triptyhon volt, most hozzá van erősítve a falhoz. A középső majdnem négyszögletes nagy kép Krisztust tanítványaival ábrázolja az utolsó vacsoránál. A tanítványok Mesterükkel egy körbenfutó kőpadon ülnek. Jézus kedvenc tanítványát, Jánost keblére öleli, mig a másik kezével az áruló Judásnak kenyeret nyújt. A tanítványokban Cranach tulajdonképen az akkor élő wittenbergi polgárokat festette meg. A kép hátterében két nyitott kerek ablakból tájkép látható várral. Az egyik oldalszárnyon Melanchthon keresztel, míg a másikon Bugenhagen gyóntat. Bugenhagen, a városi templom még katholikus prépostja, ugyanis a szerzetes Dr. Luther Márton gyóntatója volt. A középső nagy kép alatti predellán közepén Krisztus van a keresztfán, balra tőle Luther a szószéken, ujjával a Megváltóra mutatva, mig vele szemben a keresztfa másik oldalán áhítatos gyülekezet hallgatja Luther beszédét. Amikor a szerencsétlen mühlbergi csata után V. Károly császár 1547-ben Wittenbergbe bevonult, kíséretéből egy lovag ezt a Lutherképet kardjával kétszer átdöfte. A kép előtt egy szabadonálló oltárasztal, közepén nyitott bibliával, úgyhogy a Lutherkép keresztje távolról szemlélve olyan, mintha a bibliából emelkedne ki. Kétoldalt egy egy egyszerű gyertyatartó gyertyával. Igen értékes kincse a templomnak még a reformáció előtti időből származó bronzból öntött keresztelő medence, a nürn-Id. Cranach Lukács híres szárnyas oltárának predellája a wittenbergi városi templomban: Luther, a prédikátor. 4 *
