Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-03-01 / 3-4. szám
Jézus abban a tudatban prédikált, hogy Vele egészen új világszakasz következett be. A számonkérés ideje. Isten hirdettette általa az üdvösség idejét, de ennek komolysága felől sem hallgatott: itt a kellemes idő, a megtérés ideje, de jaj, ha elmulasztja a tanítvány ennek az órának a «megragadását». Sok példázatában mondta el ezt a legnagyobb nyomatékkai Jézus. De talán a legszemléletesebb ezek között is a vincellérről szóló (Lk 13, 6-9.). Hogy ne essünk a tévesen magyarázók hibájába, mindenekelőtt magát a példázat szövegét vizsgáljuk meg! A szőlőskert kedvenc kép volt már az Otestámentumban és különösen a prófétáknál. Klasszikus használati helye Ezsaiás kve 5. fejezete. Ott az Isten panaszkodik szőleje miatt, mert az nem terem. A keserű panasz után pedig ezt a magyarázatot olvassuk: «A seregek urának szőleje az Izráel háza. .. .» Hogy fát ültettek a szőlőbe, az szokásban volt Jézus korában: valószínűleg árnyékadás, de a gyümölcs kedvéért is ültették, különösen a kert szélére. — A fa szintén gyakori bibliai kép: kezdve a jó és rossz tudásának fájától Jézus fenyegetéséig a nem-termő fáról, — mind ezt mutatják. — A gyümölcstermés és annak számonkérése pedig általánosan használt kép: gondoljunk Jézusnak a szőlőmunkásokról, a gonosz szőlőmunkásokról szóló példázataira, de ne feledjük el azt sem, hogy már az első zsoltár is gyümölcstermő, folyóvízhez ültetett fához hasonlítja a kegyes embert. — Az Otestámentum szerint három éves korától kell a fának gyümölcsöt hoznia: példázatunkban tehát fáról van szó, amely hat éve szívja el a szőlő elől a táplálékot — hiába! — A kapott egy év kaladék a legutolsó, amelynek lejárta után nem számíthat továbbira. Érdemes ehez megjegyezni a második Péterféle levélben található mondatot: «Nem késik el ígéretével az Úr, mint azt egyesek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy egy is elvesszen....» Mit akart Jézus elmondani ezzel a példázattal? -vetjük föl itt is a kérdést. Nyilvánvalóan azt a nagyon komoly, elgondolkoztató üzenetet, hogy tanítványai, követői az utolsó szakaszban élnek. Ez a szakasz kikönyörgött idő, mert különben már el kellett volna pusztulnia mindennek. A vincellér közbelépett a gazdánál, az Istennél és most kegyelmi, türelmi időként még egy «év» áll rendelkezésére a tanítványnak. Lejárt az az idő, amikor tanítványai hivatkozhattak arra, hogy ők ezt nem tudták. Akaratlanul is Pál athéni beszéde jut eszünkbe, ahol ő ezt a Krisztus előtti időt a «tudatlanság idejének» nevezi, s elmondja, hogy ez elmúlt, mert Isten «egy férfiút» rendelt, s mostmár a hozzá való viszonyon dől el a tanítvány sorsa. Ilyen értelemben igen egyszerű a példázat vincellérjének képe is: Jézus ott önmagáról beszél. Ö a vincellér, akinek munkájából él a szőlőskert. De csak azért él, mert Ö — milyen szép magyar kifejezésünk van erre! — közbenjár érte. A gazda már megelégelte a szőlő meddőségét, parazita voltát. De a vincellér kéri, hogy ne kezelje veszett ügyként ezt a szőlőt. Az ő közbenjárásának eredménye a haladékként kapott egy esztendő. Pál levelében ezt ilyen megfogalmazásban találjuk: «Egy az Isten és egy a közbenjáró, az Isten és az emberek között, az ember Jézus Krisztus.» Lám, itt újra láthatjuk, hogy Jézus példázatai mennyire Hozzá kötöttek. Nélküle nehezen lennének érthetők. Ö az, aki itt is a középen áll, megkerülhetetlenül. A tanítványnak hálásnak Neki kell lennie, mert közbenjárásával, könyörgésével eljár az Istennél, a gazdánál, hogy még kegyelmi időt kapjon az Ö követője. A példázat tehát világosan áll előttünk: Jézus Krisztus magáról beszél benne, mint a tanítvány menedékéről, mert ütött az óra és nagy baj lehet, hogyha ezt észre nem veszi, nem tudatosítja a tanítvány magában. De Jézushoz mindig hozzámenekülhet, hiszen már most is csak az Ö közbenjáró vincellér-munkájának az eredménye, hogy még él és élhet! # # * Nem árt azonban, hogyha ennek a példázatnak a hátterét is észrevesszük, mert akkor mégcsak erősebben bontakozik ki az elmondott értelme. Mindenekelőtt jó vigyáznunk arra, hogy Jézus ebben a példázatban a tanítvány helyzetét nagyon találóan rajzolja meg. Be. lekerült az Isten szőlőskertjébe, ahol nyugodt lehet, mert a gazda gondoskodik róla. Minden kertjében levő szőlőnek ugyanaz a bánásmód jár: semmi különbségtételt ott nem ismernek. Minden szőlőnek öntözés, kapálás, trágyázás áll rendelkezésére, szükséglete szerint. Biztos lehet benne, hogy törődnek majd vele. Itt is érdemes gondolni Pál apostol mondatára, amikor elmagyarázza, hogy ö «plántált, Apollós öntözött, de a növekedést az Isten adta.» Vagy gondoljunk Jézus másik gyönyörű példázatára, ahol ezt a gondos*kodást még intímebben fejezi ki (szőlőtő és szőlővessző példázata). Ugyanakkor egészen határozottan csendül ki e példázatból a tanítvány helyzeté-Olvassuk együtt a bibliát Bibliaolvasó kalauzunk Április 3. Virágvasárnap Heti ige: Ésaiás 53, 11-12. — Napi igék: Filippi 2, 5-11. — Zsoltár 59, 2-9. 17-18. Ésaiás 50, 5-10. — János 19, 1-16. Zsidók 9, 16-28. — János 19, 16-22. Zsidók 4, 15-5, 9. — János 19, 23-30. 1. Kor. 11, 20-32. — Zsoltár 31, 20-25. János 18 és 19. — Zsoltár 69. 2-22. Máté 27, 57-66. — János 19, 31-42. Április 10. Húsv étvas árnap Heti ige: Jel. 1, 18. — Napi igék: 1. Kor. 5, 7-8. — Zsoltár 96. Cselekedetek 10, 36-43. — Zsoltár 30. Csel. 13, 26-3.3. — János 20, 1-18. Csel. 3, 12-20. — János 20, 19-23. Csel. 8, 26-40. — János 20, 24-31. 1. Péter 3, 18-22. — János 21, 1-14. 1. Péter 2, 1-10. — János 21, 15-17. Április 17. Húsvét utáni 1. vasárnap Heti ige: 1. Péter 1, 3. — Napi igék: 1. János 5, 4-10. — Zsoltár 75. 2. Timotheus 1, 6-10. — János 21, 18-19. 2. Timotheus 2, 1-5. — János 21, 20-25. 1. Péter 1, 22-25. — 1. Kor. 15, 1-11. 1. Timotheus 1, 12-17. •— 1. Kor. 15, 12-19. 1. Péter 1, 3-9. — 1. Kor. 15, 20-28. Jónás 2. — 1. Kor. 15, 29-34. Április 24. Húsvét utáni 2. vasárnap Heti ige: Ján. 10,11.27.28. — Napi igék: 1. Péter 2, 21-25. — Zsoltár 23. Efezus 2, 4-10. — 1. Kor. 15, 35-49. Máté 26, 31-34. — 1. Kor. 15, 50-53. János 21, 15-19. — 1. Kor. 15, 54-58. 1. Péter 5, 1-4. — Jób 1, 1-12. János 18, 1-9. — Jób 1, 13-22. Cselekedetek 20, 28-32. — Jób 2, 1-10. Május 1. Húsvét u. 3. vas. Heti ige: 2. Kor. 5, 17. — Napi igék- 1. Pét. 2, 11-20. — Zsolt. 36, 6-11. Efez. 4, 17-24. — Jób 2, 11 — 3,6.20-26. Erez. 4, 25-32. — Jób 4. 1. Ján. 4, 7-14. — Jób 5, 8-27. Csel. 17, 22-33. — Tób 7. 2. Kor. 5, 16-21. — Tób 8. Róm 1, 18-25. — Jób 9, 1-24. nek elkötelezése is. A gyümölcsfát nem díszbokornak ültetik, hanem a gyümölcse végett! Hogy hasznot hajtson. (Hogy legyen tartójába helyezett lámpa, ízt adó só, utat mutató hegyre épített város!) Hogy legyen értelme a létének! Jézus ezt ismételten elmondta a legkülönbözőbb helyeken és összefüggésekben. Tőle származik ez a mondás is: «gyümölcséről ismerik meg a fát. . . .» Elárulja magát a fa a gyümölcsével, de ha ez a gyümölcs hiányzik, akkor azzal is elárulja magát! A példázatbeli gazdának ez a meddőség, ez a gyümölcs nélküliség fáj! Fáj, mert munkája kárbaveszett s fáj neki, hogy a ha-7 «Mes van írva» O Példázat a vincellérről
