Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-03-01 / 3-4. szám
Hétköznapi jegyzetek UTITXKI Külföldön élő magyar evangélikusok lapja Szerkesztő és kiadó: Terray László Prestegárden, Innsmflla, Norge. A szerkesztő bizottság tagjai: Gémes István, Kótsch Lajos, P át kai Róbert. A lap ára egy évre 2,00 US dollár. Vivit - él! Tudom, az én Megváltóm él! Azt jelenti ez, hogy Isten nem halt meg! Győz! Eljön a harmad nap. Mindig eljön. Nem a bűné, halálé az utolsó szó, hanem az életé. Nagypéntek után — húsvét! A Sátán uralma után Krisztus győzelme következik. Egy alkalommal Luther nagyon el volt keseredve. Lehangolt, csüggedt volt. Pár nap múlva felesége gyászruhába öltözik. Mikor Luther -meglátja gyászruhás feleségét, megdöbbenve kérdi: ki halt meg? ... «Isten halt meg» —- feleli Katalin. «Legalább is úgy jársz, mintha Isten meghalt volna...» Tudom, az én Megváltóm él. Azt jelenti ez, hogy az Ur uralkodik. Eljön a harmad nap! Azt jelenti ez, hogy Krisztus győz és e világnak országai a mi Urunké és az Ö Krisztusáé lesznek. «Nézvén Jézusra — el ne csüggedjetek! meg ne lankadjatok!» «Fiam Timótheus! emlékezz jézusra — ki feltámadott!» Tudom, az én Megváltóm él. Tudom, hogy Isten gyermeke vagyok. Tudom, hogy Atyám kezéből senki és semmi ki nem ragadhat, — tudom: azoknak, kik Istent szeretik, mindenek egyformán javukra munkálnak, — tudom: ha földi sátorházam elbomol, épületem van Istennél, — tudjuk, hogy most Isten gyermekei vagyunk .... hasonlatosak leszünk Ö hozzá és meglátjuk Öt. Tudom, hogy Isten gyermekére a halál nem más, mint hazamenetel az Atyához. Hazavisz: meglátom Öt, meglátom előrement szeretteimet. .. «Nincs már szívem félelmére, nézni a sír fenekére, mert látom Jézus példájából. ..» Tudom, az én Megváltóm él! erőt, kitartást, győzelmet, békességet ad a földi életben és az út végén, a halál kapuján át, hazavisz az Atyához. «Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek, ahol én vagyok, és meglássanak engem az én dicsőségemben!» Jer: kössük össze életünket vele, az élő Jézussal! dr. U. F. Könyvek olvasása után gyakran csak részletek, előadásokat, beszélgetéseket követően olykor csak foszlányok maradnak meg emlékezetünkben. Az alábbi hétköznapi jegyzetek, ilyen töredékek. # A töprengő fiatal férfi mögött szakállas öreg ember vonul át a színpadon. — Ki vagy? — rezzen fel az első. — A jó Isten. — Úgy, Te? Isten? És még hozzá jó? Ki nevezett téged jó Istennek? Az emberek? Igen furcsa emberek lehettek azok, akik téged így neveztek. Bizonyára a gazdagok, a megelégedettek. — De, én? Én nem mondom azt, hogy jó Isten. Vagy talán jó voltál akkor, amikor ártatlan 2 éves fiamat bombák tépték szét? Miért tetted azt? — Nem én tettem. — Persze te nem tetted, csak megengedted. De te milyen gyenge és öreg vagy Isten. Ilyenné tettek az emberek. Bizony elhagytál minket. — Nem én hagytalak el, hanem ti fordultatok el tőlem. * Uram, te aki a magasban vagy, sokszor olyan mélyre viszel, hogy közelebb legyek hozzád. * Fényes termek, csillogó szemű, várakozó, számolgató, megszédült emberek, csörrenő pénz, reszkető kezű öreg nénikék: — Monta Carlo, Casino, 1965 nyara. — Ne legyenek más isteneid! — Még sohasem érintett úgy az első parancsolat, mint akkor, amikor egy óra alatt varázskörébe vont ez a légkör, akkor, amikor tekintetek és arckifejezések megsejttették velem azt a hatalmat, amely a játékosból játékot és a játékból játékost csinál. — Ne legyenek más isteneid! — # Hidd el, annyi a gondom, annyi a bajom, hogy nem is érek rá Istennel törődni. — Kiszorítja a munka Istent a hétköznapjainkból, s belekényszeríti egy vasárnapi istentiszteletbe, vagy még abba se. — Pedig Jézus nem azt mondta: látogass meg egyszer egy héten, hanem: «Kövess engem!» * Mikor 24 év körüli iskolatársaim halnak meg (az utóbbi két éven belül ez a harmadik eset) mindig megdöbbenek. Ök Rendezd előfizetésedet! sem várták ezt. Én sem várom. — «Vigyázzatok, és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mely órában jön el a ti uratok.» * Mintha jégpálya lenne az útca. Mindenki egymásba kapaszkodva botorkál. Barátnőmmel templomba sietek. — Késő van. — Rohanni kell. — Idős házaspár nehezen birkózik az úttal. Segítséget kérnek. Csak fél órányira laknak onnan, mondják, de nekünk még két perc is veszteséget jelent. Sajnálkozva mentjük ki magunkat. — «Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban...» írja Jakab. — Ezt nem mondtam, csak gondoltam: Templomba megyek és nincs időm segíteni. # Már annyiszor kértem az Istent és nem hallgatott meg. — Süket az Isten! — Tanulj meg várni! — Tudom, ha valakinek várni kell, az kín, ha valaki várni tud, az művészet, de ha valakinek várni szabad, az kegyelem. * Reklámok, robogó villamosok hangja, filmek, utcai beszélgetések, előadások, arcok, mozzanatok, elejtett szavak tömegestől rohannak ránk. Az eredmény az, hogy immunissá válik az ember. — így már nyugodtan lehet gondolatba merülve járni az utcákon. Az egyik újságot olvas, a másik azon töri a fejét, hogy mit főzzön ebédre, én görög szavakat tanulok a villamosban. — Nagy a tempó. Minden percet ki kell használni. — — Igen! Sebes az iram, és mindenkinek csak a maga számára van ideje, sok az új benyomás és egyik sem ragadja meg figyelmünket, annyi az ember és mégis egyedül érezzük magunkat. — Nyitottabb szemmel kellene járni! Talán tudnak segíteni ezek a gondolatok, epizódok, hétköznapi jegyzetek. Zabolai Csekme Éva. Rövid hírek Hollandia keresztyén egyházai közös felhívást intéztek a hívekhez az indiai éhínség enyhítésére. A felhívást a holland sajtó, rádió és televízió együtt bocsátotta ki. A gyűjtés eredménye egy nap alatt 5 millió dollár (!) volt. A Berlin-Brandenburg-i evangéliumi egyház új püspökévé, Dibelius püspök utódjává, a leadott szavazatok túlnyomó többségével dr. Kurt Scharf-ot, a németországi evangéliumi egyházak tanácsának elnökét választották. 3
