Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1966-03-01 / 3-4. szám
.cszakaszon egy koldus kiáltása hangt föl: «Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj .ijtam!» Jézus erre a kiáltásra megállt. Meghallotta, hogy valakinek szüksége van őreá. Egy másik jelenet: a tanítványok el akarták utasítani a szegény asszonyt, aki leánykájáért kiáltott hozzá. Ö segített rajta. Mint életében, úgy halálában is, egyszerre megszűnik számára minden. Megszűnt számára a gúnyolódó farizeus sereg; egy embernek a kiáltását hallotta csupán, akinek az ő segítségére volt szüksége. E felől a szeretet felől bizonyosak lehetünk a mai napig. Egy felől bizonyosak lehetünk, hogy Isten nem süket a mi könyörgő sóhajtásunk meghallására és hitünk bizalmas imádságára nekünk ma is ilyen válasza van, hogy vele leszünk az ő uralma alatt az ő országában. «Szomjúhozom/» Ha tetszik, lehet ezt a szót teljesen testi, tikkadt nyomorúságra érteni. Elképzelhetetlen lehetett az a testi kín is, amelyikben ott vergődött a keresztfán. Ha tetszik, lehet egészen lelkileg értelmezni: szomjúhozik azután, hogy azok ott a keresztfa alatt és az utána következő nemzedékek megértsék, mi történt Isten Fia találának óráján. “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?-» Jól ismert szavai a haldokló Jézusnak. Nem tudom, van-e ima, amely közelebb tud férkőzni a szívünkhöz, mint ez a kétségbeesésből hangzó fohászkodás? Azt szoktuk mondani és azt tanítja az anyaszentegyház, hogy Jézus egészen olyanná lett, mint mi, — emberré. Fölvette egészen a mi emberi életünknek minden terhét és minden reménységét. Úgy is halt meg, ahogyan sokszor csüggedő lélekkel és bizonytalankodással ember hal meg. Ebben is osztozott a mi sorsunkban. Ha halottas ágy mellett áll meg lelkipásztor, sokszor ragadja meg lelkét a haldoklónak utolsó kérdése, amire nincsen itt ezen a földön felelet. Jézus megosztotta a mi emberi sorsunkat ebben is, hogy válasz nélküli kérdéssel az ajkán halt meg. Mielőtt a halál utolérte a keresztfán, erre a kérdésre válasz nem érkezett. A választ Isten későbbre tartogatta. Mert Isten minden kérdésünkre megadja a választ. Ez éppen hitünknek gazdag tartalma, hogyha tanácstalan gondolatokkal és megfejthetetlen rejtélyekkel küzdünk, egészen halálunk órájáig nem kell feladni a küzdelmet, mert Isten válaszol legégetőbb kérdésünkre még akkor is, ha elmúlt már ez a földi életünk. Olyan drága ez az Ígéret és ez a tapasztalat, amikor Jézus keresztje alatt megállunk. A válasznélküli kérdéssel meghaló Jézus emberi testünkké változott. «Elvégeztetett.» A halál óráján nem volt még egy ember, aki ezt a szót teljes joggal elmondhatta volna. Ugyan ha most ebben a szempillantásban zárná le Isten akarata a HÍREK Svédország j Március 20-án választott új egyháztanácsot a stockholmi társgyülekezet. — A nyári konferenciákat szokás szerint a skandináviai magyar gyülekezetek Borás melletti üdülőjében, Tángagárde-ben tartják július július második felében. Közelebbi programot következő számunkban hozunk. Németország A februári kölni istentisztelethez kapcsolódóan dr. Gulyás Sándor előadást tartott O'Neill amerikai Elektrájáról. Elvezette hallgatóit a görög színházi világba, rámutatott az antik gondolkodás sajátságaira s ezzel vetette egybe mai problémafelvetésünket egy modern Elektra, O’Neill-nek a német televízióban is bemutatott darabja révén. Ausztria A bécsi gyülekezet február 13-i szeretetvendégségén a felkért előadó Fliegenschnee Frigyes osztrák származású lelkész volt, aki 1965 decemberében vándorolt be Ausztriába. Előtte Kőszeg evangélikus lelkésze volt. Február 25-én Grazban volt összejövetel a Café Thalia nagytermében. Magyarország Tiszteletbeli teológiai doktorrá avatta a budapesti evangélikus teológiai akadémia Ahti Auranen finn esperest. Mint ismeretes, a helsinkii egyetem teológiai fakultásának van egy magyar tiszteletbeli doktora Túróczy Zoltán püspök személyében, akit az Evangélikus Világszövetség 1963 évi nagygyűlése alkalmából távollétében avattak tiszteletbeli doktorrá. földi életünket, mennyi elvégzendő feladat maradna utánunk? Vagy ha jó eleve intést kapunk arra az órára, amelyikben el kell búcsúznunk a földtől, vajon van-e elég időnk és erőnk arra, hogy mindent elvégezhessünk? Én azt hiszem, hogy ezen a földön minden ember úgy hajtja a halál álmára a fejét, hogy elrendezetlen kérdések tömegét hagyja maga után. Csak az az egy tökéletes Krisztus mondhatta a keresztfán, hogy: «Elvégeztetett.» Nem hagyott semmit, amit nekünk kellene pótolnunk. Ö teljes váltságot fizetett mindannyiunk üdvéért. Elvégezte, hogy aki őutána hitben jár, az igazságát, üdvösségét a mennyekben megtalálhatja. Az utolsó imádsággal, úgy, ahogyan az első igéjében kezdte, úgy szólítja meg most is az Istent: “Atyám! A te kezeidbe teszem le az én lelkemet.» Minden tagját keményen nyomta és kínozta a kemény keresztfa. Teste a gyötrődések helyén volt. De amikor a katona eljött, hogy oldalába nyomja a lándzsát, hogy megbalt-e a Krisztus a keresztfán, akkor már a legmelegebb és legpuhább ölben pihent: mennyei Atyjának kebelén. Békességet talált, akit az emberek bűnei olyan nagyon meggyötörtek. Ezt a békességet ajándékul adja mindazoknak, akik keresztfája alatt őt imádó hittel állnak meg. Ez lehet a mi utolsó imádságunk is. Ezt a könyörgésünket igazsággal teljesíti Isten, ha Jézus szavaival könyörgünk. 2
