Utitárs, 1966 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1966-01-01 / 1. szám

KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA X. évf. 1. szám Megjelenik havonként 1966. január. Induláskor Uj év kezdetén ezzel a beszéddel köszöntjük olvasóinkat, amelyet Ráth Károly gyülekezeti felügyelő intézett Sao Paolo-ban az ősszel konfirmált fiatalokhoz. Kon­krét helyzetben és alkalommal (október 31-én) hangoztt el, de mondanivalója mindnyájunk részére megszívlelendő. Szerk. Kedves fiatal keresztyén Testvéreim! Reformáció ünnepén jöttetek el, hogy a gyülekezet előtt vallást tegyetek ke­resztyén hitetekről. Konfirmációtok al­kalmából igaz szeretettel köszöntelek Benneteket. Gyülekezetünk vezetősége szeretné továbbadni Nektek azt az örö­möt, amit a keresztyén gyülekezethez való tartozás jelent. Keresztyénnek lenni, nemcsak papíron, de tudatosan és büszkén, manapság külö­nösen nehéz és igen fontos feladat. Ha ke­resztyénnek vallj átok magatokat, ma ezért nem vetnek az oroszlánok ketrecébe, sem gályarabságra nem hurcolnak el Bennete­ket. De az unott közöny, a teljes tájéko­zatlanság és nemtörődömség, sőt Krisztus tanításának fölényes lekicsinylése, amivel lépten-nyomon találkozni fogtok, veszé­lyesebb ellenségei hitünknek. Egyre nagyobb teret hódít napjaink­ban, különösen közép- és felső iskolákban, egy alattomos, bizonyos rétegek által tu­datosan irányított, keresztyénellenes irány­zat, amelynek egyik fő fegyvere az, hogy otromba tréfákkal rombolja a fogékony, ifjú lelkeket, nevetségessé akarván tenni a legszentebb fogalmakat, kigúnyolva ma­gát Jézus Krisztus Urunkat is. De az is­kola padjain túl, munkahelyen, uccán, tár­saságban, egy szóval bárhol, egész életete­ken át mindig ki lesztek téve ilyen és hasonló veszélyeknek. Fölkészültetek a harcra, el tudjátok hallgattatni adandó alkalommal ennek a keresztyén-ellenes szellemnek megnyilvá­nulásait? Igen, én azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy most Ti kitünően fel vagytok készülve, hála a Nagytiszteletű Ur fáradhatatlan munkájának. De amint a sportembernek vagy a katonának rend­szeres tréningre, gyakorlatra van szük­sége, az igaz keresztyénnek is állandóan fel kell frissítenie, formában kell tartania hitét. Erre való a templom, ezért vannak istentiszteletek, ezért van Bibliánk, azért a gyülekezet! Egy-egy istentisztelet után innen mindig lélekben megerősödve fog­tok távozni, és már maga a puszta együtt­­lét keresztyén testvéreitekkel az isten-A vén antikvárius A Szajna-parti könyvesbolt-soron Ahol olcsón mérik a tudományt, Kapu aljában csöndes egyedül Öreg ember kínálja könyveit. Fiatalon került ő még ide. Dér szállt azóta hosszú fürtire. Az évek tüntén minden változott, Palota-sor emelkedik ma ott. Ám köztük ő a réginek maradt, Kopott emlék az új kapu alatt. Kavarg körötte az ember-tömeg, ö mind nem látja, mind nem érti meg, A csillogás, a fény, a pompa-ár Bűvös körébe őt nem vonja már. Ül könyvei közt sok-sok éven át S nem árul mást, mint csak a Bibliát! házában újra meg újra felújítja keresztyén öntudatotokat. Még valamit szeretnék ehhez hozzá­fűzni. Ez már inkább a távolabbi jövőre vonatkozik. Maradjatok hűségesek, járja­tok rendszeresen templomba később is, öt, tíz, tizenöt esztendő múltán is. Legye­tek Ti az a generáció, amelyik megmutat­ja, hogy járnak ebbe a kápolnába közép­korúak is. Statisztikánk szerint ugyanis a templomlátogatóknak túlnyomó része vagy egészen fiatal — mint Ti például — vagy már túlhaladta ötvenedik életévét. Nagyon elszomorító azt hallani, amikor egy középkorú úgynevezett «keresztyén» azzal mentegetőzik, «majd ha hatvan éves leszek, én is eljárok a templomba, apám sem járt fiatal korában». Aki így gondol­kozik, teljesen szembehelyezkedik Krisz­tussal, Aki minket életünk minden órájá­ban hívogat. Kedves konfirmandus Testvéreim, ez a gyülekezet kitárta kapuit Előttetek és ki-Tudás vágyától égve egykoron, Amíg köröttem folyt új Babylon, Ott jártam én. A bolt elé kiállt S így szólt: vegyek egy ócska bibliát. Jó ember, tudd meg, fordult a világ. Regényt olvasnak ma, nem bibliát! S te nékem mégis azt kínálgatod? Legyen tehát meg az akaratod! Kicsiny szobámban üldögélek itt És forgatom az Írás lapjait, És a szívembe csöndes béke száll. Csapzott lelkem itt enyhülést talál. Oh áldott légy, te ócska biblia! Megenyhült benned az újkor fia. És áldva legyen az az öreg ott A Szajna-parton, aki eladott. Róna Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents