Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1965-10-01 / 9. szám

Hírek Dél-Amerikából A Buenos Aires-i gyülekezet felügyelő­jének, Dr. Hohenlohe Károlynak (X) szüle­tésnapi köszön­tése. Lelkészszentelés Limában. A IV. Latinamerikai Lutheránus Kon­gresszus záróistentisztelete keretében, ez év július 15-én Peru fővárosában lelkész­­szé szentelték Puky Ákos végzett teo­lógust. Puky Ákos a caracasi gyülekezet tagjaként Argentínában végezte teológiai tanulmányait s jelenleg a limai gyüleke­zetben végez segédlelkészi szolgálatot spanyol, német és angol nyelven. A lelkészszentelést Karle Frigyes chilei főesperes végezte. Raúl Denuncio argen­tínai preszemináriumi igazgató hirdette az igét. Rajtuk kívül a fiatal lelkészt megáldották még a helyi spanyol nyelvű munka vezetője Odd Kncevelsrud norvég lelkész, a venezuelai Lutheránus Tanács elnöke Alfred Gtilbis és D. Leskó Béla ar­gentínai teológiai igazgató, aki a kézrá­­tétel alkalmával olvasandó igét magyarul mondotta. Ez volt Dél-Amerikában az első lel­készszentelés az egész kontinensen be­vezetett új spanyol nyelvű liturgia sze­rint, melyet Knaevelsrud lelkész énekelt a helyi német gyülekezet énekkarának közreműködésével. Leskó Károly B. Aires-i lelkész. Az ünnepi aktus után Fr. Moll, a perui evangélikusság egyik vezető világi egyéni­sége adott a fiatal lelkész tiszteletére dísz­vacsorát. Ez alkalommal Leskó Béla kö­szöntötte Puky Ákost a magyar lelkészek nevében. Puky Ákos volt az ötödik vég­zett magyar hallgatója az argentinai teo­lógiai főiskolának, Ocsenás József, Dr. Kadicsfalvy József, Leskó Károly és Zu­­gor Ernő után. Ez intézetben jelenleg két magyar hallgató van, Demes András és Schaller István. Látogatás Paraguayban. Májusban látogatást tett a paraguayi magyarok között Leskó Károly Buenos Aires-i lelkész, s útjáról többek között a következőket írja: E tengertől elzárt ország fővárosa Asuncion, a Paraguay folyó partján. Az ország északnyugati részével a folyó kö­tötte össze korábban a várost, s ezen az úton érkezett a fővárosba minden ter­mény és termék. Ennek megfelelően sajá­tos folyami hajózás fejlődött ki, melyet a nagyszámú «lancha» (nagyméretű ladik formájú motoros vizijármű) jellemez. Nemrég épült egy nagy híd Paraguay és Brazília között, mely igen nagy jelentősé­gű a gazdasági életben. A tengeri kikötő­höz most már nem napokig vagy hetekig tartó folyami hajózás után jutnak el az árúk, hanem 6—8 óra alatt teherautón. Magyarságunk helyzete sajátságos eb­ben az országban. A magasabb képzett­ségű emberek aránylag jó anyagi helyzet­ben vannak, de akik két kezük munkájára szorultak, azok nem bírták felvenni a versenyt az őslakosság igénytelenségével. Mindössze 33 magyar család van Asnn­­ciónban, illetve már ezek között is több a vegyes házas (paraguayi vagy más nem­zetiségű házastárssal). A látogatás folya­mán 29 családlátogatást végeztem, szep­temberben ismét készülök oda. «Meg van írva» 14* A szőlősgazda és munkásai Talán ezt a jézusi példázatot illették legtöbbször gúnnyal és váddal az idők fo­lyamán. Mindenki megakadt benne: szkeptikusok és politikai agitátorok egy­formán fölhasználták, hogy üssenek a ke­­resztyénségen! — Nézzétek, kiben hisz­nek a keresztyének! —mondták.-—-Olyan Istenben, akinek a legparányibb szociális érzéke sincsen. Aki nem veszi figyelembe az ember jogos aspirációit, rontja a mun­káspiacot. Nem lehet csodálkozni, hogy követői ezért is állnak mindig a maradi­­ság pártján! ... Aztán akadtak bőségesen védelmezői is ennek a példázatnak. Megpróbálták a dolgot kicsikét kimagyarázni. Azt emle­gették hogy a példázat Máté evangéliu­ma 20. fejezetében ezzel a mondattal kez­dődik: hasonló a mennyek országa ... Itt tehát nem földi realitásokról van szó, hanem arról a rendről, amely az Isten or­szágában érvényes. Ezt a mennyei hely­zetet nem kell földiekre átvinni. Jézus itt arról szól, ami majd az Ö országában tör­ténni fog. Lám, erre utal az utolsó mondat is: mert Isten országában a fizetéskor más lesz a mérték, mint ahogy mi azt itt el­gondoljuk: elsőkből utolsók is lehetnek és fordítva ... E magyarázatokban sok az igazságmoz­zanat, de nem sikerült eloszlatniok a ké­telyeket. Mert itt van pár olyan fontos tény, amelyet ismerni kell feltétlenül, mert — ahogyan az egyik híres prédiká­tor mondta — nélkülük karikatúrává vá­lik az egész példázat. * * * Először is tanuljuk meg, hogy Jézus nem költötte a példázatait, hanem a való mindennapi életből vette őket. Itt tehát pontosan szőlősgazdára és munkásaira gondolt, úgy, ahogy azok az ő kortársai­ként léteztek! Ezért beszél munka híján fölöslegesekként piacon őgyelgőkről, il­letve munkakerülőkről. Ezért beszél az esős időszak beálltától félő szőlősgazdáról, aki még a munka befejezése előtt is ki­megy a piacra, hátha valakit rá tudna bírni a munkavállalásra. Imerünk eseteket az ókorból, s tudjuk, hogy a munkásfölösleg nem csak valami újkori jelenség. Ismer­ték azt már akkor is. Jézus példázata is ezt a képet tükrözi. A munkásfölösleg viszont kombinálódhatott a közelkeletiek ismert munkakerülésével is. Hiszen, ha a gazda olyan sokszor ment ki munkás­keresésre, akkor nem munkahiány volt. De a kérdésére: mért nem dolgoztok? — azt a választ adják, hogy senki föl nem fogadta őket. S ez a válasz nem nagyon meggyőző! Ugyancsak meg kell még jegyeznünk 7

Next

/
Thumbnails
Contents