Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-10-01 / 9. szám
valamit a helyes megértéshez. Az elszámoláskor azért nem fizet a gazda különböző összegeket, ahogy az a letöltött munkaidő különbözősége alapján járna, mert amit itt kapnak, az nem fizetés, hanem alig elégséges a puszta létfenntartáshoz! Az tűnik ki a példázat figyelmes olvasásakor, hogy nem is a gazdának volt szüksége a munkások szívességére, hanem ő könyörül meg rajtuk, nehogy éhen veszszenek! Ez a példázat nem megszolgált bérről, hanem a gazda jóságának megnyilvánulásáról beszél. Benne a gazda maga elmondja magáról: «... én jó vagyok. ..» Ezt hirdeti itt is Jézus: látjátok, hogy milyen jó az Isten? Ennyire figyelmes és azokkal is törődik, akik nem is számítanak erre. Hogy mondja azt másutt az írás: «esőt ád mind a jóknak, mind a gonoszoknak ...» Előtte nincs semmi személyválogatás! * # * Nem azt jelenti ez most, hogy ne maradna sok nehézség még így is a példázat körül! Ott van pl. az első és a példázatot befejező mondat. Az első a szőlősgazdához és munkavállalókhoz hasonlítja az Isten országát: «hasonlatos a mennyek országa a gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.» A példázat elmondása után viszont az a benyomásunk, hogy sem a gazda, sem a munkások, sem a veszekedés nem hasonlíthat az Isten országára. A hasonlósági pont tehát nyilván másutt van. Valószínűleg, — mint Jézus annyi más példázatában — az elszámolásban! És akkor teljesen új fénybe kerül a példázat! Jézus szeme előtt azt az «utolsó napot» tartotta, amikor majd elébegyűjtetnek mind az emberek. Azok is akik «korán» lettek az Isten munkásaivá, s azok is, akik az utolsó pillanatban «tértek meg» esetleg. És lám, Jézus e tény elmondásában mennyire különbözik a korabeli zsidó felfogástól! Amikor kortársai «ama napról» beszéltek, akkor ijesztgettek! «Sötétség napjának» hirdette azt már a próféta is. De nem így Jézus! Ellenben elmondta, hogy az utolsó elszámoláskor mindnyájan egyenlő lehetőségekkel indulunk! Isten egyformán akar mindnyájunkat részeltetni abban, ami az ö tulajdona, s mint ilyen, ajándék részünkre. Ilyen jóságos az Isten, mondja Jézus, hogy még a nagy elszámolásnak is bizalommal mehettek elébe! * * * De hát nem mond mindez ellent a megszokott keresztyén tanításnak, miszerint az utolsó ítéletkor egyesek életre, mások halálra Ítéltetnek? O, dehogy! Sőt éppen — közvete —, megerősíti azt. Példázatunk, mint a jó atyáról szóló is, két részből áll. Itt a második részben a magukat megrövidítetteknek vélt munkások Előfizetések, címváltozások — következő címekre küldendők ANGLIA Rev. Robert J. Pátkai, 36 College Rd, Wembley, Middlesex. Rev. Jenő Weisz, 199 Roundhay Road, Leeds 8. AUSZTRIA, OLASZORSZÁG Utitárs, Liechtensteinstr. 20/9, Wien 9-BELGIUM, HOLLANDIA, LUXEMBURG Utitars, 31, rue Vandenbranden, Bruxelles 1. DÁNIA Utitárs, Jenő Cservenka, Baltorpvej 159, Ballerup. FRANCIAORSZÁG, SPANYOLORSZÁG, PORTUGÁLIA Ervin Pátkai, 5 rue Marie Davy, Paris XIV. NÉMETORSZÁG István Szalay, Zuckerbergweg 127, Stuttgart - Bad Cannstadt. Ung. Evang. Gemeinde, 5 Köln, Von-Sandt-PIatz 1. III. NORVÉGIA Utitárs, Kirkens Npdhjelp, Kirkegt. 5, Oslo. SVÁJC Dr. Elvira Donáth, Basel, Alemannengasse 10. SVÉDORSZÁG János Orem, Rondellen 6, Kallhäll. József Pálházi, Törnskärsgt. 7 C, Malmö. vesszekedése áll. A jelenei: észrevehetőleg másutt is játszódik le. A 8. vers szerint a gazda vincellérjét küldi el fizetéshez, míg all. vers szerint a gazda házánál vannak már, ahová valószínűleg a jóljárt későnjövőket is magukkal cipelték a lázongok, mert a 12. vers szerint szinte csak úgy ujjal mutogatnak rájuk és «emezekként» szólítják őket. S ez a második rész is rendkívül tanulságos. Azt mutatja be, hogy az ember nem tud beletörődni, hogy a végső, nagy elszámolásnak mind egyenlő eséllyel indulunk neki! Amit az Isten jónak, jósága teljes megbizonyításának, szíve teljes melegének gondolt, azt ő gonoszságnak, részrehajlásnak véli. Pedig közben tudja, hogy ő maga nem rövidült meg. Mégis fáj neki, hogy a másik sem rőt idült meg! Milyen sok fájdalom van a félreértett gazda szavában: «nem csaptalak be téged ... vagy te azért vagy irigy, mert én jó vagyok?» Nos, ezért nem lesz egyenlőség az elszámoláskor: mert egyforma ugyan a mindnyájunk felé megnyilvánuló isteni szeretet, de nem egyformán válaszolunk rá! «Irigyek» vagyunk. Az nem baj, ha engem megsegít az Isten, de miért segíti meg a másikat is? Hát nem tipikusan «vallásos* bűn ez? USA Márta Kassay-Farkas, 400 E 85th St., New York 28, N. Y. ARGENTINA Utitárs, Amenábar 1749, Buenos Aires. BRAZÍLIA Rév. István Gémes, C. P. 6452, Sao Paulo. CSILE.. Tibor Lovagi, Casilla Correo 7045, Santiago. PARAGUAY Dr. László Baráth, Comex S. A. Edif. Victoria, Asuncion. URUGUAY Imre Biró, Laguna Merin 4337, Montevideo. VENEZUELA, KOLUMBIA Rév. György Pósfay, Apartado 4661, Caracas. IZRAEL Gertrude Weiss, P.O.B. 9011, Haifa. AUSZTRÁLIA Rév. Béla Bernhardt, 21 Kilbride St. Canterbury NSW. A kiadóhivatal — címe: Ung. Evang. Gemeinde, 5 Köln, Von-Sandt-Platz 1. III. Deutschland, — csekkszámlája: Utitárs, Konto 14697/ 256, Fellesbanken, Oslo, Norge, — postatakarékpénztári csekkszámlája: Oslo 31214. KANADA Rev. Pál Mező, 164 Evelyn Ave., Toronto 9. Ont. De igen! És amikor Jézus ezt a példázatot elmondta, ilyen hamis vallásosságra építők ellen szólt elsősorban. És szava hangzik mindmáig, figyelmeztetve, hogy a nagy elszámoláskor is a szerető Isten elé kerülünk. Nem kell félnünk, az Ö szeretete nem fog hiányozni! De vajon az Ö szeretete nálunk nem gonoszságra talál-e? Ami pedig az elsők-utolsókra célzó 16. verset illeti, azt a példázattal kapcsolatban feledjük el! Láthattuk, hogy nem szükséges a példázat jó megértéséhez! A példázat a 20. fejezet 15. versével ér véget! Gémes István. Monatsblatt für ungarische Lutheraner im Ausland. Redakteur und für den Inhalt verantwortlich: L. G. Terray, Prestegärden, Innsmpla, Norge. Mitglieder des Redaktionsausschusses: István Gémei C. P. 6452, Sao Paulo, Brasil, Lajos Kótsch. Mosel Str. 40, Stuttgart-Münster, Deutschland und Robert Pátkai, 36 College Road Wembley, Middlesex, England. 8 A/U TIDENS KRAV,RISTIANSUNO N
