Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Pósfay György: Két nagy evangélikus nevelő FRANCKE ÁGOST HERMAN ÉS A «MAGYAR FRANCKE» Felsőlövő látképe. ' ** ’■* • -■>%" •* £t~ ■Bilisll II. A hajdani Vas vármegye nyugati részén, a Pinka völgyétől északra meghúzódó dombok aljában, gyógyító erejű forrásvizek fakadnak. A körülöttük felépült fürdőtelepen évszázadok óta sokan nyerték vissza egészségüket. Ettől, a fák közé bújt füdőteleptől két kilométerre, almafák egy kis németajkú evangélikusokból álló községet rejtenek. Ha az almafák beszélni tudnának, talán elmondaná, hogy az első almacsemetéket ezen a környéken egy áldottemlékű evangélikus lelkész, 1Vimmer Gottlieb Ágoston, honosította meg. Ha azután beérünk a községbe, akkor feltűnik az, hogy a templom környékén több, a múlt század építési stílusát magán hordozó iskolaépületet láthatunk. Nem kis épületek ezek: szokatlanul nagyok egy másfélezer lelkes faluban. A templomtól északra azután meg is pillanthatjuk az említett lelkész, kissé szokatlan stílusú szobrát. 1818-tól 1848- ig szolgált a gyülekezetben, közben két évig (1833—35) a pozsonymegyei Modorban is volt, ahová — mint Kálvinnak Strasbourgba — szigorúsága miatt kellett távoznia, és ahonnan — mint a genfi reformátort — elhagyott gyülekezete egy akarattal visszahívta. Élete nem kevésbbé érdekes, mint Franckeé, de neki több jutott a szenvedésekből, mint a nagy Halle-i nevelőnek, akire csak szigorú gondolkozású, maradi tanártársai haragudtak. Wimmer Ágoston 1791 augusztus 20-án Bécsben látta meg a napvilágot. Apja Németország déli részéből származott és egy osztrák bárónál volt alkalmazásban, anyja egyszerűszármazású, hívő evangélikus leány volt. Tíz éves korában már árvaságra jutott és egyetlen vágya az volt, hogy továbbtanulhasson. Gyermekkori emlékei között élt egy Selmecbányái út, így elhatározta, hogy útnakindul vágyai városába, ahol jó embereket ismert meg. A jó Isten megsegítette a kis árvát, és megérkezett a Felvidék eme kies városába. Jószívű emberek segítségével be is iratkozott az ottani evangélikus gimnáziumba. Később Osgyánban, Eperjesen, Besztercebányán és Sopronban is tanult. Ezekben az evangélikus intézményekben teljesen magyarrá vált. 1812 —13-ban a soproni teológiai főiskola hallgatója. Évfolyamtársai közé tartozott Haubner Máté, a magyar szabadságharc alatt híressé vált dunántúli evangélikus püspök, aki 1849 után a kufsteini börtönben 4 évig szenvedett. Wimmer 1814-ben már letette a teológiai vizsgákat és egy évig a gyönki református algimnáziumban volt a német nyelv segéd tanára, majd Szontágh Istvánéknál volt két évig nevelő, a Felvidéken. Onnan külföldi tanulmányútra indult. — Gyalogosan végigbarangolta Ausztria, Lengyelország, Dél- és Középnémetország sok városát, majd 1816 októberében Jénába -érkezett, ahol 8 hónapig tanult. Visszaérkezve Sopronba, jelentkezett Kis János püspöknél. 1818 októberében a Felsőlövő-i egyház lelkészéül meghívta és azon év első ádventi vasárnapján be is iktatták új hivatalába. A következő évben Bécsben megismerte jövendőbeli feleségét, a németországi születésű Schmidt Magdolnát, akivel házasságra lépett. Wimmeréket az Úr három leánygyermekkel áldotta meg, akiket ő serdülő korukban a győri felsőbb leányiskolába küldött, hogy jó magyar honleányok váljanak belőlük. A gyülekezetbe érkezve, ott szomorú állapotokkal találkozott. A lakosság túlnyomó része házalással és (a közeli határ miatt) csempészéssel foglalkozott. A parasztházak elhanyagoltak voltak, kártyajáték és részegeskedés igen elterjedtek. 300—400 gyermek részére egy iskolaterem volt, amelyben egy volt stájer famunkás volt a tanító. A vallási élet, a környezetnek megfelelően, szintén mélyponton volt. Wimmer mindjárt meglátta, hogy a munkát a gyermekeknél kell elkezdeni. Ottartózkodásának második évében megosztotta az egyosztályos iskolát és egy második tanítót alkalmazott. De nem volt abban az időben könnyű megfelelő tanítót kapni, hiszen a tanítóképzés ügye, egyházi és állami vonalon egyaránt, még gyermekcipőben járt. Már ekkor megszületett lelkében az a gondolat, hogy tesz valamit ennek érdekében. Azonban húsz évnek kellen még eltelnie a terv megvalósításáig. Közben irodalmi téren is működött Wimmer. Istentiszteleti rendet, földrajzkönyveket, építő tartamú írásokat és teológiai tanulmányokat adott ki, folyóiratokban is megjelentek cikkei. Persze, bírálói is megszaporodtak! A falu vezetője, Unger bíró, sok intézkedést igyekezett elgáncsolni, és az egyházi felsőbbség sem nézett jó szemmel erre a modern gondolkodású papra. Mindezek a tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy elfogadja a pozsonymegyei Modor egyházközségének meghívását, ahonnan 1835-ben ismét visszahívta a felsőlővői gyülekezet. Főfigyelme az első időkben a Szentírás felé fordult. Nemcsak igehirdetése volt biblikus, nemcsak a felügyelete alatt álló iskolákban követelte meg a bibliai anyag részletes tanítását, hanem a Brit és Külföldi Bibliatársulat megbízottjaként a Szentírást Kőszegen kinyomatta és terjesztette. Tíz év alatt 26.487 magyar Bibliát, 29.857 Ujtestámentumot, más nyelveken (német, szláv stb.) kb. 70.000 Szentírást vagy részt adott el. Hittankönyveket, olvasókönyveket is terjesztett. Ezek miatt kellemetlensége is volt, mert a protestánsok szenvedéseit túl reálisan írta le! Különösen jelentős egy 1846-ban megjelent tankönyve, amelyet a német anyanyelvű gyermekek magyar nyelvre való megtanítása érdekében írt. De nem csaupán a reábízottak leikével törődött. Sajátkezűleg 15.000 gyermeket oltott be himlő ellen. 1840-ben irányítása alatt a lakosság kiváltotta önmagát a jobbágyság kötelékéből és mint szabad polgárok közössége szervezkedett. Wimmertől tanulták meg a parasztok a szabadsággal járó felelősség viselését is. (Folytatjuk) Budapest. Az Evangélikus Világszövetség sajtószolgálatának jelentése szerint Budapesten 11 evangélikus teológus kezdte el tanulmányait ez ősszel. 5 *
