Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-01-01 / 1. szám
/ _ '/ ELO VIZ Ezt cselekedd — és élsz! 1. Életbevágó kérdés «És imé egy törvénytudó felkelt és kísértve őt, ezt mondta: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?» /Lukács 10, 25./ Külföldről hazatért utazó mesélte el: zsúfolt forgalmú autóút egyik «véres kanyarnak nevezett pontján, az úttól kissé beljebb hatalmas Krisztus-keresztet állíttatott fel valaki életbenmaradása emlékére és hálából, hogy karambolozása után éppen egy orvos állt meg mellette autójával és elsősegélynyújtásával megmentette az elvérzéstől s kórházba is szállította. Egy szenzációra vadászó fiatal újságíró a kereszt felállítása után vett egy ócska autót, kihajtott a kereszt közelébe, ott kiszállt, autójával megcélozta a keresztet és elindította. A kereszt ugyan nem dőlt ki, de az autó összeroncsolódott. Ekkor az újságíró — miután ruháit már előzőleg összeszaggatta, sárral, vérrel bepiszkította — valahogy bemászott a roncs közé és várt. Tizennégy autó suhant el mellette, de csak a tizenötödik állt meg. Mint kiderült, ócskavas és roncsgyűjtő teherautó volt, amelynek a vezetője némi üzletet látott a kereszt tövében füstölgő autóroncsban. Másnap egy nagy hetilapban képes riport jelent meg az esetről, az illető újságíró tollából «Melyik az igaz?» címen. Ti. az az eset, amiért a keresztet állíttatta fel valaki, vagy az, amit ő élt át ugyannak a keresztnek a tövében, a «véres kanyar» - ban? Te például adott esetben melyik utat választottad volna a véres kanyarban? Az oda- vagy az elkanyarodást? Persze nehéz erre felelni, mert ez csak akkor és ott dől el az adott pillanatban. De talán nem is az a kérdés, melyik út az igaz, hanem az, melyik élet igaz a véres kanyarban, a véres kanyarokban, a véres útakon? A megállóé-e, vagy a tovasuhanóé-e? Még pontosabban: melyik élet «az élet» a kétféle élet közül? • Szívből köszöntelek, mert te máris lelassítottál és megálltál a Nagy Véres Utón. ... a minden ember útján, amelyen rohanunk, száguldunk, ki autón, ki gyalog, ki frissen, ki támolyogva, ki fölbukva és újra kezdve, — «erőltetett menetben!» Még álmunkban is vágtatunk, még ültünkben is rohanunk, szívünk ve6 rése, idegeink vibrálása lüktetve rángat előre, cibálva a testet. — «Még meghalni sincs időnk.» * Szívből köszöntelek embertársam, aki lelassítottál a Nagy Véres Ut szélén és bekanyarodtál ide, egy láthatatlan kereszt tövéhez. Örülök annak, hogy élsz! Élsz, mert még meg tudsz állani! A holtak már nem tudnak, mert vagy a föld alatt fekszenek, vagy a föld felett rohannak állandóan. Egyszer hónapokig látogattam egy nagybeteg embert. Ö reménykedett, de mi tudtuk, hogy meg fog halni. Eleinte minden és mindenki érdekelte; azután egyre kevesebbet kérdezett. S eljött egy nap, amikor már nem érdekelte semmi, senki — és nem kérdezett semmit. Kihúnyt a szeméből minden érdeklődés és nem volt már kérdése senkihez. Csak arra válaszolt, amit kérdeztek tőle, arra sem mindig. Akkor ismertem fel azt az igazságot, hogy az ember addig ember, amig kérdez, amíg a kérdéseire feleletet vár. S addig él, ameddig érdeklődik. Az az embertársam, akitől eljöttem, halott volt már, csak éppen a szíve dobogott. # Erről az írástudóról, akivel történetünk kezdődik, sok rosszat elmondtak már a bibliai tudósok és írásmagyarázók az elsuhant századok alatt. — «Rosszindulatú volt.» — «Leselkedő, meg akarta fogni Jézust.» — «Buktatót készített számára», és így tovább. Valaki egyszer arra nevelte a gyermekeit, hogyha rosszat mondtak valakiről, ugyanarról valami jót is kellett mondaniok. Hadd mondjunk valami jót is erről az írástudóról. Sőt egyszerre két jót is mondhatunk róla: még megáll! Megáll Jézussal szemben a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton, valahol Jeruzsálem közelében. Azon az úton, amelyet akkor csak úgy emlegettek: «A véres út» — annyi rablógyilkosság történt rajta; és nemcsak megáll, hanem kérdez is. Míg valaki meg tud állni, míg valakinek kérdése van és kérdéseire választ is vár, még nem egészen elveszett ember. Még él. Sőt valóban szeretne élni, mert az örökélet felől érdeklődik — a «véres úton». Az ember legnagyobb kérdése az élet. És az élet legnagyobb kérdése: mi lész azután, ha véget ér? Semmi? Vagy folytatása következik? Csak ennyi, vagy az örökélet? Te élsz, mert megálltál, mert még érdeklődök De kitől érdeklődsz? Kitől vársz feleletet? Ki az neked, Akihez betértél? Tanítómester? Esetleg a «nagy» tanítómester, a legnagyobbak közül való? Aki «azért» mondott egy-két okos dolgot az életről is? Vagy az ÉLET? * Lukács evangélista feljegyzi, hogy az írástudó kisértő szándékkal állt meg és szólította meg Jézust. Legalábbis így adja vissza a mi magyar fordításunk. De annak a szónak, amit Károlyi kisértéssel fordít, van egy másik jelentése is: kísérletezni. Az előbbi kérdés az volt: ki az neked, akihez betértél? S most: miért tértél be ide? Kísérletet kívánsz tenni Vele? Talán egy utolsót? De ha ez sem segít, ha most sem úgy cselekszik, ahogy szeretnéd? Akkor. .. . akkor máshol és mással kísérletezel tovább? Vagy végkép felhagysz minden kísérletezéssel? • Tudod mi a mentséged? A mentségünk? Ami az írástudóé is volt: ha rosszul is kérdezett, de jó helyen kérdezte. Jézustól kérdezte azt, amit rosszul kérdezett. Ez a jobbik eset. Rosszabb, amikor valaki jól kérdez és jót kérdez, de rossz helyen és rossztól kérdezi. Mit is kérdez ez az írástudó? «... mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?» Mit cselekedjem? Az írástudó még nem tudja, hogy azért, hogy ő ezt egyáltalán megkérdezhesse, Isten máris cselekedett. Ö még nem tudja, amit mi már tudhatunk: ott áll előtte a Felelet. Az Élet! Jézus Krisztus. S hogy tulajdonképpen a Feleletet, az Életet kérdezi — az élet felől. Még nem tudja, hogy életbevágó kérdése valóban milyen életbevágó — Isten életébe vágó. Isten legszentebb lényébe vágó az a Felelet, amelyet adott. Hiszen kivette szívét az Isten — emberileg szólva — és kitette a «véres út»-ra Jézus Krisztusban és ez a szív ott dobog most a kérdező előtt, mint az egyetlen Felelet az élet és örökélet kérdéseire. * Az igéből tudjuk, mi volt az irástúdó életbevágó kérdése. És a te kérdésed? Életbevágó kérdések a Nagy Véres U- ton! De ezen az úton ma is, most is megjelenik a Felelet; az Isten életébevágó egyetlen és végső felelt: Jézus Krisztus. Megjelenik, mert megígérte. Aki kérdez, annak felel. Mégha rosszul kérdez is: Ö jól felel. Legközelebb talán éppen neked válaszol. (Folyt, köv.) Rhodos. A görög-keleti egyházak kiküldöttei világkonferenciára gyűltek össze november elején Rhodosban. 4
