Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1965-05-01 / 5. szám
„Hol sírjaik domborulnak . . Péter volt az első, kit követett András, Jakab, János, Fülöp, Bertalan és Tamás, Máté, Jakab, Simon, Taddeus és Júdás, Így nevezi őket rendre a Szentírás. Hol sírjaik domborulnak, unokáink leborulnak és áldó imádság mellett mondják el szent neveiket. így idézhetném Petőfit enyhe változtatással, mikor Krisztus tanítványainak földi nyughelye kerül szóba. A Szentlélek pünkösdi kitöltésekor az apostolok elszéledtek a világba «tanítani minden népeket». Tulajdonképen az egyetlen, akinek sírjáról a bizonyosság egy fokával beszélhetünk, Péter, az első, a kőszikla, az apostolok fejedelme. Annál több kusza, fantasztikus mese, babona és legenda fűződik a világ számos pompázatos székesegyházához és évezredes búcsú járóhelyéhez, melyek avval hivalkodnak, hogy a kiválasztottak valamilyékenk porhüvelyét mindmáig ott őrzik. Aligha lehettek a tanítványok mind olyan egyéniségek, akiknek műve soha el nem múlik. Ifjabb Jakab, Simon és Taddeus Júdás úgy múltak el a földről, hogy kézzelfogható nyomot egyáltalában nem hagytak maguk után. Hogy Péter apostol föjdi nyughelye tényleg ott lehetett valahol, ahol ma a római Szt. Péter templom emelkedik, az sok mindenféle okból hihetőnek látszik, hiszen alighanem ott szenvedett mártírhalált Rómában, fordított T-alakú keresztre fejjel lefelé felfeszítve. A tudós kutatók meglehetősen egyet is értenek abban, hogy az apostolok fejedelmének már az első időkben hagyományosan megjelölt sírjában talált becses, közel kétezer éves szövetdarab tényleg az ő csontjait takarhatja. Az is meglehetősen elfogadhatónak látszik, hogy Pál apostol, miután hosszú élete során bejárta Szíriát, Ciliciát, Palesztinát és Görögországot, római mártírhalála után ott kapott sírhelyet, de ő persze nem tartozott Krisztus Urunk közvetlen tanítványai közé. Már az India megtérítőjeként tisztelt Bertalan apostol, akit vértanúhalála alkalmával lenyúzott bőrével kezében szoktak ábrázolni és ki az örményországi Albanopolisból Lipari szigetén át került volna a róla elnevezett római templomba, sokkal kevesebb tudományos alappal támaszthat igényt ott őrzött ereklyéjére, époly kevéssé mint a betsaidai Fülöp, kinek egyes testrészeivel a római SS. Apostoli templom büszkélkedik. Péter és Pál után e tekintetben legtöbbre az idősebb Jakab vitte, aki a pápaság avignoni száműzöttségének idején a spanyolországi Camposte-Az apostolok. A velencei Szt. Márk-templom aranyoltárából. lát a keresztyénség leghíresebb zarándok - helyévú tette. Jeruzsálem ugyanis akkoriban pogány kézen volt, a «szolgák szolgája», a pápa, pedig Róma elhagyására kényszerült. Középkori sírok kiásásánál Európaszerte ma is gyakran találnak «jakabkagylókat», a Campostelát megjárt zarándokok jelképét. Például Birgitta, az erélyes és befolyásos svéd rendalapító hölgy férjével együtt háromszor is elvándorolt a «lovagapostol» sírjához. Mert Jakab apostol, a szerény galileai halászlegény, kinek hamvai száz kaland, ezer viszontagság és ismételt évszázados eltűnések után kerültek fel Északspanyolországba, a mórok elleni harcokban (mert őket végleg csak a XVI. század elején verték ki Spanyolországból), a spanyol néphit szerint a veszély idejében feltámadt és tüzes fekete lován kivont karddal vezérelte harcias híveit a pogányok ellen. Különös előnyt nyújtott neki ezzel kapcsolatban, hogy kard nem vágta, golyó nem fogta és fáradságot nem ismert. András apostol, Oroszország patrónusa és a barbár szkythák megtérítője viszont Patrasban szenvedett vértanúhalált a legenda szerint, de ma a délolaszországi Amalfiban járnak búcsúra hamvaihoz. A «kétkedő» Tamást az indiai jakobita keresztyének tekintik apostoluknak, de csontjai, melyeket a XI. század óta a macedóniai Edessában őriztek, vagy százötven évvel ezelőtt ismeretlen módon eltűntek. Mátyás életéről nincsenek közelebbi adataink, de a hitbuzgó és úgy látszik régészi ambícióktól fűtött Helena császárné (ki csodálatos körülmények között Krisztus keresztjét is felfedezte a «Koponyák Hegyén») megtalálta azt amit az idő foga megkímélt belőle. Ezután egy ideig Rómában pihent, majd elfoglalta egyelőre végleges helyét a trieri székesegyházban. Márk evangélista ugyan szintén nem tartozik az apostolok közé, de a monda szerint Pál apostol kísérője és tolmácsa és Alexandria első püspöke volt. Több mint ezer évvel ezelőtt velencei kalmárok — a mohammedánoknak utálatos — vágott disznótestek közé rejtve csempészték ki holttestét Alexandria kikötőjéből, hogy azután a lagúnák városában talán a világ Iegpazarabb sírhelyét építsék fel neki, honnan mindmáig szinte fizikai jelenléttel uralkodik az Adria királynőjén. Lukács evangélista görög orvos volt. Földi poráról ugyan nincsenek információink, de a katolikus világban nem egy helyen tisztelnek ún. fekete Madonnákat, melyek a monda szerint Jézus Urunk édesanyjának Lukács evangélista által sajátkezűleg festett portréi. Galla Piacidia, Nagy Theodosius bizánci császár leánya, egy főrangú hölgy, kinek mozaikokkal ékes sírja Ravennában a műértőket ma is elragadtatással tölti el, szintén sokat fáradt és áldozott az apostolok földi maradványainak felkutatására és megőrzésére. így ő építette fel Pál apostol első templomát Rómában, mely 1823-ban tűzvész áldozata lett. Neki köszönhetjük János evangélista egyetlen ereklyéjét is, egy sarút, melyet az evangélista, ki a legenda szerint teljes földi mivoltában szállt fel a mennyekbe, vigaszul nyújtott át a császárleánynak, amikor az álmában tőle származó ereklye után sóvárgott. A teljesség kedvéért megemlíthető talán az is, hogy Iskáriótes Júdás, ki a Megváltót elárulta és kiszolgáltatta hóhérainak, önkezével vetett véget életének, de a vérdíjként kapott harminc ezüst pénz szintén egy olaszországi templom féltve Őrzött kincsei közé tartozik. Bármint legyen is mindez, bizonyosak lehetünk a felől, hogy Krisztus tanítványai, az «egy nyáj, egy pásztor» elve szerint, ahogy hatalmas bizánci mozaikok ábrázolják őket, bárányok módjára veszik körül Mesterüket a magasban. Neki pedig bizonyára egyformán kedvesek, akár bebalzsamozva pihennek kincseket érő, drágakövektől szikrázó arany koporsóban, akár névtelen sírban porlanak, vagy épen a lángok martalékává váltak két évezred során. Pándy Kálmán. Rendezd előfizetésedet! 5
