Utitárs, 1965 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1965-05-01 / 5. szám

Húsvéti konferencia Svájcban «Uj ég, új föld — a reménység jegyé­ben» volt a témája a 6. Európai Magyar Ifjúsági Konferenciának, melyre több mint tíz országból száznál több résztvevő gyűlt össze egy Basel melletti egyházi otthonban húsvét hetében. Ha a konfe­renciára egy-két napra látogatóba jött svájci magyarokat is beszámítjuk, körül­belül 180-ra tehető azoknak száma, akik a konferencián megfordultak. A konferencia főtémájához dr. Krü­­zsely József genfi református lelkész tar­tott bevezető előadást: «A Szentírás mon­danivalója a reménységről» címmel. A té­mát közelebbről dr. Vajta Vilmos ele­mezte három előadásra terjedő sorozat­ban («Krisztus a világ reménysége»), melyhez mindhárom napon csoportos megbeszélések kapcsolódtak. Vajta Vilmos rámutatott, hogy a mo­dern ember nem tud a halállal (s ezzel e­­gyiitt minden emberi dolog végével) mit kezdeni, hiányzik nála az emberélet végé­nek és a világmindenség végének per­spektívája. Csak a jelennek él, nem vala­hova tartó utas (homo viator), hanem önmaga körül keringő ember (homo cir­culator). Ez a lelkűiét még sok mai ke­resztyén ember magatartására is jellemző. Van ugyanis olyan hit, amely Krisztust csak arra akarja felhasználni, hogy ebben az életben rendbehozza dolgainkat: adjon szociális biztonságot, sikereket a mun­kánkban, békét a népek között, eledelt az éhezőknek, szüntesse meg a szenvedést, stb. így aztán a jelen lehetőségeinek si­kertelensége, bizonytalansága kétségessé teszi számunkra a véget, a jövőt. Azok a tapasztalatok, amelyeken a je­len század átment, sokakban vetik fel a kérdést: hol az Isten? Megengedheti-e lyesen jellemzi könyvében ezen gondolat irányában. S hadd tegyem hozzá, hogy a zsinat «ökumenizmusról» szóló dekrétu­mában ez a megújhodás az egyházak kö­zött megbocsátás jegyében történik. Csak ott, ahol a múlt és jelen bűneiért bocsá­natot kereső egyházak találkoznak, vál­hat valósággá a megújhodás Krisztusban, az egyetlen Főben, aki testének egységét megalapozza és a Szentlélek által fenn­tartja. Ha a szerző által kezdeményezett új kapcsolatoknak magyar protestánsok és katolikusok között ez a benső indító ereje, akkor az evangélium útját kereső egyház csak örömmel mondhat igent a hívásra. Vajta Vilmos. mindezt? Két világháború, atombomba, koncentrációs táborok, tortúra-módsze­rek, az egyés néprétegek sőt világrészek kizsákmányolása nyomán merül fel ez a kérdés. Hol van Isten ebben a modern káoszban? Lehet-e Istenben hinni? Ez az emberiségért aggódók kérdése. S itt nem­csak az otromba ateizmusra kell gondol­nunk (amely a gúnyban éli ki magát s mint ilyen nem jelentős), hanem az ag­gódó, az emberiségért agóniában levő «ateizmus»-ra, pl. Camus-ra és társaira. Ez utóbbiakkal való dialógusra égető szükség van, folytatta Vajta Vilmos. Hi­szen hitünk ugyanúgy szenved, «agoni­zál» az emberiség ügyéért, mint azoké, akik Istent nem tudják megtalálni az emberi élet tumultusában. Krisztus ve­lünk együtt szenvedte el a gonoszt, s va­lóságos emberi mivolta sikolt a keresz­ten: «Miért hagytál el engemet?» Krisz­tus magára vette az Istentől való elhagya­­tottság kísértését is, s így ment a halálon át az életre. A feltámadás annak a jele, hogy nincs olyan elhagyatottság, amely­ből Isten fel ne emelne. A vallás nem «ópium a népnek», hogy elfeledtesse vele azt, ami körülötte van. A feltámadás hite annak jele, hogy van megtisztult emberi élet. A mindent újjáteremtő Krisztus itt él közöttünk és bennünk, akik hisznek ben­ne. A reménység csak akkor tud élni (különben elsorvad), ha már most átala­kítja életünket: ugyanolyan odaadó áldo­zatot tud hozni az emberiségért, mint ahogyan Krisztus szeretett minket. Ha ilyen új emberéletet lát a világ, akkor válik már itt valósággá: «A régiek el­múltak, íme újjá lett minden.» Vajta Vilmos előadássorozatához köz­vetlenül kapcsolódtak azok a gondolatok, melyeknek Pósfay György «Utravaló» c. előadásában adott kifejezést. A «vég» felé úton lévő embernek Krisztus állan­dóan útravalót ad, különösen is az úr­vacsorában. A reggeli és esti áhítatok, az O- és Uj­­testamentumból vett példákkal, arról tet­tek bizonyságot, hogyan lesz Krisztus re­ménységévé a reményteleneknek. A hét végén aztán újból felelevení­tette a főtémához kapcsolódó sok gon­dolatot dr. Heinrich Ott, a baseli egyetem református teológiai karának ezidei dé­kánja a konferenciát befejező előadásá­ban: «A jövő alakítása és a keresztyén reménység». A magyarországi református egyház re­ménységének kérdését érintette dr. Bár­czay Gyula «Ujszászy Kálmán: Három fáklyám ég» c. előadása. «Európa remé­nysége» címen Dürrenmatt Péter, a Bas­ler Nachrichten főszerkesztője tartott előadást. Ebbe az összefüggésbe tartozott dr. Tóth János egyetemi magántanár két előadása: «Az új Európa és az emberi jo­gok» valamint «Az emberi együttélés új formái». Cs. Szabó László «Régi föld — új ég» címen adott számot 60 esztende­jéről. Szabó Zoltán «Két világ» címen tartott előadást. Szente Imre Illyés Gyula írásait elemezte, akinek 1964—65-ben megjelent verseiből külön Illyés-esten is hallottunk szemelvényeket. A párizsi «Magyar Műhely» szerkesztői közűi Nagy Pál és Papp Tibor egy alkalommal irodalmi estet tartottak. A konferencia szervesen belekapcsoló­dott a svájci magyar protestáns gyülekeze­tek életébe. Lelkész előadói Bernben, Zü­richben és Genfben tartottak istentiszte­leteket. Magát a konferencia záróisten­tiszteletét Baselben tartották. Ugyanitt nagyszabású szerzői estet adott Cs. Szabó László, melynek során egy, a nagyheti események szereplőivel folytatott, beszél­getésben meggyőző erővel érzékeltette a húsvéti csoda valóságát. Hasonló irodalmi estet tartott Cs. Szabó László Zürichben, Szabó Zoltán, Szente Imre és Cs. Szabó András pedig Bernben és Genfben. A konferencia kezdőistentiszteletének perselypénzét a helyőpapi református gyülekezet tavaly leégett temploma újjá­építésére ajánlotta fel, a nagypénteki is­tentisztelet perselypénzét pedig a ma­gyarországi Actio Catholica rendelkezé­sére bocsátja. Mindkét perselypénzt a svájci Evangéliumi Segélyakció közve­títésével juttatja el a konferencia Ma­gyarországra. Az Ifjúsági Konferencia 7. találkozóját 1966 nagy hetében Hollandiában rendezi. A rákövetkező években Svédországban, Franciaországban és Olaszországban ter­vez konferenciát. Az eddigi gyakorlatnok megfelelően a konferencia a svájci találkozó előadásait is kiadja külön kötetben. Az 1964 évi dá­niai kötet 340 oldalon ezév májusában jelenik meg. Cs. Szabó László «A nyomo­zásié legújabb kötetének kiadói jogát az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferenciának adta. Ez a könyv, a kon­ferenciai könyvsorozatban, 1965 októbe­rében jelenik meg. Az Utitárs ez év július-augusztusi szá­ma teljes egészében a svájci húsvéti kon­ferenciával fog foglalkozni. óz. G. T. 4

Next

/
Thumbnails
Contents