Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1964-10-01 / 8-9. szám

Nógrádi harangok Ha az ember estidőben utazik Balassa­gyarmatra, a váci, vagy aszódi vonalon — szinte végigkíséri a harangszó. Hol itt, hol •tt kondulnak meg esti csendesedésre a kedves nógrádi falvak harangjai. Az egyik­ben kicsi harang szinte csengetyűszóval, a másikban komoly öregharang búcsúztatja méltóságos bongással a hanyatló napot, mely az imént hullt le a drégelyi várrom piros hátterébe. S minden harangszónál igazat adhatunk a zene atyamesterének, Liszt Ferencnek: «Legszebb zene a falusi harangszó.» 138 nógrádi községben 485 harang dicséri estelente az Urat, s hívogat vasár­naponként az Isten házába. Ezek a harangok akkor is beszélnek, a­­■nikor hallgatnak. Persze, ha meg akarjuk vallatni őket, fel kell menni hozzájuk. S ez a «fei» igen komoly dolog. Sokszor ■aég veterán harangozónak is nyaktörő vállalkozás. Némelyiket ugyan a földről húzzák, mert csak egy kétágú fatörzs a lába — milyen kedves szó az, hogy «ha­rangláb» — de némelyikhez 40—50 mé­ter magasra nyúlik fel a lendítő kötél. S laknak harangok olyan magasban is, hogy fel ne menjen oda, akinek kicsit is kedves az élete: álmatag baglyok és denevérek szédítő szomszédságában. Nos, jegyezzünk fel egyet-mást a nóg­rádi harangok vallomásából. Bámulatos, de így van: a nógrádi harangok bölcsője 18 helyen ringott. Aradon, Budán, Besz­tercebányán, Budapesten, Egerben, Eszter­gomban, Körmöcbányán, Kisgejőcön, Lo­soncon, Nagyszombaton, Pesten, Pozsony­ban, Selmecbányán, Salgótarjánban, Te­mesvárom, Vácon és Zólyomban öntötték őket. Legtöbbet mégis Budán vagy Pes­ten, mikor még két város volt ez a kettő. Igen sok harangnak neve is van. Szép öntött bronzbetűk a keresztlevél: Rákóczi­­harang, Luther-harang stb. Az egyik ka­­rancskeszi harangon ez olvasható: «Ignátz­­nak hivatom, mert annak szenteltek, Azért szép hangomat nyújtom az egeknek.» Az­tán van sok-sok névtelen harang, közöttük a kicsinyek. Ezeket csak úgy a nép keresz­telte el, egyszerűen, szívbemarkolóan: lé­lekharang. Mikor riadt szava végigsikolt a falu felett, megáll kasza-kapa, megeme­lik kalapjukat az emberek: meghalt vala­ki... . Őrzik a harangok öntőjük nevét is: 49 harangöntő, illetve műhely nevét. Egy ha­rangöntő mester nevét mi is ideírjuk: Eberhard Henrik. Pesti harangöntő, e­­vangélikus volt, sok harangja szól ma is a nógrádi evangélikus templomok tornyai­ban. Ö tért át először a harangok magyar nyelvű felirataira. Mert kezdetben latin és német nyelvű volt a felirat. Vannak szlo­vák nyelvű feliratok is. A pusztaberki harang cirillbetűs. Van egy kedves emlé­kem is a harangöntők nevével kapcsolat­ban. Nógrád megye talán legszebb falujá­ban jártam, Csesztvén. Festői fekvésű falu, a cseresznye hazája. Tavasszal olyanok a domboldalak a cseresznyevirágtól, mint ékes menyasszony. Szomorúéletű Madách Imrénk itt volt boldog néhány évig ifjú feleségével. Van Csesztvén egy árpádkori kis templom is. A plébános lelkendezve mondta: érdemes felmenni a toronyba, van egy igen régi harangunk, valami Goss Mihály ajándékozta 1740-ben. Felmentünk együtt s olvasom: Goss Mich. . . . Mo­solyogva magyarázom: Goss, azt jelenti: öntött; mich meg nem Mihály, hanem: engem. Aztán jön a név: Franz Zechenter. Az értelem tehát: Öntött engem Zechen­ter Ferenc. Megható a harangok felirata. íme né­hány: szandai harang 1756-ból: «Vox mea vox vitae, vocem meam audite et ad deo glóriám dandam venite.»: Az én sza­vam élet szava, hallgassátok a szavamat s jöjjetek dicsőséget adni Istennek. Nógrád­­sápi harang 1756-ból: «Vocem tuam au­­divi Domine et timui.»: Szavadat hallot­tam, Uram, és megrettentem. (I Mózes 3, 10.) A kisbágyoni harangon a következő gyengécske, de megható versecske olvas­ható: «Szavam Istenemet, hogy áldja kívá­nom, Buzgó híveket áldom.» 1829. Leg­gyakoribb felirat a nógrádi harangokon: «Rex glóriáé veni cum pace.»: Dicsőség királya, jöjj békességgel. Legrégibb Nógrád megyei harang a nógrádszakali, 1523-ból. Ma is szól és szólt már a mohácsi vész előtt is. Négy és fél évszázad óta hányat kondulhatott ez a vén harang?! Alatta bölcsőket ringattak, koporsókat szegeztek, a harang meg csak szólt, szólt. . . . Alig fiatalabb a becskei harang, 1532-ből. Az 1605-ös mátravere­­bélyi harang — Bocskay vallásháborújá­nak kora ez — most a Történeti Múzeum­ban van. Az evangélikus harangok között legrégibb a szügyi, ugyancsak aló. század elejéről. Különös, sokszor fájdalmas harangsor­sokkal találkozhatunk. Egyik-másik ha­rang utrakelt s gyülekezetét változtatott. Eladták árverésen, mint feleslegeset, vagy elavultat. így került Márkházára a sós­­hartyáni harang, Szandaváraljára a bujáki, Kisbárkányba a rimóci, Szentére a panyo­­lai, Ecsegre a gesztelyi, Pusztaberkire a bodonyi, stb. — Sok harang pusztult el természetes elhasználódás során, a török idők viharaiban, vagy olvadt meg nagy tűzvészek alkalmával. Megtörténik, hogy a harang egyszercsak elreped. Szinte meg­hasad a szíve. A jelenlegi nógrádi ha­rangok átlagos életkora 69 és fél esztendő. Tudunk két bujdosó harangról is, mind­kettő szügyi. Amikor ez a szép nógrádi község 1622-ben elpusztult, lakosai az Ipolyontúli Szelesténybe mentek. Egyik harangjukat is magukkal vitték, de a törö­kök elhurcolták s útközben elhagyták. Abonyi János szügyi lakos, amikor erről értesült, «három tábor (német, török, magyar) között nagy félelemmel általmea­­vén, a harangot feltevém szekeremre s hozattam bé Gyarmatra házamba». A szügyiek ugyanakkor másik harangjukat a helyszínen elásták. Ezt a harangot aztán 1920-ban egy nyári felhőszakadás alkal­mával találták meg a vízmosásban. Űj ütővel látták el, felszerelték s a harang, amely 300 évig a föld alatt bujdosott, ma ismét szolgál a hatalmas szügyi templom tornyában. \ Legszomorúbb harangsors az elrekvirá­­lás volt. Alig van annál irtózatosabb hang, mint mikor a két világháború végén egy­­egy harangot lezuhintottak a torony tövé­be. Hozták hatökrös díszszekéren s elvit­ték egy-egy rideg katonai járművön. Hí­vogatott az élet igéjére s gyilkos háború halált-okádó ágyúja lett belőle. Az első világháborúban elvitték a nógrádi haran­gok 57 százalékát, 284 harangot, a máso­dikban 73-at, a harangok 13 százalékát. Schiller, a nagy német költő 200 éve ha­talmas verset írt a harangokról. így kezdte: «Vivos voco, mortuos plango, fulgura, frango.» «Hívom az élőket, siratom a hol­takat, töröm a villámokat.» Ez hát a ha­rangok hivatása. S ha mi ma már tudjuk is, hogy a viharfelhők villámait nem lehet szétharangozni, nyugodtan mondhatjuk, hogy a hívogató harangok igenis törik a háború villámait. ökumenikus szolgálatot is végeznek a harangok. Milyen szép az, mikor a falu halottját minden felekezet harangja e­­gyütt siratja. S ez több faluban megvan. A szentéi római katolikus templom egyik harangjának ez a felirata: «A panyolai ref. szent ecclesia öntette maga költségén Isten dicsőségére Gönczi István prédiká­­torságában, 1786.» Ezt az eredetileg re­formátus harangot római katolikus hívek vették meg s most őket hívogatja. Bérce­ién «egyesült protestánsok» szereztek be harangokat. Patvarcon az evangélikus és római katolikus hívek mindmáig közösen használják két harangjukat. Mohorán és Ipolyszögön a két felekezet békességesen megosztozott az eredetileg közösen hasz­nált harangokan. • Kevés írást olvastam olyan meghatódot­­tan, mint a Művészettörténeti Értesítőnek azt a különlenyomatát, amelyben Patay Pál, a budapesti Nemzeti Múzeum dol­gozója «Nógrád megye harangjai» címe* megírta a nógrádi harangok színes törté­netét. Patay Pál minden nógrádi temp]Óra­toronyba felment s maga jegyezte le a harangok adatait. Számbavette még a te­metőkápolnák lélekharangocskáit is. Nagy szeretet, sok fáradság és hozzáértés kellett hozzá. Köszönjük néki e helyen is. Fenti írásom adatait az ő tanulmányából vet­tem. Bárcsak dolgozná fel valaki — miért ne éppen Patay Pál? — az egész ország harangjainak történetét. Harangjaink, e 8

Next

/
Thumbnails
Contents