Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-10-01 / 8-9. szám
Öt világrész egyházi híreiből Genf. Az Egyházak Világtanácsa 1965- ben 47.000 dollárral fogja támogatni a keresztyén ifjúsági munkát a világ 37 különböző helyén. Az összeget nagyrészt keresztyén ifjúsági munkások szolgálatba állítására és kiképzésére fordítják. Oslo. Norvégia evangélikus szábadegyháza, melynek 19.000 tagja van, évi közgyűlésén elhatározta, hogy nem csatlakozik a norvégiai Szabadegyházak Tanácsához, viszont lépéseket tesz az irányban, hogy a norvég nemzeti egyházzal közös tanácsot létesítsen, közös kérdések megvitatására. A norvég evangélikus szabadegyház evangélikus hitvallási alapon áll, de a nemzeti egyházzal ellentétben elutasítja az állami és községi hatóságokkal való együttműködést pénzügyi kérdésekben. Budapest. Willy Westergaard-Madsen dán evangélikus vezető püspök egyhetes látogatást tett a magyarországi evangélikus egyháznál. Berlin. Az elmúlt hónapokban többszáz politikai foglyot engedtek szabadon a keletnémet hatóságok. Az Egyházak Világtanácsa sajtószolgálata szerint kiszabadultak mindazok, akikért börtönbenlétük alatt rendszeresen imádkoztak a keletnémet gyülekezetek. A szabadonbocsátottak között van Werner Arnold berlini lelkész is, aki az ismert kelet-berlini Máriatemplomban tartott beszédeiről ismert. gyönyörű «ingó műemlékek» megérdemelnék. Sok harangot láttam már életemben. Álltam a 188 mázsás erfurti «Gloriosa» harang alatt. Akkora, mint egy kis szoba. Már Luther is hallotta e harangóriás hangját, mert 1497-ből való. Hallottam a kölni dóm 240 mázsás harangját és a londoni Big Bent, amely óránként belekongatja Európába a grinicsi időt. Megcsodáltam a moszkvai Kremlben a világ legnagyobb harangját. 2000, azaz kétezer métermázsa, egy nagy család kényelmesen meglakhatnék benne. De nékem szülőfalum kis harangja mellett ezek a nógrádi harangok a legkedvesebbek. Biztosan azért, mert ezeket hallom legtöbbször. Szóljatok csak tovább kedves nógrádi harangok. Szálljon szavatok hegyen-völgyön át és az emberek szívébe. Szavatok ne tűzvész, árvíz és háborús légiriadók félrekongása legyen, hanem életünk kísérete: élők hívása, holtak siratása! Szabó József. Martti Simojoki - finn érsek Tizenhárom évi érseki szolgálat után nyugalomba vonult szeptemberben a finn testvérnép evangélikus egyházának vezetője, Ilmari Salomies turkui érsek. A finn egyház széles rétegeiben megnyilvánult és szavazással megerősített kívánság alapján Kekkonen finn elnök Dr. Martti Simojoki eddigi helsinkii püspököt nevezte ki új érsekké. Az új érsek régi papi családból származik. Gyülekezeti és egyetemi tanári működés után került a helsinkii püspöki székbe, melyet 1959-ben állítottak fel. Mint lelkipásztor, mély igehirdető és egyházi író már akkor országszerte ismert volt, s a keresztyén diákmozgalomban végzett tevékenysége révén Finnországon kívül is jól ismerték. Mint püspök sok dologban szakított a régi hagyományokkal és sokat tett annak érdekében, hogy a finn egyház a megváltozott társadalmi viszonyok között is hűségesen végezze szolgálatát. Simojoki püspököt mint «modern» püspököt emlegetik, és várakozással néznek érseki szolgálata elé. Az utóbbi években a nemzetközi egyházi munkában is élénk részt vett, tagja az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának, de otthoni teendői miatt — mint mondják — komoly kérlelésre sem volt hajlandó vállalni a Lutheránus Világszövetség elnöki tisztét, s így e szervezet alelnökévé választották tavaly nyáron. A turkui püspökséget orosz cári rendelettel alakították át érsekséggé 1817-ben, a reformáció háromszázéves évfordulóján. Ennek oka az volt, hogy Finnország 1809-ben elvált Svédországtól, orosz uralom alá kerülvén. Azóta a turkui érsek a finn evangélikus egyház feje, az egyházi közgyűlés és a püspöki gyűlések elnöke. Simojoki érsek magyar íelkészbarátai révén évtizedek óta meleg kapcsolatokat tartott fenn a magyar evangélikus egyházzal, s annak sorsa iránt mindig meleg érdeklődést mutatott. Hír szerint a közeljövőben Magyarországra látogat, s ismerve azt a féltő szeretetet, mellyel finn hittestvéreink mindig is viseltettek egyházunk iránt, bizalommal tekintünk e látogatása elé. T. L. Karácsonyi hanglemez Örömmel tudatjuk olvasóinkkal, hogy a Buenos Aires-i magyar evangélikus gyülekezet énekkarának közreműködésével karácsonyi hanglemez készült. A 33-as fordulatszámmal felvett lemezen nyolc kitünően előadott magyar karácsonyi dalt és egyházi éneket hallhatunk. A karácsonyi evangélium szövege mint összekötő szöveg teljes egésszé teszi a lemezt. Meg-Az egyház Európában Október 5.-étöl 10.-ig a «Bornholm» nevű dán hajó fedélzetén tartották a «4. Európai Egyházi Konferenciát». Az Egyházak Világtanácsának főtitkára, dr. Visser 't Hooft, üdvözlő szavaiban kijelentette, hogy 25 éve választotta az Ökuméné a hajót és keresztet a mozgalom szimbólumává, de nem gondolták volna, hogy ez 25 évvel később több legyen mint szimbólum. «Együttélés» címmel Visser’t Hooft főtitkár tartotta a konferencia egyik bevezető előadását is. Ebben utalt arra, hogy Európa az a kontinens, melyből dinamikus erők áradtak ki az egész világra, ezek az erők azonban most kezdenek elszakadni attól a gyökértől, amelyből erednek: a keresztyénségtől és a görög-római kultúrától. «A keresztyénségről és kultúráról szóló szimfónia fináléját most játsszák» — mondotta, s e tekintetben nincsen különbség Kelet- és Nyugateurópa között. Mindkét helyen szekularizált keresztyén kultúrák vannak, s az új világ, amely most alakul ki Európában, a nagy német teológus Bonhoeffer szavával élve egy «felnőtt világ», amely saját lábán kíván állni. Ebben a helyzetben az egyházak nem számíthatnak arra, hogy régi jogaik és privilégiumaik megmaradnak. Nagyon tanulságos e tekintetben, hogy a római katolikus egyház is kezdi feladni a régi jogokhoz való ragaszkodást. Erről tanúskodik az a vita, amely a II. Vatikáni zsinaton a vallásszabadság kérdéséről folyik. Nem-katolikusokat csak örömmel tölt ez az, hogy a római katolikus egyház nem visszafelé tekint, hanem előre, s ez a magatartás kétségtelenül egyengetni fogja az utat a többi egyházakkal való beszélgetés és találkozás felé. Másrészt viszont, folytatta Visser’t Hooft főtitkár, azok az egyházak, melyeknek nincsenek előjogaik, kell hogy teljes cselekvési szabadságot kapjanak. Jó reménységre jogosít az, hogy vezető kommunista gondolkodók, mint Garaudy és a nemrég elhúnyt Togliatti, nyíltan kijelentik, hogy a hivatalos ateista propagandával a keresztyénségre gyakorolt nyomás valójában nem szolgál javára a kommunista mozgalomnak. Előadása végén arra szólította fel Visser’t Hooft a jelenlévő egyházi vezetőket, tegyék meg a magukét, hogy Európa kigyógyuljon régi betegségéből: hogy csak önmagával foglalkozik. Mutassanak az egyházak példát abban, hogy most már kifelé fordulnak. Különben is elég energiát használtak már «családi perpatvarokra». T. rendelhető 2 dollár és postaköltség beküldése ellenében az Iratterjesztésben: Evang. Lelkészi Hivatal Liechtensteinstr. 20. Wien IX. 9
