Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-10-01 / 8-9. szám
Szabadság és szabadság“ Hol marad az egyház abban a vitában, amely időnkint megmegújul minden egyes országban, a férfi és nő egymáshoz való viszonyát illetően? Egy-egy film bemutatásakor, vagy más alkalommal is, fellobban a vita, — de hol marad az egyház? Nincs talán véleménye? Ezt a kérdést tette fel papjának egy hívünk s mindjárt hozzátette: nem csak azt kérdem, hol maradnak a papok a nyilvános vitában, de magam felé is felteszem a kérdést: foglalunk-e tényleg állást ebben a dologban, vagy tétlenül nézzük, hogy a «régi» erkölcs lassan eltűnik s egy olyan «szabadság» lép helyébe, amit sok fiatal akkor bán meg, amikor már késő? Hadd próbáljak meg egy rövid választ adni. «Szabadság» Az egyház nem ellenzi a szabadságot, ellenkezőleg, védi és védnie kell a szabadságot, hiszen «Krisztus megszabadított minket, hogy szabadok legyünk» (Galáciabeliekhez írt levél 5, 1). Az egyház nem támadhatja az «új időket» sem, mert egyszerűen nem feladata, hogy a régi időket az újjal szemben védelmébe vegye. Azzal is tisztában vagyunk, hogy egy kor sem «tökéletes». Minden kornak vannak gyengéi, s ami az új korban «új», az sok esetben nem más mint reakció a régi kor gyengéi ellen. Minden kornak meg kell találnia a maga létformáját. «Felelős szabadság» De mi szabadok vagyunk, mégpedig «nem úgy, mint akiknél a szabadság a gonoszság takarója, hanem mint Istennek szolgái» (Péter 1. levele, 2,16). Még a hanem a mindig «haladó» gondolkozású Gregorianum! Én szeretném hozzátenni még megfigyelésként azt, hogy a megváltozott gondolkodás nagyrészben a fiatalabb klerikusok jellemzője. A fiatal generáció nem hajlandó egyszerűen átvenni a régi sémákat, amelyek szerint protestánsnak lenni, egyenlőt jelent ördögtől való származással. A fiatalabb generáció a protestáns gyülekezetek, templomok, papok és egyháztagok létét mégis csak kénytelen valahogy kapcsolatba hozni az igazság problémájával. És akkor nem térhet ki bizonyos kérdések elől, amelyek gondolkodásra késztetik! * * * Ezt a vázolt alakulást nem minden protestáns közösség nézi jó szemmel! Nem kétséges, hogy ilyen nagyarányú felrázáslegszabadabb embernek is kell legyen felelősségérzete, ti. Isten iránt és embertársai iránt. Ami most már a férfi és a nő közötti viszonyt illeti, abban is felelős egymás iránt mintkét fél. Ha ezt elfelejtjük, akkor a férfi és nő közötti viszony kisiklik, akkor ezt a viszonyt nem a szeretet határozza meg, hanem egoizmussá és a másik fél kihasználásává válik. «Szeresd felebarátodat, mint magadat» — ez a parancs erre a viszonyra is, s a mai korra is vonatkoz k. De ebben a dologban Isten iránt is felelősséggel tartozunk. Ezt persze nehéz megérteri azoknak, akik számára Isten nem sokat jelent. Mégis mindenkinek könnyű lehet megérteni, hogy a férfi és a nő közötti viszony az élet legbensőségesebb viszonya, már csak azért is, mert ebbűl fakad új élet. Korunk születéskorlátozása nem változtat azon, hogy a férfi és nő közt viszony egyúttal ahhoz való viszony s, aki minden élet teremtője. A férfi és nő közötti viszony, a szerelem, Isten ajándéka, és mint ilyen, szent ajándék. A házas: ág — ajándék Az új kor sok minden dologban való felfogást nkat megváltoztatja, de két dolog váltc zatlan marad: a másik iránti felelősség is az Isten iránti felelősség. Ahol e kettőben változás áll be, ott degenerálódik a iérfi és nő közötti viszony. Ezért mi keresztyének továbbra is védelmezzük a házass; g intézményét, mert a nemi életnek ez a legjobb oltalmazója. A házasság — ajándék. «Szabad szerelem» Mit mondjunk akkor azoknak, akik a férfi és nő viszonyára vonatkozólag «új felfogást* képviselnek? Ezt az új felfogást napról-napra szívjuk be magunkba, sál megi ehezül a protestáns misszionáriusok murkája is, talán ezért az ellenszenv. De úgy látszik, hogy sok protestáns közösség e nagy erőfeszítés mögött nem lát mást, mnt a rk. egyház puszta taktikáját! Úgy látjuk, hogy ezen a téren is áttekinthetetlen’il nagy a mi egyházunk feladata! Jó visszhangot váltott ki itt rk. körökben is Világszövetségünk most felállított Felekezetk itató Intézete! Nekünk nem szabad elát ülnünk többi protestáns testvérünket, akikkel sokszor és sokáig voltunk fegyveres sorstársak! De óvnunk kell őket attól, he gy a mai római katolicizmust a vallásülc özések, vallásháborúk egykori szemüvegén át nézzék! Mai viszonyaink között sokat kell tennünk azért, hogy a rk. egyfáz is magára találjon. Azaz rátaláljon a Krisztusról szóló evangélium tisztán es elegyítetlenül való hirdetésére! Az Utitárs és a Norvég Misszió magyarnyelvű rádióadásait minden pénteken délután, középeurópai idő szerint 15, 45-kor hallhatjuk a 41 m-es hullámhosszon. Az adások levelezési címe: Norvég Misszió, Grensen 19, Oslo. színház és mozi, rádió és televízió, könyvek és lapok révén, s mindezek a tudat alatt mindnyájunkat befolyásolnak, némelyikük egyenesen megrázó benyomást tesznek. (Egyes színdarabokkal épen azt akarja elérni a szerző, hogy a benyomás olyan megrázó legyen, hogy a néző reagáljon rá.) Nem a «megrázó» dolgok okozzák a legnagyobb kárt. A kárt az alattomos és a napvilágot nem tűrő dolgok okozzák. Azt a «kultúrát», amelyen keresztül ilyen dolgokat szívunk be magunkba, nemcsak hogy kerüljük, de harcolunk is ellene. Ugyanígy ellentmondunk a «szabadság» olyan szószólóinak, akik azt hirdetik, hogy szabadságában az ember «csak maga iránt felelős». Akik megégették magukat a «szabadságon» De vannak olyanok, akiket nem szabad elítélnünk. Ezek azok, akik megégették magukat az új kor divatos «szabadságelméletén». Ezeket nem ítélhetjük el, hanem tehetségünk szerint segítségükre vagyunk. Először is mert Jézustól azt tanultuk, hogy ne ítélkezzünk. De azért is, mert be kell látnunk, hogy cselekedetük indítóoka az volt, hogy mások azt mondták nekik, hogy helyesen cselekszenek. Mogens Zeuthen. Mi ezt a reformációt várjuk! S talán e várakozásunkban csak megerősítenek az ilyen mondatok: «Vissza kell térnünk az élő evangéliumhoz! Szent Pál és az első keresztyénség igehirdetéséhez, a mély és bensőségessé tett katekizáláshoz, a tanításhoz, amelyben a teológia cselekvővé válik, erőre kap a spiritualitás, s a szentségek átjárják misztikus erejükkel az egész emberi életet ...... «Brazília válaszút elé érkezett: vagy az eretnekség emészti fel vagy ráébred a keresztyénibb élet szükségére.» — írta ezt a rk. egyház egyik legjobb szakértője. Mi szívesen átalakítjuk ezt a mondatot: vagy ráébred a keresztyénibb élet szükségére, amely csak a tiszta evangéliumból fakadhat, vagy elveszett a keresztyénség számára! Ilyen értelemben, itt a döntő pillanat Brazília részére. 7
