Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1964-10-01 / 8-9. szám

A? evangélium az éteren Október elején múlt egy éve, hogy megindultak az Utitárs és a Norvég Misszió hetenkinti rádióadásai. Az évforduló alkalmával beszélgetést közölt az adások szerkesztője a Norvég Misszió rádiószolgálatának vezetőjével, Marton Leine fő­titkárral, az október 4-i adásban. A beszélgetésnek különös akutalitást adott az a körülmény, hogy Leine főtitkár, az adások tulajdonképeni kezdeményezője, októ­ber elején egy keresztyén népfőiskola igazgatói tisztét vette át, s így a vele való beszélgetés egyben búcsúintervjúvá lett. Első kérdésünk az volt, hogyan is dol­gozik a Norvég Misszió rádiószolgálata. — Ez a rádiószolgálat tulajdonképen egy kiilmissziói társaságnak a munkaága, és szoros kapcsolatban működik a Trans World Radio nevű nemzetközi keresztyén rádiószervezettel, amely 25 nyelven ad e­­vangéliumi rádióprogramokat. Bár ez a munka egy meghatározott misszió társa­ság, a Norvég Evangélikus Misszió (Nor­wegian Lutheran Mission) munkája, u­­gyanakkor szoros együttműködést tart fenn a többi norvég kül- és belmissziói szerve­zetekkel is. E mellett a Norvég Misszió, mint a Trans World Radio skandináviai képviselője, tárgyalásokat folytat az irány­ban, hogy ezek az adások svéd és dán nyelvű programokkal is kibővüljenek. — Mikor kezdődött el ez a munka? — A Norvég Misszió rádiómunkája, vagy népszerű nevén a NOREA (Nordic Radio Evangelistic Association) munkája 1956 őszén indult el, s az első adás u­­gyanazon év december 30-án hangoztt el. Kezdetben az északafrikai Tangerből su­gározták ki a programokat, de mikor kö­rülbelül három évvel később az ottani rádióállomást kisajátították a marokkói hatóságok, egyben meg is tiltották «ma­gánjellegű» rádióműsorok közvetítését. Ekkorra azonban már sikerült a Trans World Radio vezetőjének, dr. Paul Freed­­nek szerződést kötni a Monte Carlo-i rá­dióval, mely helyet adott a soknyelvű e­­vangéliumi rádióprogramoknak. Alig egy év szünet után aztán 1961 tavasza óta Monte Carloból folytatódtak a norvég­­■yelvű programok is. —*■ Mi az oka, hogy a Norvég Misszió ily nagy gondot fordít a norvégnyelvű adásokra? Hiszen ez a szervezet tulajdon­­képen külmissziói társaság? — A külmissziói munkának természe­tesen az otthoni evangéliumi munka az alapja. Az otthoni gyülekezetben való gyökér és hátvéd nélkül nem lehet kül­missziói munkát sem végezni. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az iparilag fejlett •rszágokban manapság nehéz összejövete­lekre gyűjteni össze az embereket Isten Igéje hallgatására, viszont minden otthon­ban van rádió s lassan televízió is, akkor ebből is adódik, hogy az otthoni munká­sak természetes eszköze a rádiómisszió (rövidesen talán a «televízió-misszió» is), hogy az Élet Igéjét ezzel jutassuk el az «tthonok't*. Arra a kérdésünkre, van-e több hason­ló rádióállomás, azt válaszolta Leine főtit­kár, hogy az egész világon most összesen körülbelül 45 keresztyén missziói rádióál­lomás van, s úgyszólván minden évben építenek újakat is. Az első evangéliumi rádióállomás Ecuador államban épült, s első programját 1931 karácsony napján sugározta ki. Két fiatal ember, Clarence Jones és Ruben Larson egész életüket en­nek a munkának szentelték. Az állomás neve The Voice of the Andes, s ma is sok nyelven sugároz evangéliumi műsorokat. Ezzel az állomással vonult be Ecuador ál­lamba a rádió, s most, egy generációval később, ugyanők vezették be a távolbalá­tást is. Az ő missziói televíziós állomásuk ma az egyetlen televizió-adó Ecuadorban. Általában Dél-Amerikában ma sok misz­­sziói rádióállomás van. Ezen a területen kívül a Távol-Kelet az, ahol a legtöbb ilyen adót találjuk. Ma már közel 3 mil­liárd ember él a világon, s ezeknek nagy része semmit nem tud arról, hogy élt egy­szer ezen a földön valaki; akit Jézus Krisz­tusnak hívtak. Ezeknek az embereknek nagy részét nem is lehet más módon elér­ni az evangéliummal, mint a rádióhullá­mokon át. A missziói rádióállomások ki­terjedt és nagyon effektiv munkát végez­nek a Jézus Krisztusról szóló örömhír terjesztésében. — Csupán az ilyen különleges adókra korlátozódnak az evangéliumi rádióadá­sok? — Azokon az adókon kívül, melyek ki­fejezetten azzal a céllal épültek, hogy az evangéliumot terjesszék, sok esetben az üzleti célból épült rádióállomások segít­ségével is sugároznak ki evangéliumi pro­gramokat. A világ körülbelül 9000 rádió­­állomása között igen sok van olyan, a­­■aelyektől «adási időt lehet venni» — amint ezt szakkifejezéssel mondják, — léhát egy bizonyos összeg ellenében bárki adhat olyan programot, amilyet akar. Ke­resztyén egyházak és szervezetek aztán gyakran állítanak össze evangéliumi rá­dióprogramokat, s fizetés ellenében ilyen adókon sugározzák ezeket ki. Egy ilyen program neve «The Lutheran Hour» vagy «Lutheránus óra», — más nevén «Krisz­tus nevében minden néphez». Az 19.30- as években egy állomáson kezdték el adni ezt a programot, ma több mint 1200 adó sugározza a «lutheránus órát». Egy másik ilyen program neve «Vissza a Bibliához», Külföldi magyar templomok: Református templom Rio de ]aneiro-ban. mely 1939-ben indult egy kis amerikai adón, ma viszont több mint 2000 állomás sugározza ki az egész világon. Az első év­ben az adások szerkesztője, Theodor Repp, havonkint 100 levelet kapott hallgatóktól. Ma nagyszámú munkatárs segítségével is alig győznek választ adni a havonkint beérkező kb. 100.000 levélre. Az ismert amerikai evangélistának, Billy Graham­­nak, is vannak rádióprogramjai, és szám­talan más magánszemély és szervezet is szerkeszt adásokat. •— Milyen a visszhang a norvégnyelvű adásokra? ' — A visszhang élénk. Minden egyes nap érkeznek levelek a hallgatóktól, az északi országok különböző részeiből. A legtöbb levél természetesen Norvégiából jön, de nagy százalék érkezik Svédország­ból is. De még a világ más részeiből is érkeznek levelek hallgatóktól. így pl. az afrikai norvég misszionáriusok gyakran hallgatják a Norea norvég adásait. A beérkező levelek között minden nap van olyan, amelyeknek írói azt kérik, imád­kozzanak értük, vagy lelkipásztori segít­­ígget kérnek problémáikban. Magam az indulástól eltelt 7 év alatt körülbelül 15—20.000 ilyen levelet olvastam át, és válaszoltam is rájuk munkatársaimmal együtt. A jelek szerint a hallgatókkal való kapcsolat egyre élénkül. Leine főtitkár a beszélgetést a követ­kezőkkel zárta be: — Ma el lehet mondani, hogy az e­­vangélium a nap minden egyes percében hallható az éteren. Jézus Krisztus maga mondotta: az országáról szóló evangélium hirdettetni fog az egész világon bizony-5

Next

/
Thumbnails
Contents