Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-01-01 / 1. szám
tentiszteleteink új liturgiájára. Grazban, ahol eddig az 1938-as rend előtti előírás szerint folyt az istentisztelet, szintén az 1963-as rendet vezettük be. # Ausztria kelet felé növekvő idegenforgalma nyomán az ausztrai egyházi hivaíatokhoz érkező számos «idegenforgalmi kérés» biztat arra, hogy idei évi jelentésünkben kéréssel forduljunk Ausztriai Evangélikus Egyházunk zsinata «Evangélizációs és sáfársági szakbizottságához», hogy több külföldi város példáját követve induljon meg a «Protestáns Pályaudvarmisszió» (Evangelische Bahnhofmission), előbb Bécsben, majd később talán Grazban, Linzben, Salzburgban és Innsbruckban. Ezzel a szolgálatával egyházunk nagyban segítségére lehetne olyanoknak is, akik más alkalommal talán nem élnének az egyház segítőkészségével. Ezzel egyidőben kell felvetni egy másik kérdést is. Egyházunk az utóbbi években Kelet-Európa felé irányuló szolgálatát főleg gazdasági jellegű segélyprogrammok megvalósításában látta. Az elmúlt esztendő azonban megmutatta, hogy egy, a kelet-európai helyzetet ismerő «szellemi segélyprogramm» sokkal szükségesebb, főleg a Kelet-Európából nyugatra érkező turisták között, mint az eddigi főleg élelmiszer vagy használt ruhát adományozó diakonia. Meggyőződésen szerint sokkal jobban tudnánk elsődleges egyházi szolgálatunkat végezni, ha az Ausztriában állandóan gyakorolt kelet-nyugat közti párbeszéd felmerült kérdéseit szűklátókörű és ezért kérdéses történelmi tradiciók ápolása helyett európai távlattal közelítenénk meg. Szép falusi István. Szépfalusi István lelkésztestvérünk a szerkesztő bizottságbeli tagsága alól való felmentését kérte, hogy nagyobb mértékben szentelhesse munkaerejét ausztriai gyülekezeti szolgálatának. Tudva, hogy lapunkban munkatársként a jövőben is számíthatunk szolgálatára, nem «búcsúzunk» tőle, csak köszönjük értékes szolgálatát a lap szerkesztése körül. Szerkesztő bizottságunk új tagja Gémes István Sao Paulo-i evangélikus lelkész. Róla viszont elmondható, hogy csak formailag «új» tagja a szerkesztő bizottságnak, mert sok értékes tanácsával eddig is jelentős segítséget nyújtott lapunk szerkesztésében. Sőt azt is mondhatjuk, hogy formailag sem most csatlakozik az Utitárs szerkesztőségéhez, hiszen 1957-ben, akkor mint dániai magyar lelkész, ő volt lapunk első felelős szerkesztője. így hát örömmel üdvözöljük az új közös munkába «visszatérőt». E számunk, nyomdatechnikai okok miatt, összevont, csökkentett oldalszámú szám. Márciusi számunk 12 oldalas lesz. T. L. Forseth Einar - egy modern mesemondó Anyaga márvány, üveg, gyapjú vagy beton. Aki a stockholmi városháza nagytermében megcsodálja krónikás sorozatait, akár híve ennek a barbár pompájával ható kubista művészetnek, akár nem, egyhamar el nem halványuló élménynek lesz részese. A Stockholmot mint a Mälar tó királynőjét ábrázoló főalak az északi falon az évek során a svéd főváros ismert szimbólumává vált, de a svéd történelem jelentős eseményeit idéző nyugati fal számos jelenete is megőrizte hatását a nézőre, hogy csak az Ansgar megkeresztelését, x koronáját a pápa trónja elé letevő Krisztina királynéét, a világháború százfejű, hatalmas ollóval élelmiszerjegyeket vagdaló hidráját vagy az Elsa Brändströmnek, «a hadifoglyok angyalának» szentelt falfelületet említsem. Mélyen átérzett mondanivalóval terhes a közvetlen a mennyezet alatt elhelyezett «életfríz», melyen születéstől a halálig, gyermekkortól a sírkeresztig kiséri végig az embert, zsenge csírák az új életet, tarka lepkék «a lélek halhatatlanságát» szimbolizálják. De arra már kevesen gondolnak, hogy Forseth, ez a maga útjain járó, önállóságát több mint ötven éves pályafutásán keresztül mindvégig megőrzött művész hány más épületet tett Stockholmban, Svédországban és Európaszerte emberi és esztétikai szempontból széppé és emlékezetessé. Mikor östberg Ragnar 1923-ban az akkor jóformán ismeretlen harmincéves fiatalembert megbízta az aranyterem óriási méretű freskóinak kivitelezésével, kevesen várták, hogy néhány évtized múlva bankok, iskolák, kórházak és templomok egész sora fog büszkélkedni általa tervezett gobelinekkel, mozaikokkal és tüzűkben a középkor áhítattól égő üvegfestményeit megközelítő ablakokkal. Templomi műveit ma már déltől északig, kelettől nyugatig Svédország térképének jókora részén találjuk elszórva. Legdélebben talán a legfontosabbak egyikét, a hálsingborgi Máriatemplom óriási ablakát, melynek kísérő motívumai között nemcsak a sundparti városka mai életéből vett részletek fedezhetők fel, de olyan, megalkotása idején napi aktualitással bíró, események is, mint Mussolini garázdálkodása Abesszíniában. Innen vagy lassan haladhatunk Halmstadon és Laholmon át felfelé, vagy’ merész ugrással egyszerre a gällivare-malmbergeti és norai templomok ablakait vehetjük szemügyre. De örebrot, Kalmárt és Nyköpinget sem szabad kihagyni, mindenütt akad egy-egy Forseth által tervezett templomablak vagy -mozaik. Stockholmban a brommai templom, a grimstai iskola és a Karolinska kórház kápolnái őrzik Forseth keze és szíve munkáját, nem is beszélve számtalan világi természetű alkotásáról a Konserthusetben, a Handelsbanken-ben, i A Halmstad-i Nicolai-templom üvegfestményeiből: Vacsora Emmausban. Forseth munkájában teljesen magáévá tette az ökuménikus gondolat nagy svéd szószólójának, Söderblom Nathan érseknek 1905-ben tett kijelentését, hogy a templomokat díszítő művészi alkotásoknak «dadogó vagy határozott, bátor vagy bensőséges, de mindenkepen saját nyelve kell hogy legyen, mely nem éri be elmúlt korok számunkra idegen kifejezésmódjainak merev utánzásával. A réginek gonddal és kegyelettel való megóvása egy dolog, abban nincs hibáztatni való. De több ennél az olyan saját alkotás, mely magas kort érhet el, mely nyugodtan viseli az évek múlását.» Legutóbb a Coventryben épült «Béketemplom» részére készült ablakkal és márvány padlómozaikkal keltett feltűnést Forseth. Ez a templom egy a háború alatt «kiradírozott» székesegyház helyén épült mintegy a megbékélés jelképeként. Forseth fekete-fehér márványpadozata egy a keresztes vitézek sátrai után mintázott kápolnában kapott helyet. A kompozíció magában foglalja a béke és szellem jelképeit, a galambot, az öt világrész szimbólumait és — miután a mű alkotója svéd — az első angol-svéd egyházi kaocsolatokat: Szt. Szigfrid képét, ki egyike volt az első angol hittérítőknek (a legújabb kutatások szerint már a X. században), és Szt. Botvidét (Botkyrka Stockholm közelében), kit angol püspök keresztelt meg. Mint művészi egyéniség Forseth nemzetközi viszonylatban talán Georges Rouaulthoz áll legközelebb és így, mivel nemrég Georges Bracque is elhúnyt, talán Picasso kivételével egyetlen még élő eredeti képviselője a korunk művészetére oly nagy hatást gyakorolt kubista irányzatnak. Dr. Pándy Kálmán. 5
