Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-07-01 / 6-7. szám
„A történeti Jézus“ Az Utitárs márciusi száma csak hosszú postai bolyongás után jutott kezembe, de tartalmával ez is lelki-szellemi gazdagságot hozott. Ki kell emelnem Gémes Istvánnak «A történeti Jézus» c. cikkét, amely nemcsak tárgyilagos, de arról is gondoskodik, hogy a vitatott kérdésben pozitív állásfoglalást kapjanak azok, akik hallanak valamit harangozni a mitológiátlanításról, de nem tudják, milyen törekvéseket takar ez a teológiai irány. Három gondolatom támadt a cikkel kapcsolatban: 1. A bultmanizmus tulajdonképen a régi liberális teológia felelevenítése modernebb köntösben. Lehet célkitűzésében és eredményeiben több elismerésre méltó részlet, de alapjában ő is megfordítja a biblia és az ember viszonyát. Nem helyezi alá az embert Isten kijelentésének, engedelmességet követelve tőle, hanem az embert föléje helyezi a bibliának, melyet a boncoló asztalra fektet. 2. A biblia boncolásának módszere is kifogásolható. Boncoló kése az emberi értelem, mint valamikor a racionalizmusban. A mérték, amelyen méri, mi hagyható meg a bibliából s mi az, amit le kell hántani: a mitológia. Amit nem ért meg az emberi ráció, az eltávolítandó mitológia, így persze Jézusból száraz moralista lesz. 3. Az egyháztörténelem mutatja, hogy az ember sok mindent átmázol, de az Ur a történelemnek is Ura. A történelemben jelentkező átformálódás tehát nem okvetlenül deformáció, hanem sokszor Isten által vezetett továbbnövekedés. Ha ez letér az alapvető kezdettől, akkor következik be Isten munkájaképen a reformáció, az ősforráshoz való visszatérés. Köszönöm Gémes Istvánnak érdekes és értékes írását! Egyed Aladár (USA). Rádióadásaink Az Utitárs és a Norvég Egyházi Misszió rádióadásait minden pénteken délután középeurópai idő szerint 15,45-kor lehet hallani a 41 méteres hullámhosszon. Sajnálatos félreértés következtében július 3 i programunk elmaradt, s azt most augusztus 21-én adjuk. Augusztus—szeptemberi programunk: Aug. 7. A világ világossága (Pátkai Róbert). Aug. 14. Bibliaiskola VII. Mit látott Jézusban a későbbi keresztyén gyülekezet? (Gémes István). Aug- 21. «Étted-e amit olvasol?» (Pátkai Róbert). Aug. 28. Hitünk. III. «Hiszek a Szentiélekben» (Seland Bernát). Szept. 4. Találkozó Tángagárdeben. Szept. 11. Bibliaiskola VIII. így emlékezett vissza Jézusra egy régi ta-Hamlet atyjának szelleme életnek. A többit azután hozzátette a képzelete. S milyen jól, milyen pontosan tette hozzá! A zömök, lapostetejű torony, ahol a szellem feltehetőleg megjelent, olyan messze van a hatalmas vigadó-teremtől, Hamlet vára Helsingörben. ma is féltékenyen őrzi Helsingőrt. Ki más ragadhatta ki Cs. Szabó László vasmarkából aznapi előadása gépelt papírjait? A tengerben lakik, legalábbis odavitte magával Shakespeare életének néhány epizódját. Nem csalódott, szakavatott kéz tartotta nemcsak azt, emezt a tollat is. Viharos szélben sétálták körül a legbátrabbak az impozáns várkastélyt, amelyben az angol költő szerint Hamlet dán királyfi gyötrődött pár száz évvel mielőttünk. Nem volt nehéz a bőrébe bújnunk, sem a dermesztő kinti hidegben, sem a csupasz, berendezésüktől megfosztott óri-Cs. Szabó László előadást tart Shakespeare-ről. nítvány. János evangéliuma. (Gémes István). Szept. 18. Élő víz (Terray László). Szept. 25. Csalódott emberek (Pátkai Róbert). Az adások levelezési címe: Norvég Misszió Grensen 19. Oslo vagy az Utitárs szerkesztőségének címe: Innsmöla, Norge ási termekban. Hogyan lehetett itt élni? Hogyan lehet ma? Lehetett és nem is rosszul. Cs. Szabó László a vár egyik — úgy-ahogy — berendezett földszinti termében tartotta előadását. Télikabátban, gyertyafény mellett mondotta el, hogy (véletlenül!) az egyik legnagyobb emberi tragédia színhelye a helsingőri vár. Akkoriban épült, amikor Shakespeare Hamletet nemzette. Költőnk, afféle udvari ember már, követektől, főúri utazóktól hallhatta hírét az új tengerparti kastélynak, s az ott folyó fényes hogy a mulatók zaja odahallatszik, de a toronyban történő dolgok nem vonják magukra a bentiek figyelmét. Ezer és ezer ilyen apróságból tevődött össze az előadás nyomán a régi kép, a régi élet, — a shakespearei. S illusztrációnak ott volt a vár, sokszögű tornyaival, a tetőből apró házakként kiugró padlásablakaival, patinás, zöld fedelével, mély árkaival. A faragott, festett mennyezetű, padozatú várkápolna. A déli gótikus kőcsipkéket, oszlop-fonatokat vörös kis tégláival meghatóan utánozni igyekvő másik templom, Buxtehude orgonájával. S hogyan lehet ma élni Helsingőrben? Váratlan feleletet kaptunk egy csinos, elegáns magyar fiatalasszonytól, kinek férje — ugyancsak magyar — orvos egy ízléssel modernizált sokszázéves helsingőri kórházban. Lehet. Kényelmesen, de magányosan, sok délvidék-utáni nosztalgiával. M-né a helyi újságból tudta meg, hogy az evangéliumi ifjúsági konferencia ezidei résztvevői a városba érkeztek. Tehát véletlenül. Véletlenül ültünk mi is — éppen mi négyen — náluk. Két újdonsült menekült Bécsből, kik alig pár hete hagyták el az országot. Egy venezuelai magyar lány, aki párhónapos korában került el Magyarországról. S egy ötvenhatos párizsi magyar. Shakespearenak köszönhetjük ezt a találkozást is. Lőrincz Pál (Párizs) 8
