Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-07-01 / 6-7. szám
Európai Magyar (folyt, az 1. oldalról) Előadás közben. földön élő emigrációs magyar egyházi szolgálat nem egyöntetű. Tagjai sok országban, szétszóródva élnek s az ilyen konferenciákon erősödik meg az a lábunk, mely az otthoni földön áll. Megismerjük irodalmunkat, történelmünket, vagy hazánkat érdeklő kérdésekkel foglalkozunk. Nem szabad elfelejteni, hogy az ifjúság között mind nagyobb lesz azoknak a száma, akik már nem tanultak magyar irodalmat, történelmet, mert külföldön jártak, vagy járnak iskolába. Az egyháznak ezenfelül kötelessége, hogy foglalkozzon otthoni, aktuális probelégedettség áradt. De akkor miért olyan nagy baj a dánok túlságos jósága? A másik hazai Mogens V. Zeuthen koppenhágai lelkész volt, aki nagypénteken előadást is tartott a konferencián. Mogens békeharcosnak vallja magát és abban egyetértek vele, hogy az emberiességet ott kell érvényesíteni, ahol arra módunk kínálkozik. De ha valaki egyszerre politizál és prédikál, akkor finomabb határokat kellene a két terület adottságai között vonnia. Mogens nagyon józan gondolkodású és valóságérzéke is a helyén van, csak a tapasztalataiban lehet a hiba. Ö is dán jóságot mutatott, amikor a konferenciát előkészítették. Mint vendég szerepelt a konferencián Békés Gellért római professzor. így írhatom le pozicióját ennek a kristályos arcvonású katolikus papnak, ha a színlapírók szokásos fordulatával élek. A konferencia egyik legsikeresebb előadását tartotta. Ebben az alig egyórás, ragyogó logikával felépített műben benne volt mindaz a szellemi emelkedettség és igényesség, amelyet a római katolikus egyház kétévezredes útján kiépített magának. Megjelenéséből is a gótikus katedrálisok finomsága áradt szét. Ügy lépkedett közöttünk, mintha nem is lett volna teste. Ahol ilyen emberek voltak, onnan senki sem távozhatott el úgy, ahogyan jött. Mátray Eszter (Bécs) lémákkal, azokról híveit tájékoztassa. Az otthoni egyházaink érdekeit is figyelnünk kell, nem is szólva népünkről. Ismernünk kell az otthon — kijövetelünk óta — végbement változásokat. S ezek a konferenciák csak azt a munkát folytatják, amit magyar protestáns prédikátorok kezdtek el hittérítő munkájukkal, amikor igét is hirdettek, tanítottak is, iskolákat alapítottak. Ezt a munkát folytatták a protestáns egyházak •— jól vagy rosszul — egészen 1948-ig, amikoris államosították az iskolákat. Az egyház itt kint nem tud magyar iskolákat létesíteni, mert nincs meg az anyagi alapja s a hívek szétszórtan élnek. Éppen ezért nagy jelentőségűnek tartom, hogy ezeken a konferenciákon korunk időszerű kérdéseivel foglalkozunk, valamint irodalommal és történelemmel is, Gondolom, hogy a konferenciai résztvevők egy részét jobban érdekli a világi, mint az egyházi program. De eljönnek, mivel «a világi program» csábítja őket a konferenciára s résztvesznek a bibliakörökön, áhítatokon, istentiszteleteken is. Reméljük, nem hiába. Talán megerősödnek a hitben s talán megértik bizonyos kérdésekben az egyház álláspontját. Ez az egy hét nem múlik el nyomtalanul a fejük felett, ez meggyőződésem. Az 1930-as években, a második világháború közepéig a református egyház évente konferenciát rendezett Balatonszárszón, ahol bibliakörökön és áhítatokon kívül aktuális politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekkel is foglalkoztak. S ez történt egy olyan korban, amikor a résztvevők szoros kapcsolatban álltak az otthoni élettel. Mennyivel inkább szükség van erre ma, mikor idegen környezetben élünk s idegen behatásoknak vagyunk kitéve. A szépen fejlődő és viruló külföldi magyar egyházak is elsorvadnak, ha nem tanítják meg híveik gyermekeit a magyar múltra és jelenre. (A nyelv a szülői ház feladata.) Én helyesnek tartom a megkezdett útat. Arra biz vább ezen' irányvonalo em: járj&rft A>N0 Q £ fT-j változtassunk ^ ^ Emi (Stockholm) «Magyar Evangéliumi» Konferencia? «Ne szolgáljatok látszatra, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedjétek az Isten akaratát szívesen, jóakarattal. ..» (Ef. 6, 6.) A vallás soha nem lehet «privát ügye» az egyénnek, de a világnak sem, amelyhez ez az egyén hozzátartozik. Nem lehet ún. «magam útját járó» privát keresztyénséget élni, elkülönülve a közösségi élettől, amint az is elképzelhetetlen, hogy a «valódi» keresztyén életmódja ne lenne hatással az őt körülvevő világra. Amilyen mértékben kénytelen ez a világ találkozni a keresztyén egyházból kiáramló lelkiséggel, olyan mértékben kell, hogy akár pozitív, akár negatív magatartással állást foglaljon e keresztyén életforma mellett, vagy ellen. Az őskeresztyénség idejétől máig ebben a dimenzióban létezett, szolgált és találkozott Krisztus egyháza az őt körülvevő világgal. A keresztyén élet elkerülhetetlen adottsága, hogy találkozzék ezzel a világgal. Ez a találkozás a keresztyén ember számára inkább komplikált és problémákkal telt, mint természetes. A világgal való találkozás igen sokszor az egyház elvilágiasodását vonta maga után s ezért talán érthető is a keresztyén ember félelme ebben a vonatkozásban. Mégsem feledkezhetünk meg Krisztus egyházának arról a dimenziójáról, melyet a Teremtő akarata ebben a világban adott meg és szabott meg számára szolgálati területül. «Amíg időnk van» erre! Ebben a világi környezetben adatott meg Evangéliumi Ifjúsági Konferenciáink számára is a lehetőség — Trysiltől Slagelseig és mindaddig, amig Isten kegyelme megengedi számára —, hogy szolgálja Isten akaratát szívesen, jóakarattal. Komoly és mindenképpen figyelmeztető észrevétel hangzott el slagelsei konferenciánk záróestéjén néhány testvérünk részéről konferenciánk evangéliumi jellegével kapcsolatosan. Komoly egymásközti beszélgetés alapján vált kérdésessé egyesek számára: betölti-e feladatát konferenciánk «evangéliumi» célkitűzésének szolgálatában. Észrevételeik elgondolkoztatok és hálásak lehetünk figyelmeztetésükért, akik «szívesen és jóakarattal» szeretnénk szolgálni ezeken a konferenciákon. A figyelmeztető szó, konferenciánk evangéliumi jellegének megőrzése érdekében nyilvánított aggodalom «nem e világtól» való feladatainkat kívánták hangsúlyozni. Azt hiszem ebben mindannyian egyetértünk, 5
