Utitárs, 1964 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1964-01-01 / 1. szám
cfb KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA Vili. évf. 1. szám. Megjelenik havonként 1964. január—február Vajta Vilmos: )) A / ,// 5? A szív megterese A vatikáni zsinat keresi az egység útját Lapunk olvasói levelekben, személyes beszélgetésekben, konferenciáinkon ismételten adtak kifejezést annak, hogy nagy érdeklődéssel követik a római katolikus egyházon belüli legújabb fejleményeket. Örömmel hozzuk itt nyilvánosságra az alábbi kommentárt a 11. Vatikáni zsinat második ülésszakához. Dr. Vajta Vilmos az Evangélikus Világszövetség hivatalos megfigyelőjeként vett részt a zsinaton. Szerk. A vatikáni zsinat második ülésszaka új pápa veztése alatt indult el. XXIII. János a zsinat összehívásának gondolatáról mint isteni ihletésről beszélt. Életének maradandó szolgálata valószínűleg ez a puszta tény maradt, hogy az új zsinatot elindította. VI. Pál ezt az örökséget vette át. Feladata sokkal nehezebb volt. Az úton levő, tájékozódásában még bizonytalan, sokszor ellentétes irányba törekvő zsinatot céltudatos, biztos vezetéssel kell révbe juttatnia. Hogyan lehetséges azonban mindez? Az új pápa a zsinat bevezető ülésén beszédet tartott. Ebben elsősorban elődjének adózott, amikor a zsinatot megerősítette célkitűzésében: nem új dogmákat fogalmazó zsinatra van szüksége a katolikus egyháznak, hanem olyanra, amely az egyház tanítását az egyház pásztori szolgálatában alkalmazza, a mai világban új módon megszólaltatja. Mindezzel tehát a zsinat tovább folyhat a megkezdett irányban. VI. Pál üzenetének volt egy figyelmetkeltő része, amely a nem-katolikus egyházak megfigyelőihez szólt. Kitudódott ebből a beszédrészletből, hogy a jelen pápa is szívügyének tekinti a keresztyénség egységét. A zsinat tanácskozásait ezen az úton segítő eszköznek akarja felhasználni. A pápai beszéd szinte leginkább megható részlete az volt, amikor a pápa arról biztosította a nem-katolikus egyházak kiküldötteit, hogy amennyiben valamikor emberi gyengeség alapján romlott volna meg az egyház testvéri közössége, késznek nyilatkozott arra, hogy ezt Isten előtt megvallva testvéri úton újból rendbehozza. Sokan kérdezték, hogy vájjon mi volt a pápa szándéka ezzel a pápák szájából szokatlan nyilatkozattal. Nem lehet azonban kétséges, hogy a pápa ezzel a keresztyén egység megvalósulása felé új utat nyitott meg. Az evangélikus egyház válasza erre csak az lehet, hogy ugyanilyen nyíltsággal, a bűnvallás készségével fordul azok felél, akiktől elszakadva kell élnie. A pápának igaza van abban, hogy sok emberi gyengeség és hiba is megfekélyezte az egyházak viszonyát. Ahogy azonban ő sem gondol arra, hogy az egyház hitében alkudozni lehetne, úgy mi se fogunk a Krisztus evangéliuma melletti bizonyságtételünktől eltérni s hűtlenné válni a Szentlélek megújító akaratához, amelynek örököseivé lettünk. Ha azonban testvéri szívvel tudunk egymással a közöttünk levő hitbeli különbözőségekről is beszélni s a Krisztus iránti hűség mérővesszején az egység útját keresni, akkor már a múlttal szemben egy óriási lépéssel előbbre jutottunk. A zsinat második ülésszakának egyik legfontosabb és a nem-katolikus egyházakban legnagyobb érdeklődést keltő tárgyköre az ökumenikus kérdés volt. Az ökumenikus mozgalom jelen évszázadunkban az egész keresztyénségre kihatással volt. A római katolikus egyház sem tudta magát ez alól kivonni. Pedig a Szentszék több megnyilatkozással állott a közeledés útjába. Ma már azonban hallgatólagosan, de nyíltan is a katolikus egyház nagy többsége más utakat keres mint a római egyházba való egyszerű visszatérést, amely eddig az egyházszakadás egyedüli orvosságaként látszott. Persze még mindig csak tétovázó lépések történtek az irányban, hogy mi legyen az a másik út, amelyen a nem-katolikusokkal az egységet újból keresni lehetne. A nehézségek már egy nyelvi kérdésnél jelentkeztek. Köztudomású, hogy az *egyház» megjelölést a római katolikus egyház magának tartja fenn. Egyházról csak a római pápa fennhatósága alatt lehet a hivatalos katolikus tanítás szerint szólni. (folyt a köv. oldalon) Az egyház egységéért Irgalmas Atyánk! Alázattal kérünk, áldd meg egész szent egyházadat és töltsd be igazsággal és kegyelemmel. Ahol megromlott, tisztísd meg; ahol tévelyeg, irányítsd; ahol hibás, javítsd meg; ahol igaz úton jár, erősítsd meg és bátorítsd; ahol hiányt szenved, lásd el; ahol megoszlott és elszéledt, gyógyítsd a szakadást; ó Izrael Szentje. Jézus Krisztusért kérünk, Ámen. (Laud William canterburyi érsek imádsága, a XVII. századból.)
