Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-02-01 / 2. szám
r / [ I—IC Magyar istentisztelet a stuttgarti vártemplomban (Schlosskirche), öriszigtli karácsony A korán leszálló falusi estében három legény harsány énekléssel indul el, hogy meghívja a falut az egy óra múlva kezdődő Betlehemes játékhoz. A tizennyolcadik század végén épült, klasszikusan szép őriszigeti papiak boltíves, szénaillatú, döngöltagyagpadlózatú istállójában már ott a bölcső s benne friss szalmán az eljövendő keresztjén oldalfordultan alvó viasz Gyermek, az álmodó Kisjézus. Fölötte ott áll már fehérben a három angyal, a bölcső mellett az Asszony, ki a gyermek első altatódalát énekli, előtte színes köpenyekben, kucsmásan három kis pásztorgyerek s hófehérben egy kis bojtár. Ezüstkoszorús kislányok kara kezdi az első éneket: «Egy zsenge rózsatőről bimbó fakadt, nemes . . .». A kis istálló már zsúfolt a falusiakkal, a későbben jövők már csak a kis ablakon keresztül és az ajtókon nézik a fenyővel feldí-Altalános .... (folyt, az 1- oldalról.) nyugati eredetű egyházak között. Ezt a lehetőséget meg kell ragadnunk, bár ökuménikus feladatunk ezzel nem lesz könyebb. Viszont feladatunk sokkal gazdagabb lesz. Erre való tekintettel természetesen szükséges lesz munkánkat fokoznunk, annál is inkább, mert nemcsak azokkal az ellentétekkel kell számolnunk, melyek régóta fennállnak a keresztyén Kelet és a keresztyén Nyugat között, hanem azokkal a modern feszültségekkel is, melyek most vannak a politikai Kelet és a politikai Nyugat között. De van-e jogunk kitérni ez elől a feladat elől? Csak azért imádkozhatunk, hogy egy ilyen nagy felelősségre méltónak találtassunk. szített, színes szép képet. Sorra csendülnek fel régi egyházi és népi magyar énekek; Luther híres, karácsonyi játékként megírt szép éneke, a «Mennyből jövök most hozzátok . . .» hangzik fel, s a szigeti kis falusi elemiiskola gyermekei mondják (mindegyik külön egy-egy versszakot) — a kétszáz év előtti Debreceni Énekeskönyv patinás, ősi szép fordításában — a lutheri verset, odalépvén sorra a bőlcsőbeli alvó Gyermek szimbolikus alakjához, a bűnbánat, vágyakozás, szeretet hívő, meleg sorait. Az utolsó apró burgenlandi színmagyar falu, az Árpádok kora óta itt élő régi családok — az fmrekek, Pahiak, Pulayak, Miklósok — mai sarjai néha bizonytalanul, megilletődötten, máskor harsány bátorsággal mondják az ízes, szép ősrégi nyelvjárás színeivel a «szerepüket». Teleky Béláné, a lelkész hitvese, nagy bensőséggel, igaz meleg szívvel énekli el bölcső melletti kis zsámolyán ülve az erdélyi híresszép jézusi altatót: «Mostan kinyílt egy szép égi virág . . . ». A játék pereg tovább: különös vándor lép a bölcső elé. Az istenkereső idő vándora, a Jézust-hívő lélek figyelmeztet a Szeretet és a Hűség mély parancsaira. Mészáros Géza mondotta el ezt az adventi vallomást szépen, drámain, kristálytiszta magyar szóval. (Ugyanitt kell kiemelni Tálas Edit — első angyal — szép magyar versmondását.) A játék — melynek helyi hagyományai még a múlt században megvoltak — a bécsi fiatal festőművész, Belesük Sándor (Sinya) technikai rendezésében került megújításra, a szigeti ifj. Pulay József segítségével. A szigeti Betlehemes színes, szép öltözeteit Deéd Garzuly Mária (Bécs) a régi népi formák figyelembevételével tervezte s ő maga is készítette el nagy áldozatkészséggel és szeretettel. A szigeti havas karácsonyéj kék csillagai alatt a magyar nép gyermekei, a «Kisded nyáj» áldozott munkával és áhítattal. Hirdette a «Jó hírt», az Evangélium szépségét. (Nemzetőr) Skandináviából Az egyházi életet mindig felélénkíti külföldi vendégek látogatása s ebben gazdagon volt részünk az elmúlt évnegyedben. Október havában Paavo Viljanen finn lelkész, tamperei esperes volt a stockholmi gyülekezet vendége. Mint fiatal teológus két félévet töltött a soproni teológián, ahol megtanulta nyelvünket, amelyet azóta is szeretettel ápolt. Októberi istentiszteletünkön lelkészünk, Glatz József szolgált, de a prédikációt finn vendégünk tartotta magyar nyelven, s októberi forradalmunkról is megemlékezett. Utána, a szeretetvendégség alkalmával rövid előadásban ismertette a finn egyházi ébredési mozgalmat és vetített képekkel bemutatta Tampere városát. Viljanen esperes a finn lelkészegyesületet képviselte egy teológiai konferencián a norvégiai Trondheimben, s ezt az alkalmat az ottani menekültügyi bizottság arra használta fel, hogy ünnepélyre hívta össze az összes trondheimi magyarokat. Ezen, Terray László lelkész kíséretében, Viljanen esperes is résztvett, s magyar nyelven tartott színes beszámolót 1957-es magyarországi látogatásáról. A stockholmi és trondheimi összejövetelek a finn-magyar rokonság és barátság jegyében zajlottak le. Novemberben dr. Jakos Lajos arnhemi (Hollandia) ref. lelkész volt skandináviai körúton. Ütját Koppenhágában kezdte, ahol szépszámú magyar protestáns vett részt istentiszteletén. Valószínű, hogy az érdeklődést fokozta ottani teológusunk, Szilas Attila és ifjú neje által bevezetett családlátogatás is. Utána a svéd Malmö városa következett, majd rövid látogatás az oslói magyar hittestvérek között, akik ugyancsak szép számban hallgatták dr. Jakos igehirdetését. Norvégia után Göteborg, Borás, Storfors, Vásterás, stb. városok után Stockholmban fejeződött be az egyházi körút. Glatz József lelkész részben kalauzolta a vendéget, részben pedig élt az alkalommal és felkereste a ritkábban látogatott szórványokat, hogy elvigye nekik Isten igéjét. A vendégek sorát Pósfay György, venezuelai ev. lelkész zárta be, aki norvégiai és dániai látogatása után két hónapos körúton svéd gyülekezetekben tartott előadásokat Délamerikáról. Malmőben magyar istentiszteletet, göteborgi és stockholmi gyülekezeteinkben pedig előadást tartott, képekben is szemléltette Délamerikában végzett egyházi munkáját. A decemberi istentiszteleteket a karácsony jegyében tartotta meg lelkészünk, Glatz József, a legtöbb gyülekezetben fokozottabb érdeklődés mellett. B. Z. 2
