Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-02-01 / 2. szám
Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal Kirkegt. 5. V. 565. Oslo. A szerkesztő bizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szépfalusi István. A lap ára egy évre 1,50 US dollár. Szolgálat A mi Urunk Istenünk háztartásában különböző szolgálatokra hivattunk el. Egyesek egész kis, korlátozott területű munkakört kaptak. Másoknak a munkaterülete az egész világot átfogja. Ennek a kifejezésnek: «szolgálni , ugyanaz a tartalma, mint a szeretet nagy parancsolatának: viseljük egymás terhét mint magunkét, szenvedünk a többiekkel és a többiekért mindvégig. Ezt a magasbatörő, kimondhatatlanul nemes feladatot a mi jóságos Atyánk és Urunk adta nekünk, embereknek. Isten legyen áldott, hogy ilyen célokat ad nekünk. De mert a célt egyikünk sem éri el tökéletesen, Isten felállította a keresztet szegény földünkön; azt a keresztet, melyen egyszülött Fia függött; azt a keresztet, melynek «karjai átölelik keletet, nyugatot, északot és délt», — amint egy svéd egyházi ének mondja; azt a keresztet, mely a bűnbocsánat győzelmi jele. A mi vigaszunk, erősségünk és örömünk Ő, a szeretet királya s a szolgák szolgája; Ö, aki azt parancsolta, hogy egymást szeressük és szolgáljuk; Ő, aki azt mondta önmagáról: Az Ember Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért. Akik az ő nevében indulnak el, hogy másoknak szolgáljanak, biztosak lehetnek abban, hogy ő minden elesettségünk mellett is velünk van s láthatatlanul velünk vándorol. Nem vagyunk egyedül s nem vagyunk kiszolgáltatva sem az életnek sem a halálnak. (Erling Eidem ny. svéd evangélikus érseknek Dag Hammarskjöld temetésén mondott beszédéből.) ÓVAKODJÁL------attól, hogy szentté, a hitnek a hősévé akarj lenni! Engedd, hogy az Ür Lelke csöndben végezhesse munkáját és a szíved rejtekében gyarapítsa hitedet! És maradj meg ebben, maradj szegény, nyomorult és mezítelen a te Urad előtt! Ez a lelki élet titka, ez a rejtett bölcsesség. Oravala: Parasztpróféta A VVY AZ ARKTISZON Az út betonszalagja lehetne jégből is: az autó úgy táncol rajta, mint a műkorcsolyázók a bécsi Heumarkt modern műjégpályáján. Az ablakokon lassan, de biztosan kúszik felfelé a jég. Elhomályosítja a látást s a szürke táj úgy suhan tova, mint az északisark sötétségbe belefáradt hóbuckái a kutyaszánban ülő eszkimók előtt. Amikor a kocsi megáll, felpattannak az ajtók, négy férfi mászik elő, különös, merev, rituális táncot táncolnak az autó körül, lehelletükkel melengetik az ablakokat, majd kesztyűjükkel dörzsölik le az üvegtáblákról a jeget, öltözékükről Ítélve lehetnének eszkimók is; de a vastag ruhákba bugvolált alakok magasabbra nőttek. A hidegre vonatkozó szidalmaikból az is kivehető, hogy nem szokták ezt a kiimát. Aztán egy vezényszóra újra eltűnnek a kocsiban, a motor felzúg és megkezdődik a suhanó jégtánc az országút jégbeton szalagján. Lappföld? Labrador? Vagy a Déli sark, az Antarktisz életveszélyes tájai? Nem; csak Ausztria, 1961 november 22. Nem a Volkswagen tévedt el a benne ülő emberekkel, hanem az időjárás hibázta el az utat és sarki telet zúdított november végén egész Ausztriára. S a négy ember a betonon táncoló autóban egyetértett abban, hogy a Hitetlen VW nem a legalkalmasabb jármű ehhez hasonló sarki expedíciók lebonyolítására. Zürichben egy fővel megfogyatkozott a sarki expedíció résztvevőinek száma. A többi három azonban vitézül továbbverekedte magát a svájci télbep; Bernben egy óra teaszünetet tartottak s 23-án este 8 órakor, pontosan a «menetrend szerint» megérkeztek Genf városába. Mondják, úgy emelték ki őket a kocsiból, mert nem tudtak felállni. Csak a vendéglátó Dr. Krüzsely József, a genfi magyar református lelkész tűzhelye mellett engedtek fel annyira, hogy mozgatni tudták tagjaikat s levethették a különféle vatelinkötegeket magukról. S ekkor derült ki, hogy a három jövevény: Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész, Megvik János festőművész és Gaál Tibor bécsi építészmérnök-hallgató. Másnap 24-én este, a genfi «Magvar Házban» (amely egyébként konyhájáról európaszerte híres) kiderült az is, miért vágott neki a három jövevénv Bécsben a váratlan sarki télnek. Indulásuk indoka még valahol a régmúltban keresendő: a tavaszi Salzerbadban megtartott protestáns ifjúsági konferencia határozatában, amely szerint a konferencia hangszalagra vett anyagát a lehető legszélesebb körben ismertetni kell. E határozat alapján már útnak eredtek egyszer a nevezetes VW-val, akkor Graz, Innsbruck, Zürich, Basel és Párizs voltak útjuk állomásai. A genfi Magyar Házban Krüzsely Egyetemista összejövetel Baselben Sztehló Gábor lelkész (balról a harmadik) lakásán. József köszöntötte a sarki utazókat; a jövevények részéről pedig Gaál Tibor köszönte meg a meghívást és a szíves vendéglátást. Szépfalusi István röviden ismertette a protestáns ifjúsági konferenciák történetét; majd hangszalagról részleteket mutatott be a salzerbadi, illetve az 1959. húsvétján megtartott trysili (Norvégia) konferencián elhangzott előadásokból. A salzerbadi kongreszszus előadásai közül dr. Vajta Vilmos «Ecce Homo» című, témafelvető előadása és Terray László «Az evangéliumi ember» című előadása került bemutatásra. A trysili kongresszusról Cs. Szabó László és Szépfalusi István «Önvallomásai»-ból hallhatott részieteket a közönség. Megyik János zárószava és az 1962, tavaszán Angliában megtartandó konferencia tervének ismertetése fejezte be a műsort. Az azt követő élénk vita, vagy talán inkább beszélgetés során — mint az általában lenni szokott — a közönség, azaz a genfi magyarok problémái is szőnyegre kerültek. Jogos kritikák és önkritikák hangzottak el a fiatalság részéről az idősebbek felé és viszont; mindkét «fél» beismerte, hogy keveset törődik a másikkal s talán önmagával is, s főleg az ipari tanulókkal; de nem közös vétkünk-e a közömbösség? S a hiba felismerése nem fél javulás-e? Reméljük, hogy az. Az expedíció tagjai másnap Lausanne városát tekintették meg Krüzsely József szakavatott vezetésével. Lausanne szép kisváros; a sarkutazóknak mégis a vendéglátó magyar családnál kapott töltöttkáposzta tetszett legjobban a város nevezetességei közül. Az esti előadáson a «Café de Théatre»-ban főképpen az idősebb generáció tagjai képviselték a lausannei magyarságot. Mind a vendégeknek, mind a helybeliek nagy örömére szolgált azonban, hogy a fiatalság megjelent tagjai között több volt az ipari tanuló, akik nagy érdeklődést mutat(folyt, a köv. oldalon.) 3
