Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-09-01 / 8. szám
uTimi Külföldön élő magyar evangélikusok lapja. Szerkesztő és kiadó: Terray László Szerkesztőség és kiadóhivatal Prestegarden, Rosvoll, Norge A szerkesztő bizottság tagjai: Kótsch Lajos, Pátkai Róbert, Szép falusi István. A lap ára egy évre 1,50 US dollár. Találékony szeretet A Feketics-i (bácsfeketehegyi) magyar református leánykörben kezdődött a dolog. A lányok betanultak egy egyházi színdarabot s előadták a saját s a szomszédos gyülekezetekben. Offertóriumként 1000 dinár gyűlt össze, az akkordiban 1 dollárnak, mai értékben kb. 10 német márkának felel meg. Ezzel nem sokat lehet kezdeni. De ebből az 1000 dinárból a lányok egy ismerős fafaragóval 50 pár népi viseletű babát faragtattak. Ezeket elküldték egy amerikai református gyülekezetnek, ahonnan 1951-ben három asszony látogatóban járt Jugoszláviában. Mihelyt az amerikaiak megtudták, honnan jönnek a babák s hogy külmissziói adománynak voltak szánva, az ötven párnak 1500 dollárért kelt lába. Ebből egy kameruni református missziói internátusbán egy «Jugoszlávia-szobát» rendeztek be. Erre a feketicsi női bibliakör tagjai az internátus kápolnája számára népi motívumokkal díszített oltárterítőt készítettek. S aztán tovább fonódtak a szálak. A következő évben hasonló módon egy tenyészállatot és négy tehenet szereztek egy libanoni missziói központ részére, tehát egy olyan országba, ahol addig tejhiány volt. Utána az indiai Punjab őserdejének egy falujára került a sor: száz szegény paria-család egy szülésznőt kapott, majd néhány évre sikerült négy szociális munkást biztosítani egy másik vidék nyomorultjainak. A lelkesedés más gyülekezetekre is átragadt: ifjúsági körök vállalták, hogy hetenkint egy napot böjtölnek, s az így felszabadult pénzt a külmissziónak adják. Asszony-körök térítőkét horgolnak, takarókat kötnek s küldik ki a külmisszió céljaira. Szegény egyház a jugszoláviai református egyház, ha az ember pénzben számolja a vagyont. De gazdag egyház, ha azt számítja az ember, milyen élő gyülekezetei vannak s milyen fiatalos erővel szolgálja, teljesen idegeit környezetben, közeli és távoli felebarátjait. Hans Wallmann német lelkész (Die evangelische Diaspora) A «régiek»: Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás, Bornemisza Péter, bécsi diáktanyákon és császári-püspöki börtönökben megkezdett magvető szolgálata érett be tulajdonképen akkor, amikor a bécsi Burg közvetlen közelében az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozói Szolgálata lelkész- és egyháztanács-beiktatásán, ez év június 17-én, több mint százötvenen elénekelték az ünnepi istetisztelet végén a magyar Himnuszt. A reformáció korabeli pompás kezdet óta csak 1956 után lehetett arra gondolni hogy a magyarnyelvű evangélikusok közötti szolgálat végleges szervezetet kapjon Ausztriában. Az első pontos statisztikai adat csak 1958-ból való ugyan (abban az évben 18.975-en látogatták az összejöveteleket), de a rendelkezésre álló részadatok alapján megállapítható, hogy 1957- ben kb. 45000-en vették igénybe Ausztriában a magyar evangélikus lelkigondozói szolgálat adta lehetőségeket. Az utókor számára bizonyára érdekes az az adat, hogy 1956 karácsonyán 53 ausztriai községben, városban, lakásban, táborban, tornateremben, katolikus, ókatolikus vagy evangélikus templomban volt magyarnyelvű evangélikus karácsonyi istentisztelet. A Bécsben és környékén élők egyházjogi szervezkedés igényével elsőízben 1959 január 11-én jöttek össze, hogy mintegy 200 résztvevőjű közgyűlésükön egyháztanácsot válasszanak. Ez a 12 tagú ideiglenes egyháztanács lett a végleges elismertetés előkészítője. A döntő fordulat az ausztriai evangélikus egyház hatodik törvényhozó zsinatán, 1962 március 9-én következett be, amikoris a zsinat egyhangúan elfogadta a Magyar Lelkigondozói Szolgálat elmúlt 6 évi munkájáról készített írásbeli jelentését és «tárgyalta a magyar kérdést». A zsinaton a Magyar Lelkigondozói Szolgálat részéről az Ausztriában élő magyar evangélikusok nevében köszönetnyilvánítás és önkritika hangzott el az osztrák kormány és nép, valamint az egyházi hivatalok irányában. A zsinat az előterjesztés után, D. Gerhard May püspök személyes felszólalását és javaslattételét követően egyhangúan megszavazta és törvényerejűvé emelte az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozói Szolgálata működési szabályrendeletét és azt, mint az osztrák egyház szerves intézményét, beépítette az ausztriai egyház keretébe. Ennek értelmében «az evangélikus egyház Ausztriában élő magyarajkú tagjai lelki életének gondozására és megkönynyitésére megalakul és mint egyházi intézmény elismerést nyer az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozói Szolgálata. Ez nem érinti az evangélikus egyház magyarajkú tagjainak a rendes lakhelyük szerint illetékes egyházközséghez tartozását», de «ennek az egyházi intézménynek működési területe kiterjed Ausztria valamennyi evangélikus gyülekezetére». Az új szabályrendelet, noha nem adja meg a más országokban lehetséges idegen anyanyelvű önálló gyülekezetalapitási lehetőséget, de felépítésében (felelős választott egyháztanács, lelkész! hivatal stb.) és költségvetésében gyakorlatilag egy egész országra kiterjedő gyülekezet képét mutatja. Az 1962 április elsején hatálybalépett törvény szerint a területileg illetékes osztrák egyházközséghez tartozást gyakorlatilag tulajdonképen csak az Ausztriában még mindig érvényben levő régi népegyházi módszerekkel történő kötelező egyházi adóbefizetés jelenti. Egyébként a magyar egyházi szolgálatot minden magyarajkú egyháztagnak Ausztria területén törvény biztosítja, s ez egyúttal megadja a magyar szolgálat gazdasági támogatásának lehetőségét is. Az egyháztanács-választások május havában zajlottak le, majd azt követően a lelkészválasztás. Az Ausztriai Evangélikus Egyház Egyházi Főtanácsának javaslatára a Magyar Lelkigondozói Szolgálat Egyháztanácsa egyhangúan Szépfalusi Istvánt választotta meg ausztriai magyar evangélikus lelkésszé. Az egyháztanács alakuló ülését június 16-án Bécsben tartotta meg, s ülésén megválasztotta tisztségviselőit, megalakulása alkalmából levélben köszöntötte a külföldi magyar evangélikus gyülekezetek egyháztanácsait és tárgyalta a folyó ügyeket. DDr. Vajta Vilmos, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége lelkész-elnöke az egyháztanácsülésén «Gyülekezeteink a nagyvilágban» címen tartott előadást. Kedves meglepetést készített az egyháztanács egy tagja az ülés résztvevőinek «fél-disznónyi» ajándék ebédjével. A beiktatás előestéjén a Magyar Lelkigondozói Szolgálat vendégei és barátai számára adott ünnepi vacsorát, amelyen többek között pohárköszöntőt mondott May püspök személyes megbízottja, Őskar Sakrausky egyházi főtanácsos, Georg Traar bécsi szuperintendens és DDr. Vajta Vilmos. Résztvett a vacsorán az Ausztriában élő magyar református lelkészek közűi Németh Balázs bécsi, Mrá(folyt, a köv. oldalon) 3 Szolgálatunk Ausztriában
