Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Három nép lelkésze Az elmúlt évben kellett volna megemlékeznünk Stromszky Ferenc Sámuel pozsonyi lelkész halálának százéves évfordulójáról. Helyszűke miatt erre csak most kerülhet sor. Lélekben Pozsonyban vagyunk és bejárjuk az evangélikus temetőt, a tisztes pozsonyi polgárok, lelkészek, tanárok és tanítók temetkezési helyét. Egy darab a pozsonyi múltból. Szemünk egy sírkövön akad meg, melynek felírása: Stromszky Ferenc Sámuel, született 1792. július 13-án és meghalt 1861. július 20-án. Megkéredezzük az élet tanítómesterét, a történelmet, ki is volt Stromszky Frenc Sámuel. A Pozsony melletti Bazinban született, Győrött és Pozsonyban tanult és 1816-ban a tübingeni egyetem hallgatója. Külföldön több helyen szolgált mint káplán és mint lelkész, majd a mosonmegyei Rajka gyülekezetének lett a papja. 1829 augusztus 2-án a pozsonyi egyház egyhangúlag választotta meg lelkészének. Ebben az állásában, fényes tehetségének és hithűségének alapján oly gyorsan megnyerte a bizalmat, hogy Bilnitza Pál (pozsonyi magyar-szlovák lelkész) halála után 1835-ben nagy szótöbbséggel a dunáninneni egyházkerület szuperintendensévé (püspökévé) választották. Stromszky tökéletesen bírta a német, magyar és a szlovák nyelvet és így nemzetségi különbség nélkül hirdette Isten igéjét. A pozsonyi egyház történetében mint a racionalizmus híve van elkönyvelve, aki a «mérsékelt» racionalizmus szellemében állította össze a pozsonyi gyülekezet 1845. évi (második racionalisztikus) énekeskönyvét, mely félszáz esztendeig volt használatban.“ Szerette evangélikus népét nyelvi különbség nélkül, úgy ahogy azt Urunk és Üdvözítőnk tőlünk megkívánja. Ő a való életet és az igehirdetést mesteri módon összhangba hozta. Tudjuk, hogy legidősebb fia Adolf, a szabadságharcban esett el és tudjuk Stromszkyról azt is, hogy ő vezette azt a pozsonyi női küldöttséget Haynauhoz, mely küldöttség térdenállva kegyelmet kért Rázga Pál pozsonyi lelkész számára. Rázgát (Stromszky lelkésztársát) a szabadságharcban való részvétele miatt Pozsony mellett bitófán végezték ki. Érdekes olvasni Stromszky levélváltását a bécsi kamarilla fejével — Kolowrat belügyminiszterrel, amely levelekben Stromszky evangéliumi hűséggel és bátor, férfias módon rámutat Kolowrat végzetes hibáira, amelyeket éppen az összbirodalom kárára elkövet. Gyakran fordult meg Metternich államkancellárnak Bécsben lévő Rennweg-i villájában. Stromszky feljegyzései azt mutatják, hogy nem Metternich veszélyezteti a birodalom létét, hanem éppen Kolowrat. Étről részletes feljegyzések vannak. Kutatásunk alapján megtudjuk azt is, hogy Stromszky személyes érintkezésben állott Deák Ferenccel, Széchenyi Istvánnal és Kossuth Lajossal. 1842-ben többször fordult meg Stronjszky dolgozószobájában a szlovák Stúr Lajos «végzett theológus», akinek «többek között» az volt a vágya, hogy szlováknyelvű újságot szerkeszthessen «Slovenske Narodne Noviny» címmel, «Orol Tatransky» melléklettel. A pozsonyi helytartótanács nehézségeket okozott és nem akarta a lap kiadását engedélyezni. Stúr Lajost üldözőbe vette az akkori egyetemes felügyelő gróf Zay Károly és Bajcsi József a pozsonyi egyház inspektora. Ezért Stúr Stromszkynál öntötte ki sokszor szívét, nála keresett menedéket és pártfogást. Stromszky atyai módon védelmébe vette Stúrt. A pozsonyi líceum Stromszky szívügye volt. Az 1783-ban emelt líceumi épület idővel szűk lett. Ezért a pozsonyi egyházi közgyűlés, konventi gyűlés jóváhagyta és elfogadta Stromszkynak azt a tervét, hogy a líceum számára új épületet építsenek 20.000 forint költségen. Az 1855—56 iskolai évben a tanítás már az új konventutcai épületben kezdődött. A felavatási ünnepségen Stromszky Ferenc Sámuel hirdette az Igét a Kolossebeliekhez írott levél 3. fejezet 17-ik verse alapján. (Később 1896-ban az ezeréves Magyarország emlékére a pozsonyi egyház a Védcölöp úton emelte díszes, szép líceumi épületét.) Mint szuperintendens a szabadság harcban való részvételével vádolva 1850. február 19-én le kellett mondania. Ez akkor történt, amikor két püspöktársát Haubner Mátét a dunántúli és Pákh Mihályt tiszai egyházkerületi szuperintendenseket Haynau táborszernagy várfogságra ítélte. Stromszky Ferenc Sámuel lelkész és szuperintendens élete és működése a magyarhoni egyház igen mozgalmas és nehéz idejébe esik. Stromszky egész erejét gyülekezetének gondozására fordította és a pozsonyi líceum fenntartásának és mondhatni újjáalkotásának munkájában nagy érdemeket szerzett. Többször utazott Németországba és közbenjárására a Gusztáv Adolf egyesület két teológiai tanszék költségeit fedezte, sőt ő maga is tanított. Az önkényuralom alatt a pozsonyi iskola és így a líceum sokat szenvedett. Líceumunk elveszítette nyilvánossági jogát. Stromszky sokat fáradozott pozsonyi gyülekezetének élén, hogy eme nyilvánossági jogot a líceum ismét visszanyerje. 1861. július 20-án hunyt el Stromszky Ferenc Sámuel a pozsonyi egyháznak 32 éven át volt buzgó lelkipásztora, a dunáninneni egyházkerület szuperintendense, Krisztus Urunk hű szolgája, aki nehéz és viharos időkben kormányozta a pozsonyi egyház és iskola hajóját. Ő volt akkor a bátorító, serkentő fény, amely a sötét éjszakába belevilágított. Lélekben megállunk Stromszky Ferenc Sámuel pozsonyi sírja előtt, amelynek zöld borostyán által eltakart sírkövén ez az ige áll: «Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek». 1. Péter 1, 22. Igen, a 100 év előtt elhunyt lelkipásztor az igazság iránt való engedelmességben szerette felejthetetlen szülővárosunkat, Pozsonyt és annak népét — vallási, nyelvi és társadalmi különbség nélkül. Mert így kívánja ezt tőlünk is a mi URUNK. Moravek Samu. Bradford. Weisz Jenő oxfordi teológiai hallgató helyettesítő szolgálatot végzett az északangliai Bradfordban. A magyarországi gyakorlat szerint, mint szupplikáns, a gyülekezet vendége volt. A londoni gyülekezetben is végzett igehirdetői szolgálatot. Sz. — T. Konfirmáció Stuttgartban. 6
