Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-06-01 / 6. szám
VI. év/. 6. szám. Megjelenik havonként 1962 junius Megrendít a gondolat, amikor e sorok olvasóira gondolok: rátok, a nagy világban szétszórt, a szülőföldtől, atyai háztól, templomainktól és baráti körtől messzesodort magyar evangélikus testvéreim! Köszöntelek mindannyiatokat, mint sors-társ, a legrégibb s legnagyobb emigrációs csoport, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia nevében, illicit annak jelenlegi elnöke. Köszöntésem formáját úgy gondolom a legjobbnak, ha kiszedek néhány emléket a múltból, majd világos képet adok arról, hogyan élünk mi itt Amerikában. Ebből megláthatjátok, hogy Isten bűneink dacára is csodát tett velünk. Lelke csodálatos hatalommal gyűjtött össze és a Jézus Krisztusban való hitben megszentelt és megtartott bennünket is egyházában. Nem a miénk, egyedül övé a dicsőség ezért a kegyelemért! A VIHAR. A vihar, amely magyar népünk fáját tépte s a fiatal ágakat Amerika partjaira sodorta, három időszakban állapítható meg: 1900—1914-ig, 1945—1950- ig és 1956. októbere után. S itt — az egyetemes magyar szempontot kihagyva — csak magyar evangélikus alapon mutatom meg árvaságunk képét. 100 koldusruhás kivándorló magyar közül a legnagyobb százalék róm. kát. vallású, utánajönnek a reformátusok, s a «többiek» közt a részünk 5 százalék, azaz; minden száz kivándorló magyarból 5 az evangélikus. Mi történik ezzel az 5 árva magyar evangélikussal Amerikában? Milyen ezeknek hűsége? Lehet-e ezekkel egyházat építeni? MAGYAR GYÜLEKEZETEINK. Ha már Magyarországon szórványegyház voltunk, méginkabb azzá váltunk itt, Amerikában. Ezért igen megnőtt a felelőssége minden kivándorló magyar evangélikusnak. Nagyon kis közösségek voltak azok, amelyekből később mégis gyülekezetek fejlődtek. A történelem kedvéért meg kell említenem, hogy azok a hivatalosak, akik hazulról végiglátogatták ezeket a csira-gyülekezeteket nem hittek ebben a csodában. Nem is csodálom, hogy a rendezett egyházi életben élő hivatalosak, nem tudjak megérteni minket, helyzetünket és illuziórikusnak tartották terveinket. Nem tudták megérteni, hogy a kivándorlóknak, mikor már bevándorlók lettek, összefolyt minden, ami mint hazai, egyházi, otthoni (társadalmi emlék élt bennük. Ezek a közösségek, már amikor az «egyház» nevet vették is fel, keverékei voltak a magyar falusi művelődési körök és egyházak fogalmának. Papi, illetőleg teológiai alapon sok-sok kifogásolni való volt (és lehet ma is) az amerikai magyar ev. egyházak alapkőletételében. Az amerikai magyar templomokat az adományok szerény centjein kivül vacsorák, piknikek, szüreti mulatságok stb, jövedelmeiből kezdték építeni. Ennek oka a bevándorlók nehéz helyzetéből magyarázható elsősorban. A bevándorlóknak se pénze, se háza, se bútora és igen nehezen keresett szűkös jövedelme volt a pionírok korában. Nem tudott mást adni, mii^t amije volt; idejét, igyekezetét és munkáját. De mindegyik a kenyeréből is letört egy kicsit, hogy azt «az egyház javára fordíthassa». Meg vagyok győződve róla, sőt hiszem, hogy Isten nem a formát néate, hanem a lényeget, a szíveknek vágyakozását a templom után. És ha Midás király kezében a sár i^ arannyá változott, akkor Isten kezében a sár hogyne változhatna át a hitnek aranyává. így becsülte meg az Ür az am. evangélikus magyar asszonyainknak azt a hihetetlen és fáradhatatlan munkásságát, amit mint oltáregyleti tagok ma is végeznek és az oltáregyleti bevételekből templomépítési alapot esináltak! Csak ezekben az utóbbi időkben jutottak el egyházszervezeteink ahhoz az időhöz, amikor ezeknek a társadalmi összejöveteleknek lelki tartalmát jobban kidomboríthatják s így ezek már a komoly belmissziói munkák közzé sorolhatók. Tudva és hirdetve azt, hogy az egyházat a Szentlélek alapítja, eszközül használva fel az emherékét, mi örök hálával tartozunk ezeknek a régi egyház-alapító hűséges testvéreinknek, akik úgy becsülik meg legjobban lelkipásztoraikat, hogy munkatársul szegődnek hozzájuk Is ten országában! EGYETEMES EGYHÁZI TÁMOGATÁS Ez a kérdés magyar ember számára nehezen érthető. Hazai értelemben nálunk nincs szórványgondozás. Itt ez mind úgynevezett missziói gyülekezeti munkává alakult. Részint azért, mert Amerikában állandó jellegű szórvány nincs is, még a magyar nép sem az, hiszen részben tovább vándorol, részben már a második nemzedékben amerikaivá válik. Az egyetemes egyház, evangéliumi alapon, sáfárságnak tekinti azt az öszszeget, amit gyülekezeteink évről-évre, a testvérgyülekezetek támogatására adnak össze. Ez az összeg nagy arányai dacára is korlátozott. Ügy kell fehasználni, hogy abból minél nagyobb szolgálat és fejlődés fakadjon. A magyar evangéikusok sok sok ilyen irányú kérését tehát alkalomadtán nem azért tették második helyre, mert nyelvé(folyt, a második old.) Amerikai szám az utitárs jelenlegi száma. Anyagát északamerikai magyar egyházi munkások szolgáltatták. így is kifejezésre jut az a lelki egység, mely összefűzi az. Óceánnak más-más partjára szakadt magyar hittestvéreket. Viszonzásul az «Erős Vár» c. amerikai magyar evangélikus havi lap nyári száma viszont «európai szám» lesz. Köszönet a jó együttműködésért! Szerk. KÖSZÖNTŐ
