Utitárs, 1962 (6. évfolyam, 1-11. szám)
1962-05-01 / 5. szám
GRUNDTVIG (1783-18721 A dán egyház óriása., Az ősi északi mondák rajongó költője. A viking-ősök példáján fellelkesülve akart valamit ténni a népért, hogy Dánia mint hajdan, ismét nagy legyen. Amit tett, valóban nagy volt. Jogosan mondták a századfordulón a dán népről, hogy Európa legfelvilágosultabb népe. Ennek a «világosságinak legnagyobb harcosa volt Grundtvig. író, tudós, országgyűlési képviselő, az iskolareform megvalósítója és nem utolsósorban pap, Abban az időben élt, amikor a bib^iakritika és racionalizmus kezdett általánosságban is térthódítani. Az egyház nehéz helyzetbe jutott. Szükség lett volna egy szilárd alapra, melyre a keresztyén ember hitét építette, de Grundtvig úgy látta, hogy ez az alap nem lehet egyedül a Biblia, hiszen annak annyi különféle magyarázata lehetséges. «Sokat gondolkoztam az elkeserítő helyzeten — írja később — melvbe Krisztus egyháza került, különösen is annak tudatlan tagjai. Nemcsak a Szentírás eredete, terjedelme, valódisága és helyes magyarázata lett kétséges napjainkban, ele az egyház alanvető tanítása a Szentháromságról, Krisztus istenségéről és engeszteléséről egyáltalán nem is található ilyen formában a Bibliában, ami végül mégiscsak a hit alapja minden protestáns számára. Kell, hogy az egyházban legyen az igaz tanításnak és hitnek egy erősebb és világosabb bizonyítéka, amit gyerekek és tanulatlanok is megértenek. Amint így kutattam, olvastam és írtam imádság és könyörgés között, egyszerre megvilágosodott bennem, hogy ez az alap, melyre építhetünk, az apostoli hitvallás, melyet a keresztségkor mondunk el. A történeti egyház, amely magát keresztyén egyháznak nevezi, csak azokat foglalja magába, akik annk keresztség és úrvacsora á^tal tagjai, s az Atya Fin Szentlélek Istenbe vetett hitüket a három hitágazat szerint vallják meg, melyet a tudósok Apostoli Hitvallásnak neveznek.» tgy lett Grundtvig számára a keres? itvón élet középpontja a gyülekezet, ahol a keresztségbfen és úrvacsorában maga az élő Jézus Krisztus van jelen. Sokáig ért benne az a gondolat, hogy az. írott szó, sőt maga az írott ige is önmagában halott. Most lett világos előtte, hogy a gyülekezetben és csak ott hangzik a teremtő és életet formáló ige, Jézus Krisztus a maga élő valóságában. Az élő ige a Biblia előtt létezett. Az egyház maga öregebb, mint a Szentírás, mei't csak a bizonvsáatétele, lerögzítése az egyházban élő igének. A legtöbb ember számára nehezen érthető Grundtvignak ez az elgondolása, hogy t. i. Isten csak a keresztségben és az. úrvacsorában jön a maga (Kirken den er et gammelt hits...) Erős vár a mi templomunk, Túléli tornyok omlását, Tornya int, bármerre vagyunk, S halljuk harangja hívását. Öreget és fiatalt vár, Mindenkit, ki bánattal jár S keresi lelke nyugalmát. Nincsen szüksége Istennek Emberépítette házra. Árnyéka ez a szentélynek, Melyben minden öt vigyázza. Mert azt maga építette Mélyen emberi lélekbe, S azt kegyelme kormányozza. .. élő valóságában hozzánk, azonban az ő számára ez a valóság. — A Szentírás csak bizonysága annak, ami regen történt. — A prédikáció cgv másik ember bizonyságtétele arról, hogy mi a keresztyén élet. Mi azonban nem tudunk mások bizonyságtételéből élni. Én csak úgy nyerem el az üdvösséget, hogy Isten velem személyesen köt szövetséget a keresztség által és szüntelenül táplálja hitemet az úrvacsora által. Ezért kerül a keresztség és az úrvacsora a középpontba. A szentségek által él Jézus Krisztus ma a gyülekezetben. Grundtvig gondolatai ma sem vesztettek időszerűségükből. Nekünk is szükségünk van arra, hogy halljuk és észrevegyük az élő gyülekezet jelentőségét keresztyén életünk számára. Az örök élet nem egy elmélet, a hit nem az én gondolataim Istenről, a vallásosság nem valami érzése annak, hogy Istennek lennie kell. Nem; életet, hitet a gyülekezetben, az egyházban kapunk, amely gyülekezet és egyház Jézus Krisztus élő teste. Mi Isten temploma vagyunk, Háza eleven kövei. Megkeresztelt, s készek vagyunk Keresztjét hittel fölvenni. Ahol ketten együtt vannak, S hittel hozzá imádkoznak, Mindig kész közéjük jönni. E földön bármikor szabad Nevét segítségül hívnunk. Szól és Lelke bennünk marad És békességet nyer szívünk. Igével táplál bármikor, Lelkeket együvé kapcsol, Bár egymástól messze estünk. Kézzel épített templomunk Mégis zengi dicsőségét, Benne mindig otthon vagyunk, Oda gyűjti össze népét. Üdvözítő minden szava, N. F. S. Grundtvig: Ének az egyházról
